Mit tegyek az ellen, ha nem érzem magam elég jónak...? (beszélgetés)

Már most megjavultam a kérdést illetőleg, nem érzem magam kevesebbnek, majd kiépítem az életem én is. Jelenleg azon vagyok.

De ami a másik témát illeti ami felvetődött még, az a kedves beszólás, azóta megint megkaptam, most a mamájától, persze megint nem hallotta mert csak ketten voltunk. Szerintem nem kedvelnek túlságosan engem ott. Mit csináljak ilyen helyzetben? Hogy viselkedjek velük? Én nem akarok rosszban lenni, de nagyon nem tetszik, hogy már folyton beszólják ezt nekem ha ott vagyok.

Kemény amit leírtál de van benne valami. De én szeretnék olyan embert barátnak akivel jól megértjük egymást és hasonlítunk. Bár sajnos mindig kiderült eddig, hogy semmi sem tart örökké. Ezért akik körülöttem voltak, vagy ezért vagy azért eltávolodtak, vagy kihasználtak, összevesztünk stb.

Az olyan mondjuk púp is a hátamra, aki ki akar zsigerelni amiben csak tud. Volt olyan, akkor pedig inkább tényleg jobb egyedül.

A kisebbségi érzésem valószínűleg elmúlik ha lesz munkám. Ezért én most nem akarok kiszállni, meg sem fordult a fejemben ilyen mert nagyon szeretem.

Előző kapcsolatomban is volt ilyen érzésem, akkor nem pénzügy miatt. Akkor miatta volt, mert folyton hangoztatta ráadásul ilyeneket mondott szó szerint, hogy birka vagyok mert nem voltunk egy véleményen. Ki is szálltam abból, mert őt olyanok után már nem szerettem, hála neki.

De most a harcot magammal vívom, nem vele és nem is ellene irányul. Csak ahogy látom őt, ő döbbentett rá, hogy én még sehol nem tartok vagy hogy is mondjam no. De amúgy én rá nagyon büszke vagyok, hogy sikerült eddig amit szeretett volna elérni, konkrét céljai voltak. Megérdemli a sikert!

Na már most, én mindig más irányt veszek, folyton újabb ötletek támadnak, mindig más dolog érdekel és nem birok egynél megmaradni. Ezért szalasztottam el sok mindent, amit már bánok.

Tudom, nem a barátoktól várom el ezt. Csak nagyon rossz ha az embernek nincsenek barátai, nincs kivel beszélgetni néha találkozni. Nekem nincs sok barátom, nem is kell tömérdek csak egy kettő akivel jobban elvagyok akikkel lehet néha programot csinálni.

Őszintén szólva, nem tudom mit várok még el azon kívül magamtól.

Nem is akarom azt sugallni, hogy most mindenáron össze kell költöznöd vele! :) Csak próbáltam a mama fejével gondolkodni.

Ha tényleg frissek vagytok még, akkor majd alakul ez magától.

Nem a barátok fogják helyretenni az önbecsülésed, és a lelkivilágod, hanem te magad.

Amit magadban nem találsz meg, fogadsz el és szeretsz, azt mások sem fogják tudni megadni neked.

Miért kéne sok barát? Mennyivel leszel jobb ember, ha sok barátod lesz? Szerintem semmivel. Ez ne bántson.

Amiket leírtál és megcsinálsz jó dolgok, elfoglalod magad, értékesek. Igazából mi kéne még? Állást keresel, kiveszed a feladatod a hétköznapokból, így állás nélkül mit vársz még el magadtól?

Igen. Az önbecsülésem mielőtt összejöttem vele sem volt nagy. Próbálok olyan elfoglaltságot találni ami hasznos és ahogy mondtad amire kicsit büszke tudnék lenni. Itthon lekötöm magam azzal, hogy házi munka, takarítok megfőzök, ellátom az állatokat amit kell. Csak ezen felül jó lenne valami még. Most próbálom építgetni a baráti köröm is (igaz nehéz itthonról), mert az is bánt hogy nem sok a barátom. Azon dobna a munkahely, a lehetőségeken.

A barátom egy éve ismer már, tudta hogy mi a helyzet és úgy szeretett meg. Csak én meg önbizalomhiányos vagyok nagyon és ez okoz nekem problémát.

Szia Zita,

1)ha a család nem kedvel, az persze, nem túl jó, de nem velük élsz/vagy egy kapcsolatban. Ha kitart melletted, akkor a család is megnyugszik.

2)Ha épp nincs munkád, akkor pl-munkakeresés mellett- fókuszálj a háztartásra. Ez így belefér, én is csináltam. Végezz el minden házimunkát. Hülyén hangzik, de jót fog tenni. Jelenleg ez az a rész, amit te be tudsz helyezni a közösbe. A párod pedig hálás lesz azér, hogy, mikor otthon van, csak veled kell foglalkoznia, mert minden más rendben van.

Amikor pedig elkezdesz dolgozni, ráálltok a 'mindenki vegye ki a maga részét'.

Szeretem őt, boldog is vagyok vele, nem akarom elhagyni. Csak vannak ezek a pillanatok amikor ez előjön amikor nincs itt és ilyenkor a boldogságot átveszi a rossz érzés és elkezdek agyalni. Miután előző kapcsolatomban fejemhez vagdosták, hogy de sokat kell rám költeni (vett egyszer az életében egy csokor virágot, így adta oda azt is...), nem akarom hogy költsön rám nagyon senki. De szeretnék vele elmenni ide oda, de mivel én le vagyok égve így nem tudunk. S itthon is kaptam már párszor szépeket azért, hogy nincs munkám. Az a bajom, nagyon összetudom rakni a dogokat és most beagyalódtam ezen. Haragszom magamra, hogy nem tartok még sehol. Már volt erről szó vele, bár nem veséztük ki olyan szinten a témát, de sosem tett lekicsinylő megjegyzéseket és kimutatja hogy szeret.

De a családjára visszatérve... Az anyja azt mondta előttem, hogy majd ha lesz a fiának barátnője... Ott ültem én a barátnő és de majd ha lesz barátnője. Elég hülyén jött ki, megmondom őszintén rosszul esett ezért nagyon megjegyeztem ezt a mondatát.

Vissza kell szerezned az önbecsülésed, elhinni, hogy ugyanolyan értékes ember vagy, mint a barátod.

Minden ember tud/képes tanulni, legfeljebb nem jó irányba tapogatózol. Ha otthon vagy, használd ki az időd és tanulj nyelveket (ha jól beszélsz akkor is), gyakorolj, találj magadnak hasznos elfoglaltságot, önkénteskedj. Bármi, amiért vállon tudod veregetni magad és úgy érzed, TE érted el.

Valamit szeret benned a barátod, hát te is szeresd magad.

Ha ilyen érzéseket táplálsz, akkor valóban nem lehetsz boldog ebben a kapcsolatban. Próbáld meg kideríteni, hogy csak benned él-e, vagy tényleges ellenszenv van a barátod családjában irántad.

A második még könnyebben kezelhető :) Ha az első eset áll fenn, akkor viszont magadnak kell orvosolni a dolgot. Akár partnerváltással, akár teljes megváltozással, de ez a legnehezebb út.