Mit lehet tenni annak érdekében, hogy ne fajuljon tovább ez a dolog? (beszélgetős fórum)

Igen. Az agy képes megbetegíteni a testet. Ettől parázok mindig.:D

A hasfájás, puffadás simán stressztünet.

:))))

Hat az kicsit direkt volt...

Igen, es most 1 centis haja...

De orul, hogy eletben maradt, csinos no, ha belegondolok, az emberek mi mindenen tudnak nyavalyogni, o meg 40 evesen itt all, nincs mehe, nincs petefeszke, a vastagbelebol is kivettek egy darabot, es meg ugy beszel az egeszrol, hogy ha az orvos a fel karjat akarta volna levagni, hogy eletben maradjon, azt is odaadta volna.

...megjegyzem, most is nagyon szexi, az 1 centis hajaval is:))))

"tenyleg rakja volt, igazi, nem bekepzelos"

:))))))))

Nekem is szoktak lenni ilyen időszakaim.

írtad, hogy elveszítettél valakit, sztem ez hozza elő. Az, hogy megérintett a szele...

Legalábbis magamból indulok ki. Én mindenkimet tragikus körülmények között veszítettem el, hirtelen, legjobb barátnőm kiskorában leukémiás volt, majd egy boldog élet követte, és 26 évesen 2 éve 2 hét alatt halt bele.

Nagymamám csont és mellrák...3 hét.

Apák (édes és nevelőapám), nagybácsik, unokatestvérek, minden férfi hirtelen, tragikus körülmények között..

Mindegyik haláleset után tüneteket produkáltam. Még vérképben is.

Olykor még most is előjön, ha túl fáradt vagyok, vagy nyűgös..legfőképp este, elalvás előtt..

Nem tudsz másként tenni ellene, csak az agyaddal...miért nincs kedved már az agykontrollhoz?

A csendo-t ismered?

Az is nagyon jó.

Szia, Dil Emma, nem viccelek de vasarnap mondta egy baratnom, aki mostanaban fejezte be a kemot es tenyleg rakja volt, igazi, nem bekepzelos, hogy az onkologusa kifejtette, milyen pszichologiai okai is lehetnek a raknak, es azt is, hogy barmilyen fura, pont az elmebetegek szinte soha nem betegszenek meg rakban, mert az elmejuk kulon fonalon fut a testuktol, nem tudja befolyasolni oket, nincsenek pszichoszomatikus betegsegeik.

Szoval ha vegtere is kiderulne, hogy valami ilyen bajod van, hat a kisebb rossz, a rak tuti elkerul:))))

Amugy, ahogy mondtad, uj kozeg, uj suli, szerelem= kevesebb kattogas az egeszseged miatt, ebbol siman lejon, hogy unatkozol, szoval ne unatkozz, keress elfoglaltsagot, igy doki nelkul is elmulik ez az agymenes!

gimnazista lány vagyok. Boldogan élünk anyukámmal és a nagyszüleimmel, és bár az évek során nagyon sok nehézségen (válás, egy nagyon szeretett családtag elvesztése, rengeteg konfliktus a nagyszülőkkel) mentünk keresztül, pár éve talán kijelenthetem, hogy rendeződött az életünk.

Nekem viszont sajnos van egy nagyon rossz tulajdonságom, méghozzá a stresszelés. Nem telik el nap anélkül, hogy ne idegeskednék valami miatt. Ez a dolog tavalyra odáig fajult, hogy a sok felesleges időmben nyáron elkezdtem beképzelni magamnak különböző betegségeket (természetesen nem tudatosan). Ha az agyhártyagyulladásról olvastam például, akkor akaratomon kívül napok múlva elkezdtek jelentkezni a tünetek. Orvosról-orvosra, vérvételről-vérvételre, ultrahangtól elkezdve EKG-ig mindenre elmentünk, de hála Istennek mindenhol mindent rendben találtak. Fél évig pszichológushoz jártam, illetve a gimnázium, az új közeg, a szerelem :) sokat javított a helyzeten.

Most viszont, nyár közepén megint voltak kisebb-nagyobb zűrök (sajnos mindig mindent túlságosan a lelkemre veszek), és többször előfordult, hogy étkezés után (főként ha tejfölös vagy élesztőt tartalmazó ételt ettem) felpuffadtam és néhányszor hasmenésem is volt. Na, és ennyi kellett: megint visszaestem. Kitaláltam, hogy nekem márpedig biztosan gyomorrákom van, vagy eperákom vagy hasnyálmirigy-, vagy akármi.

Aztán nagy nehezen sikerült elhessegetnem ezeket a gondolatokat (mert amikor józan ésszel gondolkodom, mindig rájövök, hogy ez nem így van), viszont megkértem anyukámat, hogy menjünk el egy ételallergia-vizsgálatra. (A legjobb barátnőm ugyanis lisztérzékeny, és ha jobban belegondolok, ezek a tünetek akkor kezdtek el jelentkezni, amikor többször itt aludt nálunk és mondta, hogy ő nem eheti ezt vagy azt, mert felpuffad tőle és hasmenése lesz.) Jövő hétfőre kaptunk időpontot, de már annyira rettegek előre, hogy folyamatosan csak erre tudok gondolni, és a legkisebb elfogyasztott falat után is úgy érzem, hogy felpuffadok, fáj a gyomrom. Anyukám már letiltotta az internetemről a webbeteg és az ehhez hasonló oldalakat, mert amikor azokat olvastam - nagyon durva, de - majdnem naponta produkáltam az éppen olvasott és beképzelt betegség tüneteit.

A pszichológus azt mondta, hogy rengeteg kamasz van így, de én egyel sem találkoztam a környezetemben. Mindenki azt mondja, hogy hülye vagyok, hogy folyton rettegek és ezekkel a dolgokkal foglalkozom, inkább élvezném az életet és a fiatalságot. És ez így is van, mert amikor elterelik a figyelmemet vagy nem arra figyelek, hogy eszem és akkor utána már majdhogynem várom, hogy fájni fog a hasam, akkor nincs semmi gond.

Van itt valaki hasonló cipőben? Mi lehetne a megoldás? Régebben ugyan agykontrolloztam, az rengeteget segített minden téren, de most úgy érzem, ahhoz sincs kedvem.