Miért hallgat a férfi, ha őszintén elmondom a véleményem? (beszélgetés)

Szerintem sokan látták már ezt a videót. Elég jól elmagyarázza, hogy a férfiak miért olyan inaktívak.

[link]

Amikor konszenzus van, akkor az nem vita, hanem vélemények összehangolása.

Jelen esetben arról van szó, hogy a vélemény különbség vita, vagy konszenzus nélkül megoldatlan marad.

Inkább úgy mondanám, hogy férfiak többségében lusták vitázni.

Tehát vagy a nőkre hagyják, vagy kötekedően? Azért van közte némi átmenet is :).

Én speciel nem tudnék elviselni egy ilyen pasit, bár határozottan az egyszerűbb oldalról közelíti meg a dolgot.

Igaz, pont tegnap én is azt mondtam a férjemnek, hogy tudod mit, hagyjuk, semmi értelme elmondanom a véleményemet... Lehet ő is így gondola...

Én is konfliktus kerülőnek mondanám.

Bár inkább az lehet a háttérben, hogy nem akar energiát fektetni a vitába, mert vesztesen úgyis vesztesen jönne ki az érveid ellene.

Amugy a férfiak evoluciósan arra vannak kódolva, hogy otthon szervezési feladatokat a nőkre hagyják, kivéve azok a pasik akik amúgyis mindenbe belekötnek.

Mert egyszerűen ilyen...

Vannak emberek, akiknek komoly nehézséget okoz kimondani az érzéseiket és félnek, hogy ha megpróbálják, nem sikerül jól. Vagy bepánikol, hogy ha nem jól sikerül, még rosszabb lesz a helyzet. A pániktól még kevésbé tud megszólalni.

Az én párom is ugyanilyen. 16 év után úgy-ahogy sikerült ezen javítania. Tehát magamból indulok ki.

Ezt csak azért akartam leírni, hogy ilyen is van.

Ismerek egy családot, ahol pont az ellenkezője történik:

1. lépés:

Van egy felvetés, teljesen mindegy, hogy a férj vagy a feleség részéről-e. Az "ötletgazda" elmondja, mit szeretne.

2. lépés:

A házastárs elmondja róla a véleményét, amely

a)vagy tökéletesen megegyezik az Ötletgazdáéval, vagy

b) nem egyezik meg vele teljesen.

2.a. esetében az ötlet sínen van.

2.b. esetében jön a

3. lépés:Az ötletgazda elkezdi vitatni a házastárs módodítási javaslatait.

4. lépés:

A házastárs

a) méltányolja az ötletgazda érveit;

b) kisebb-nagyobb kitartással védeni igyekszik a saját felvetéseit.

4.a. esetében a házastárs felvetései el vannak felejtve, és az Ötletgazda ötlete sínen van.

4.b. esetében az ötletgazda megemelt hangon folytatja a beszélgetést, miközben elmondja azt is, hogy kezdi kínozni a migrén, meg különben is, őt soha senki nem hajlandó megérteni.

Az 5. lépésről inkább nem is írok.

(Így néz ki egy klasszikus érdekérvényesítő játszma.)

Miért pont nálunk?

De elmondom;)

Ha arról kell dönteni, hogy milyen színűre fessem a körmöm, akkor én döntöm el.

Ha az a kérdés, hogy milyen ütvefúrót vegyünk, akkor a férjem.

Jellemzően nem hisztizünk a másik döntése miatt.

Nálatok, hogy működik a döntésí?

Mert nem tud mit mondani, nem tudja megfogalmazni, vagy fogalma sincs mit vársz tőle, konfliktuskerülő, stb...

Mellé még üvegszemekkel néz, mint egy bábu. Nemde?

Tudod, van az a mondás, hogy az asszonynak mindig igaza van. Miért vitázzon? Az sem mindegy, hogy milyen stílusban, hangerővel beszélsz.

Fárasztja, unja a veled való vitázást.

Miért kellene gondolnia bármit?

Egyébként, lehet, hogy utána azért hisztiznél, ha elmondaná, hogy mire gondol;)