Mire neveljük a fiatalokat, az életre? (beszélgetés)

Szerencsések voltatok!:)

Bár - ahogy olvastam - ez nem volt egy életbiztosítás.

Ahol én éltem - Budapesten - ha az embernek sikerült nagy keservesen lakáshoz jutnia (nem a munkahely kegyelméből) legalább gondolhatta, hogy leéli ott az életét.

Hát ezt még olvasni is rossz volt.Soha nem értettem azokat a szülőket,akik csak követelni tudnak,pedig az odafigyelés,a szeretet, a gyerekre szánt idő nagyon nagyon fontos.

Most milyen anyukáddal a kapcsolatotok?

Nálunk másképp volt. Az üzemek saját lakótelepeket építettek, és minden dolgozójuknak adtak lakást. Egy helyen laktak a vezetők és a munkások. Én egy ilyen helyen laktam. :)

Sőt: a lakótelepen bölcsödét és óvodát is építettek az üzemi dolgozóknak...

Igaz, aki más munkahelyre ment, azt kilakoltatták.

Tatabánya és Pécs?

Így kétely nélkül elfogadom, hogy neked ezek voltak a benyomásaid lakásügyben.

Ha veszed a fáradságot és belenézel Mo. XX.századi szociálpolitikájába, láthatod, hogy a bányászvárosokban SOHA nem volt probléma a lakhatás.

Tényleg orrba-szájba építették a bányászoknak a lakásokat, még be is telepítettek embereket.

De ez tényleg erősen eltér a tárgytól, mára elbúcsúzom, jó éjszakát!

Hol laktok, ha nem titok?

Dunaújvárosban, Várpalotán stb.

Nálunk másként volt és sok helyen, apámék 5-en voltak testvérek, mind kapott lakást, más városban is. Rengeteg lakótelep épült, 80%-uk tanácsi-vállalati lakás volt.

Munkahely pedig volt, azt büntették aki nem dolgozott, KMK.

Hát lehet, hogy tényleg helyfüggő, mert a munkahelyeken a párt és a szakszervezet döntötte el, hogy X vagy Y elvtársnő kaphat lakást, persze megfelelő kádernek kellett lennie.

És nagy gyáranként kiosztottak 5 évente 3 lakást, ilyen feltételekkel.

Tanácsi lakást meg végleg nem lehetett kapni, kivéve, ha valaki hitelt érdemlően bebizonyította, hogy 350 Ft/fő, a havi jövedelme.

Mellesleg a "mi időnkben" 3 generáció lakott szoba-konyhás lakásokban, senki nem kapott csak úgy lakást.

Be kellett adni az igénylést és 50 éves emberek kaptak "szövetkezeti lakást", amiért kegyetlenül meg kellett fizetniük.

Mivel nem volt magántulajdonú lakás, legfeljebb a Rózsadombon, senkinek nem volt lehetősége "csak úgy" lakáshoz jutni!

Ennyit a "huss kirepültek" megjegyzésedhez!

Egy Trabantra 5-6 évet kellett várni és nem lehetett utazni külföldre.

Nemhogy dolgozni!!!!!!!!

Ti belepusztulnátok abba a mi nagyon irigyelt életünkbe!

Tőlem még sohasem hallhattad, hogy "megszólnám" a fiatalokat.

Legfeljebb ha bíráltam valakit, azt a deviáns viselkedéséért tettem és nem a kora miatt.

Én még nem felejtettem el, hogy milyen fiatalnak lenni, ezért szeretem őket és általában elnéző vagyok!

DE...amikor arról indít valaki fórumot, hogy az anyja egy ilyen meg olyan, mert reggel amikor munkába megy, kopog a cipősarkával és ez őt az alvásban zavarja.

Miközben ő otthon a p.ját mereszti huszonévesen és az anyja tartja el.

Mehetne ugyan dolgozni, de nem szívesen megy egyedül és éppen egyik haverjának sincs kedve menni, ezért ő sem megy!

Na ilyenkor szoktam kiborulni és elmondani a véleményem.

De ezt akkor megtenném, ha az illető 45 éves lenne.

Mazsinka ne légy elfogult! Nyilván Te is látod a nemzedéked hibáit és ha minden igaz, amit eddig leírtál magadról, akkor Te sem azonosíthatod ezekkel magadat!

És még hozzátenném, mit gondolsz, engem mire neveltek? Kezdettől fogva egyedül jártam oviba, suliba, soha senki nem jött értem. 12 évesen elkezdtek főzni tanítani, pár év múlva kitűnően főztem, minden házimunkát megcsináltam, mellette kitűnő tanuló voltam mind az általános iskolában, mind a gimiben, az egyetemen (mivel két diplomám van, és szeretnék egy harmadikat-mégsincs munkalehetőség)szintúgy. Nyolcadik után órákat adtam angolból, elmentem egy gyárba zöldséget csomagolni, öt évig csináltam, hogy legyen plusz pénzem az egyetemre, nehéz fizikai munka volt, naponta több száz 20-25 kilós zsákot megemelni.

Szóval nekem nem kell mesélni az életről, példás nevelésről, nálunk sem cukorkából fonták a kerítést...