Hogyan neveljük az óvodás, iskolás gyerekünket, hogyan büntessünk (beszélgetés)

SOHA nem lehet egy gyereket megütni. SOHA nem lehet egy gyereket lehülyézni, vagy bármilyen más módon megalázni. Aki ezt teszi, kicsit próbálja már beleélni magát a másik fél helyzetébe és abba, hogy mit tanít a saját gyerekének az ilyen magatartással. Ha Pistike lelép az úttestről, amir anyukától kap egy óriási pofont és hozzá még egy olyasmi mondatot, hogy "Kisfiam, te teljesen hülye vagy..." akkor ebből Pistike nem azt fogja megtanulni, hogy az úttestre lelpni veszélyes, hanem azt, hogy ő védtelen és kiszolgáltatott - ráadásul hülye is - aki bármikor ki van téve anyu agressziójának. Ha ezt elég sokszor tapasztalja, akkor nem fog bízni anyuban, aki pedig az egyetlen biztos pont lenne az életében, mert megtanulja, hogy anyu általában ugyan úgy viselkedik mintha szeretné őt, de teljesen váratlan helyzetekben megüti, félni kell tőle stb. Ha ehhez még azt is elhiszi, hogy mindez az ő hibája, azért van mert ő hülye, vagy nem elég jó, máris elég komoly problémák borítékolhatóak a továbbiakban (tipikus jelenség bántalmazott gyerekeknél, felnőtteknél egyaránt, hogy nagyon könnyen hibáztatják saját magukat azért ami őket éri, holott soha nem a bántalmazott, hanem a bántalmazó a felelős...)

Büntető szék, vagy az adott szituációból való kivonás lehet nagyon hatásos megfelelően alkalmazva (fontos a következetesség, az hogy a gyerek is tisztában legyen ELŐRE a játékszabályokkal, a határokkal és az esetleges következményekkel)

A megvonás szintén ugyanilyen feltételek mellett működhet, azzal együtt, hogy mindig kell szerintem valamilyen pozitív utat is kilátásba helyezni. Hogy egy példát mondjak: kb. 4 éves volt a lányom, amikor felvette azt a szokást, hogy hajnalban ha pisilnie kellett, nem kelt fel, inkább elintézte az ágyban... eleinte ugye balesetnek tartottuk, nem is volt érte sem szidás, sem büntetés, sem mérgelődés. Aztán ahogyan egyre biztosabban láttam, hogy ez nem véletlen, hanem egy döntés az ő részéről, muszáj volt kitalálni valamit. Azt mondtam neki, hogy elveszem az összes plüssjátékát az ágyból (kb. 30 db), és megkértem, csomagolja őket 9ssze egy nagy zsákba. Elmondtam azt is, hogy nagyon nehéz nekem minden nap pisis ágyneműt mosni, nem akarom hogy az állatok is pisisek legyenek, ezért amíg ő úgy gondolja hogy az ágyba végzi a dolgát, addig nem kapja őket vissza. Nagy hüppögve összecsomagolta. Azt is mondam viszont, hogy minden egyes pisimentes alvás után választhat a zsákból egy állatot amit visszakap, de ha megint belepisil az ágyba, akkor ugrik újra az összes. Egyetlen egyszer kellett visszavennem az állatkákat, utána szépen egyesével visszaszerezte mindet, minden nap nagyon büszke volt magára és a mai napig emlékszik rá, hogy ő milyen ügyes volt akkor... Lehet hogy egyszerűbb lett volna megpofozni, de szerintem ez hatékonyabb megoldás volt, nem volt számára sem megalázó és megtapasztalhatta, hogy dönthet úgy is hogy nem úgy viselkedik ahogyan elvárjuk tőle, csak annak következményei vannak. Szerintem ez sokkal elétszerűbb mint felpofozni ha valami nem tetszik...

A felsorolt 14 ponttal messzemenőkig egyet értek. Nálunk ez nagyjából így működik, igaz, eddig nem tudtam, hogy már ennek is külön neve van.

Gyereket megütni szerintem sosem szabd. Semmire nem vezet, csak azt tanulja meg belőle, hogy aki erősebb, az akár agresszióval is rákényszerítheti az akaratát a gyengébbre. Az a gyerek akit veréssel nevelnek (idomítanak) nem szeretni vagy tisztelni fogja a szülőt, hanem félni fog tőle. Persze nyiván előbb-utóbb engedelmes lesz, de ennek az engedelmességnek a félelem az alapja.

Aki boldog, kiegyensúlyozott, normális gyereket akar nevelni, az nem emel rá kezet. Aki azt mondja, hogy nincs más eszköze, annak elsősorban saját magát kéne rendbetennie, mert nem a gyerek hibája ha egy szülő nem képes nevelni, csak ütni.

A kisgyermekek még nem érzik hogy a tetteiknek következménye lesz. Tehát ha odaüt a társának ő nem gondolja hogy az fájni fog a másiknak. Ezért lepődik meg ha visszakapva neki az fáj.

Büntetőszék: igen tud hatása lenni ha ...

Jó időben kapott pofon még nevelő szándékú is lehet.

Picit úgy érzem és kérlek ne haragudj érte de te azt szeretnéd olvasni hogy

igen is !! jól el kell néha püfölni azt a gyereket :-(

hát szerintem nem !

Sajnos én is csaptam már a kisfiam fenekére de lelki ismeret furdalásom lett :-(

A kiabálás és a verés csak a saját feszültségünk levezetésére jó .

Egy az úgy mond rosszalkodás -ami igazából nem az!!inkább hiánya a figyelemnek mert azért csinálja a gyerek hogy figyeljenek rá -

szóval ha véletlenül rosszalkodik és tettének következménye lesz az ne a pofon legyen :-(

meg kell beszélni, miért tette hogy s mint .

Nem szabad hogy kommunikációs probléma legyen mert az később még nagyobb gondokat okoz a gyerek be zár és 18 évesen szét tárhatja a szülő a kezét hogy miért nem mond semmi ??

az KÉSŐ !!

Minden gyerekben van jó ezt kell erősíteni! ( az óvónők szerint)

Sajnos sok szülőnek nincs türelme a gyerkéhez így a gyerek zizi lesz!

Az óvónők szerint a türelmet nekik kell megtanítani a szülőknek ( ami nem mindig sikerül)Az még külön kérdés, hogy meddig van a türelem határa?

Erre is keresek válaszokat véleményeket tapasztalatokat:

Szerintetek egy jókor írányított pofon vagy fenékre verés hatásos ( ez is gyerek függő) Ti alkalmaztátok már ezt a módszert?

Mi van a gyermek lehülyézésével hiszen a felnőtt a tettét minösíti nem magát a gyereket.(Ezt persze a gyermek (főleg ha kicsi nem érti szerintem)

Egyéb módszerek mint pl a büntető szék mennyire hatásos?

És a megvonások?

Egy esttanulmányból idézek ahol ezt a módszert alkalmazták:

"Konfliktushelyzetben nem minősítem a cselekedeteit. Inkább elmondom amit láttam, ez

hogyan érintette a másikat és engem. Elmondom mi lett, vagy lett volna a következménye a

tettének és, hogy legközelebb mit tegyen az adott helyzetben

Alkalmazom a báb-,és drámajáték módszerét ezeknek a helyzeteknek a mélyebb átérzésére és

megértésére."

forrás :

[link]

Először is szerintem következetesen ez a leg fontosabb !! és a legnehezebb is de muszálj látnia tudnia kell a gyereknek hogy mindennek van következménye akár jó akár rossz .

A jutalmazás!! de csak szociálisan a legfontosabb naponta többször magamhoz ölelni a gyermekemet és dicsérni dicsérni dicsérni és ezzel jutalmazni !!

És a bátorítás az nagyon fontos !!

- tudom hogy képes vagy rá !

-te ez meg tudod csinálni !

-te nagyon ügyes vagy ebben !!

-stb stb

A jót meg látni és azt kiemelni hiszen sok bolhányi jó cselekedettel egy elefántnyi rosszat el tudunk takarni :-)

DICSÉRNI ,BESZÉLGETNI ÉS BÁTORÍTANI !!

SZERINTEM :-)

A felnıtt biztosítson a gyermekek tevékenységéhez nagy szabadságot, a határok

pontos

megjelölésével,

a

többszöri

„határ átlépéseknél”

vezessen

be

konzekvenciákat.

Milyen konzekvenciákra gondolnak?

Ezeket a kérdéseket én sem tényként írtam le csak a véleményetekre vagyok kiváncsi!

Való igaz hogy a bátorítás az nagyon fontos! Ki kell emelni a gyermek jó tulajdonságait

A bátorító nevelés 14 pontja

A bátorító nevelés l4 pontja:

1. A felnıtt próbálja meg megérteni – elsısorban érzelmileg – a gyermeket.

2. Parancsolás helyett igyekezzen kérdezni.

3. A gyermekek mágikus képzetét vonja be a pozitív szociális kapcsolatok, szokások

kialakításába.

4. A felnıtt magyarázatában jelenjen meg a dolgok pozitív oldala.

5. A felnıtt biztosítson a gyermekek tevékenységéhez nagy szabadságot, a határok

pontos

megjelölésével,

a

többszöri

„határátlépéseknél”

vezessen

be

konzekvenciákat.

6. A felnıtt legyen képes nevelési taktikát váltani, ha egymást követıen

eredménytelennek érzi a befolyásolását.

7. A felnıtt segítse a gyermekbarátságok kialakulását, formálja úgy, hogy a közösség

többi tagjaihoz is kapcsolódjanak.

8. A felnıtt nevelje a gyermekek érzésvilágát a kialakult összeütközések feldolgozása

során.

9. A felnıtt bátorítson minden gyermeket, hogy a belsı elégedettsége, pozitív énképe

kialakulhasson. A bátortalan gyermekek nevelésekor a felnıtt minél többször örüljön

a kisebb elırelépésnek, fejlıdésnek.

10. Az agresszív gyermek lehetıleg ne kapjon figyelmet az agresszivitásán keresztül.

11. A felnıtt – gyermek társalgásában világos, egyértelmő, építı, elırevivı

megfogalmazás jelenjen meg, a kapcsolatok erısítését szolgálja a beszélıtárs

megbecsülése, értékelése, a kölcsönös engedmény keresése, melybıl mellızendı a

megbántás, hibáztatás, gyakori kioktatás, kioktatás, kiabálás, panaszkodás,

prédikálás.

12. A gyermekek viselkedéskultúráját fejlessze a felnıttek bizalomelılege és az a

szemlélete, ami a sikert észre véteti, és a sikertelenséget segít elviselni.

13. Tilalom helyett a felnıttek adjanak a gyermekeknek választási lehetıséget, hogy

önálló döntéseket hozhassanak.

14. A felnıtt használja fel a humort a szeretetkapcsolat kialakításához.

Erről mi a véleményetek és ti ezt hogyan alkalmazzátok a való életben?

Hogyan neveljük a gyerekünket?

Nevelési praktikák

Bátorító nevelés

Minden gyermek más és más. Más módszerekkel lehet rájuk hatni

Nálatok mi vállt be a legjobban?

Mi a véleményetek az "atyai pofonról? És ez mennyire hatásos? Mennyire hatásosak nagyanyáink régi nevelési módszerei ( kukoricán térdelés körmös tenyeres stb)

Ezekre keresem a választ!