Miért menekül el tőlünk a gyerekünk? (beszélgetés)

❤️ Ezt igy kell.

Azért azt el kell mondjam, hogy a szüleim (de főleg anyám) fölismerték, hogy nem ez volt a legjobb hozzáállás, velem szemben meg különösen. De fejlődnek, az unokáikat már egész más szellemben putyulgatják és minket, a gyerekeiket is igyekeznek pozitívan erősítgetni. Úgyhogy 35 éves nagy ló koromra jutottunk el odáig, hogy megöleljük egymást ha találkozunk. :)

Szívemből szóltál, akár a testvérem lehetnél!

A leírás egy részletéből egyértelmű, hogy nem vagy az, de a szüleink igencsak hasonló módon neveltek minket. Gyanítom, ők se kaptak elismerő szót, így automatikusan ezt vitték tovább - bennük még nem merült fel az igény rá, így nem változtattak. Minden igyekezetemmel azon vagyok, hogy a gyermekeim érezzék, milyen értékesek. :)

Neha azert leb@szom hogy erezze a torodest😁😁

Imadom mindkettot, buszke vagyok rajuk es amit nem jol csinaltak azt magam hibajanak konyvelem el mert pont olyanok lettek amilyennek neveltem, illetve nem neveltem oket. Szerintem a gyerekek mindig tukrot tartanak elenk....

Hulyesegen ne vitazzunk. A kerdes hogy miert menekul a gyereke amire a valaszom hogy valamit valahol elcsesztek.

Ebbe az is beletartozik ha tul nagy vagy teljesithetetlen elvarasokat vetnek a gyerekbe-meg gyerekkorba vagy ha nem ismerik el sikereit ilketve nem engedik felnoni. Hogy hol a hiba azt csak ok tudhatjak....

Jo latom atsiklottam az irasod azon reszen hogy epp egy idosok a gyerekeink.

Persze hogy hagyom elni. Mas dolog hogy ezert tok jol erzi magat itthon. A nagyobb. Kicsi mar kulon el.

Légy szíves, értsd már meg, - ha a szülei nem is - hoggy egy 25 éves ember már FELNŐTT és NEM "gyermek"!

Bocs a nagybetűkért, de máshogyan itt nem lehet nyomatékosítani.

Anyuka irja hogy a gyermek allitasa szerint....szerintem EN jol ertelmeztem!

Deee ez akkor se igy van. Szuleim akartak hogy tovabbtanuljak en meg nem. Volt hogy a sarkon vartam meg hogy elmenjenek otthonrol, volt hogy a szekrenybe rejtozve. Mivel hianyaim miatt nem voltam leosztajozhato igy felevbe kiszalltam a sulibol. Felnottkent leerettsegiztem es felvettek a foiskolara.....tanulasra nem lehet kenyszeriteni senkit max arra hogy elinduljon a suliba de hogy hol kot ki az mas dolog 😁

Mindegy is. A mondanivalom az elejetol az hogy felresiklott a kapcsolatuk amibe nyilvan javareszt altalaba a szulok okolandók.

Nehez lehet visszabillenteni ezt a helyzetet de talan egy oszinte beszelgetes amiben megerositest kap a gyermek hogy szeretik, buszkek ra es tamogatjak a donteseben es idehaza mindig tart karok varjak-segithet.

Olvad el még egyszer, szerintem. Nem a "gyermek" írja, hogy nem akart soha egyetemre menni, hanem anyuka!

Akkor meg mi a fenének kényszerítették?

Persze nyilvan nem en iranyitom a gyerekeim eletet de amig suliba jartak probaltam. Mondjuk nem eldontottem hanem javasoltam.

Velemenyt meg mai napig mondok. Azutan ugyis azt csinaljak amit akarnak.

Az indito posztjabol szamomra nem derul ki hogy valoban ennyire iranyitotta vagy a gyermek latja igy. Szamomra annyi derul ki hogy kisiklott a kapcsolatuk.

Hozzateszem szerintem tanulasra senkit se lehet kenyszeriteni. Most konnyen vagja az anyja férjéhez hogy nem akarta de nagykorukent jart egyetemre es azert gondolkodjunk... Anya nem ullt mellette a padban szoval ha baloban nem akarta volna siman kibukik onnan es ennyi.

De te sem tűrnéd, hogy úgy kelljen élned, ahogy ők kitalálják, gondolom, éled a saját életedet.

Az én gyerekem is a gyerekem 28 évesen, de ez nem azt jelenti, hogy megmondom, mit csináljon és hogyan. Hanem támogatom abban, amit ő szeretne. Legfeljebb megmondom, ha nem értek egyet vele, aztán vagy elfogadja, vagy nem, az ő döntése.

Soha nem akart a fórumindító gyereke egyetemre menni, miért is kellene hálásnak lennie? Rákényszerítettéj, azért legyen hálás? Nem csak a diplomás az ember, nem csak az lehet boldog.

Én magam nem mennék - a fiamat küldeném német nyelvterületre, mert tudnék neki segíteni, de nem akar menni.

Nem akar menni még belföldre sem távolabbra dolgozni. Remélem, ez azért változni fog.

Cseppet nem ugy alakult a szulo/gyermek kapcsolat ahogy kellett volna. De azert akik itt oly nagyon savaztak az anyát....naluk minden tokeletes?

Valoban fura a hozzáállas hogy feleslegesnek tartjak a dicseretet de ennek is meglehet az oka ugy mint annak is hogy beleszolnak az eletebe. De valoban beleszolnak? Vagy csupan lazad a gyermek es nem tur kritikat vagy velemenyt?!

Dícseretes hogy lehetove tettetek szamara a tovabbtanulast. Ezert halasnak kene legyen de ezt is rosszul eli meg pedig ha nem volna diplomaja akkor mehetne kulfoldre mosogatni...mert a nagy okosoknak mondom hogy igenis nem vagy igen ritkan letezik kolbaszkerites meg stresszmentes szuperfizetes. Diplomaval arufeltoltottem Ausztriaba. Mert mar elmultam 40. Masra nem kellettem. Es igen, az ott ehber volt es koran sem stresszmentes. Depressziossa szekaltak a kolleganok es fenysebeseggel jottem vissza drága kishazamba.❤

Az en lanyom is el akar menni. Szepen elnek a volegenyevel de oszinten elmondta h a kalandvágy...

En sem vagyok boldog de tudom elobb itthon lesz mint en anno mert talpraesett de nincs benne alazat.

Kedves Forumindito ha jol sejtem, a lanyod kesői es egyeduli gyermek....?!

... ez a normális, hogy elmennek, hogy aztán visszajöhessenek. (Most nem az országból gondolom, hanem a szülői háztól.)

Én megterveztem jó előre, hogy 21 éves korukban elmenjenek, aztán bummmmm, 18-19 évesen lelépett mindkettő.(Hogy aztán visszajöhessenek.) :)

Fodor Ákos: Kavafisz-visszhang

legalább egy ízben el kell menni,

messzire kell menni minden

szerető szem elől; le kell hűteni

szívek kölcsönös lobogását, épp a leg-

melegebb szívekét - másként

hogyan is volna kívánható, hogy aki

térdén lovagoltatott, stb.: egykor

bájos-hibás személyedet apránként elfogadja,

m á s-ként?

Mesterlegény, - ha lány vagy is -

mennél messzebbre! (Úgyszólván közömbös:

kikkel, hol, mit tanulsz. "Tanulsz"-e.

V i s s z a k e l l j ö n n ö d, hogy itt l e h e s s.

És ha szíved töröd össze - ímmár: megint -

akkor is. Akkor ezt tanultad. Elég szívtörős

az egész.

Csak az a fontos: mennél messzebbre

s legalább! egy ízben.) El kell menni