Minek az a fránya pelus? (beszélgetés)

Nekem abszolút nem volt "sértő". Ilyen is van.

Közeli ismeretségemben van 2 gyermek: első fiú - ő 3 évesen éppenhogy szobatiszta lett, kakihoz kellett pelenka 3,5 eves koráig. Masodik kislány aki egy hét alatt teljesen szobatiszta lett (éjjel is!) 18 hónaposan. Anyuka mindent ugyanúgy csinált de a fiút nem érdekelte sem a kaki, sem a pisi, a bili sem és a WC sem... Szóval véleményem az, hogy gyermek függő is a dolog. Nekünk most lenne mar elég érett a gyerek de -10 fokban nem kezdek neki...

Szerintem az a fontos, ha elkezdjük következetesen folytatni kell és megérti hogy ez neki is jó :)

Gratulálok meg egyszer -ügyesek voltatok!

Bevallom, bennem visszatetszést keltett az írásod.

A szobatisztaság idegrendszeri érés kérdése, és hidd el, van olyan gyerek, nem is egy, akinél ez 3 éves kora körül, vagy még később jön el.

Abban igazat adok, hogy korán meg kell ismertetni a bilivel/WC-vel, de nem 7 hónapos kora körül. Akkor még csak szerencse, és jól beállt ritmus kérdése, hogy belesikerül-e a produktum.

Én másfél éves koruk körül mutattam be nekik a bilit. Eleinte 0 érdeklődés, aztán játékból már rá-ráültek. Időnként rámrontottak a WC-n, olyankor elmondtam, mit csinálok éppen.

Aztán 2,5-3 éves koruk között mindannyian szobatiszták lettek különösebb vergődés nélkül. Egyszer csak nem engedték feladni a pelust, és néhány balesettel egy hét alatt lettek szobatiszták, és 2-3 hét alatt ágytiszták.

Nem tartom magam lusta anyukának, csak azt vallom, hogy mindent a maga idejében. Én pici korukban jobban szerettem velük ébredés után a nagyágyban hancúrozni egyet a bili helyett.

És van ám ellenpéldám is. Amikor én voltam pici, még jó korán próbálkoztak z anyukák, mert ez volt az elvárás. Hát engem olyan szinten sikerült elvadítani (pedig anyu sosem volt durva), hogy bőven 3 éves kor fölött tettem le a pelusról, akkor is csak trükk árán.

Volt időm a hozzászólásokba beleolvasgatni, magát a cikket még az elején kommentáltam.

És vannak a kulcsszavak: Nem vagyunk egyformák, sem a gyerekek, sem a felnőttek!!! Tényleg túl van lihegve minden: természetes szülés-császár, szoptatás-tápszeres etetés, hozzátáplálás, hordozás-babakocsizás, kell-e napi menetrend vagy sem, és ez a szobatisztaság is.

Minden egészséges gyerek

1. megtanul járni és beszélni

2. nem fog felnőttként is szopizni

3. nem fog bepisilni-kakilni

4. fog enni mindenféle ételt, és megtanul rágni...

5. had ne folytassam

De ehhez az kell, hogy minden történjen a maga útján, és a ne legyen semmi túllihegve, mert a gyerek ezt megérzi, és majd csak görcsöl a dolgokon.

Jó a cikk! De tényleg mindenki másképp gondolja.

A lányom nagyon nehezen lett teljesen szobatiszta és ágytiszta is. Egyszerűen, nem szólt, vagy már későn. Pedig 2 évesen vettem le róla a pelenkát, mert a délutáni alvásnál már száraz maradt a pelus 1 héten keresztül. De amint bölcsibe került visszaesett. Nehéz 2,5 évbe került mire eljutottunk odáig, hogy nem kellett már neki egyáltalán pelenka. Nekem is volt, hogy mindennap ágyneműt mostam, próbálkoztam azzal, hogy 2 óránként keltem hozzá pisiltetni. De nem vált be. Meg kellet arra érnie, hogy éjszaka magától felkeljen pisilni, mert ő olyan mélyen aludt, hogy arra se kelt fel amikor pisilt.

A kisfiamnál most nyáron próbálkoztam, ő most töltötte a 2-őt. Először bilivel próbálkoztunk, de nem akart ráülni, és mivel látta hogy mi wc-re járunk kipróbáltam nála és tetszett neki a dolog. Egyik napról a másikra egyre ügyesebb lett. Szépen szólt minden egyes dolognál, persze néha becsurgott. Igen, szerintem is Ő megérett a szobatisztaságra, mert szól ha kakilnia kell és ha itthon vagyunk akkor kisgatya van rajta, és ma is szólt nem 1x hogy szaladjunk. De észrevettem, ha nagyon belemerül a gyerek a játékba, ő elfelejt elmenni, vagy szólni hogy pisilnie kell. A gyerekeket jobban érdekli a körülöttük lévő dolgok mint az hogy neki most pisilnie kell. A kisfiam tudja, hogy ha kint vagyunk és pisilnie kell keresni kell egy fát és odapisilni. Ezekkel ő mind tisztába van, de mégis előfordul baleset, mert pl éppen az autóit tette sorba és nem akarta megszakítani a folyamatot és inkább nem ment el wc-re.

Sajnos az enyém sem nagyon értett.:)))

De elengedtem a fülem mellett a megjegyzéseit.

Amikor viszont már rögeszmésen minden alkalommal felhozta a témát, főleg a gyerek előtt, na akkor beszélgettem el vele komolyabban, kicsit emeltebb hangnemben, nagyon határozottan.

Na, akkor végleg leállítottam a témáról.

na akkor had meséljem el én is szobatisztaságunk történetét..

a nagylányom egyik napról a másikra azt mondta 2 évesen,hogy nem kell pelus,sosem történt baleset,,éjszaka sem..a kicsi most 3 éves de éjszakára még pelus kell neki,mert bepisil...korán kezdtük a bilizést és jól el is rontottuk,mert bár nem volt erőltetve,nem akarta..ő élvezte,hogy rajta van és nincs vele teendője,mert ha tele van.levesszük...még nem volt érett rá!!!!a nagylány pedig teljesen magától szokott le,anélkül,hogy mondta volna neki valaki....

testvérek,mégis milyen különbözőek..tehát én nem ültettem egyik babát sem bilire,mégis valamilyen úton módon leszoktunk róla...és bízom benne,hogy azért 20 évesen már nem fog a mini szoknyája alól kivillannia pelus,ha disco-ba megy éjszaka...:DDDD

a te gyermeked szerintem akkor is hamar lett volna szoba tiszta,ha a pólyából egyenesen nem a bilire rakod...ezt barátnőm kislánya is jól példázza...egyik napról a másikra szoba tiszta lett a kislány nem egészen 2 évesen..és még sok példát lehetne hozni,de inkább egy mondattal fejezném be a gondolat menetemet:

nem vagyunk egyformák!!!!!!!!!!!!!!!!!!

A 7 éves kort túlzásnak tartom. Egyetértek, hogy ki kell várni és nem szabad a gyereket erőltetni, de ha 3 éves koráig még jelei sincsenek a szobatisztaságnak, érdemes egy szakembert megkérdezni, mert anatómiai, idegrendszeri, fejlődési stb. problémák is lehetnek a háttérben. Nem szabad minden lemaradást azzal elintézni, hogy ő ilyen típus és majd behozza, ezek figyelmeztető jelek is lehetnek, és ha nem veszünk tudomást róluk és tényleg valami probléma van a háttérben, azzal jobb minél előbb foglalkozni.

Nekem az is fura, hogy állítólag nem tudják sokáig szabályozni a záróizmokat, de akkor hogyhogy sokaknál működik az EC-zés? A pár hónapos baba jelez, ha kakilni kell, és kivárja, míg anyuka kiszalad vele a bilihez vagy ahova szoktak, és csak utána kakil, tehát vissza tudja tartani.

Amúgy a cikk lényegével teljesen egyetértek.

Nálunk is így volt, de nem hagytam magunkat.:) Viszont megdicsértem a nagymamit, hogy milyen klasszul járt el az ő idejükben. Persze elmagyaráztam a „mi időnk" lehetőségeit, körülményeit, saját életvitelünket.

Szerintem udvariasan meg kell köszönni a tanácsaikat, és megnyugtatni őket, hogyha elakadunk akkor majd megkérdezzük a véleményüket.

Ez már hasonlít egy cikkhez, van benne tartalom..

De még mindig nem hiszik el.

Mert Mo. valójában nagyon konzervatív ország. (Ez alapvetően egyébként nem baj, a baj az, hogy mások vagyunk a lelkünkben, és mást mutatunk társadalmi szinten.)

Bizony még mindig az 50-60 éve, más körülmények között szokásban volt dolgok határozzák meg a tudatot, az az időszak, amikor 10 pelenkát vettek, és azzal kellett kínlódni. Ha valaki 20-at vett volna azt megszólták volna...

Férreértés ne essék, néha nem árt visszanézni mégis a régi korok egyszerűségére, túlélőképességére, mert sokat lehet belőle tanulni, erősödni, és elkerülni a mai kor túlpörgetettségét, mindentakarását.. Csak mi tudat alatt pont azokat a dolgokat hozzuk mégis magunkkal, amit nem kéne...

A másik veszély meg - amit talán magam is elkövettem anno - hogy mert az egyik "babás" dolog jól ment, akkor a többiben is nagyok az elvárások, meg a testvérek felé is megmaradnak ezek..

Persze, ezek a dolgok már rég túlmutatnak a konkrét cikken..

Én minden téren figyelek a fiamra és alkalmazkodom hozzá, legyen az szopizás, hordozás vagy pelus.A cimben feltett kérdésre válaszolva tehát azért, mert igénye van rá, ha majd nem lesz akkor nem kap. S nem azért mert lusta lennék. A cikket pedig egyoldalúnak, alaptalannak tartom, saját vélemény, saját tapasztalat, ami hozzászólásnak elmegy, de nem cikkenk. Annak ellenére, hogy az ösztöneimre hallgatok, mindig igyekszem utánna járni, hogy azok vajon helyesen sugalltak-e. A szobatisztasággal kapcsolatban is ezt tettem. Első megerősítésem a Ranschburg Jenő elismert gyermekpszichológus véleménye.“…..A nagyon korai szoktatás -látszateredmenyéssege ellenére-több szempontból is ártalmas….Az egyik módszer szabályos dresszura: súlyosan megbüntetik a gyereket, ha a pelenkába csinál es amig üres a bili, minden kétségbeesése ellenére nem engedik felkelni róla. A gyerek ilyenkor súlyos félelmeket, szorongasokat él meg(…)hiszen nem erti-a tiz hónapos kor értelmi fejlettsége nem is teszi lehetővé-,hogy megértse-mit kivánnak tőle és ha értene, sem tudna tenni semmit, hogy elkerülje a következményeket, ebben az életkorban ugyanis még hiányzik a végbelmüködést, vizeletet szabalyozó izmok akaratlagos beidegzése!

A másik módszertan a “modern”(…):az ilyen szülő nem a kudarcot bunteti, hanem a sikert jutalmazza. Megfigyeli, hogy a gyerek milyen napszakban szokta a dolgat vegezni, ilyenkor szalad a biliert es izgatottan várja az eredményt. Ha véletlenül jól számitotta ki az időpontot, igen nagy az öröm. Nagypapa,nagymama, mindenki boldogságban úszik, ölelgetik a gyereket ,Nahat, milyen ügyes!”stb. A gyerek számára nem világos, mi okozza a boldogságot, de azt érzi: tőle, vagyis tudatától, akaratától független dolog az, amiert a jutalmat kapja!

A kolozsvári és szatmári baba-mama klubban is megerősítést kaptam a témával kapcsolatos foglalkozáson.

A nagykárolyi baba-mama klubban is pszichológus meghívottal beszélgettünk a témáról, a szobatisztaság kérdéséről.

A szobatisztaság egy készség, egy képesség, amit lassan, idővel sajátítanak el az emberek. A gyermeknek meg kell érnie arra, hogy a hólyag és a bél záróizmait szabályozni tudja. Az első szakaszban csak zavarja, ha valami van a pelusban, ez körülbelül 15 hónapos korra alakul ki átlagosan, de gyerekenként változó - ezt vallotta a kolozsvári, a nagykárolyi pszichológu is .

Nekünk, anyukáknak érettség jeleit kell figyelni, így könnyen megállapíthatjuk, hogy készen áll-e a gyermekünk a szobatisztaságra. Ha a gyerkőcnek három-négy órán keresztül tiszta marad a pelenkája, ha panaszkodik a piszkos pelenka miatt, ha érdeklődik, amikor a családtagok wc-re mennek, ha tudja, hogy mi is az a pisi, kaki és valamilyen módon jelezni is próbálja, beszél róla akkor itt az idő. Sok esetet hallunk, amikor az alig ülni tudó babát biliztetik, de ekkor nem szobatisztaságról van szó, hanem az anyuka olyan ügyes, hogy kivárja, lesi a pillanatot- tudtuk meg a pszichológustól. Ilyenkor még tulajdonképpen nem is érzi azt a gyerek, hogy pisil vagy kakil. Tényleges szobatisztaságról akkor beszélhetünk, ha a gyerek előre szól, illetve az utolsó szakaszban vissza is tudja tartani, ki tudja várni azt, amikor lehet. Akaratlagos ürítésről csak 4-5 éves kor körül beszélhetünk, ekkor már vissza tudja tartani, képes kivárni, amíg hazaér, amíg lehetősége lesz a bilizésre.

Az első évben alakul ki a babában a bizalom vagy a bizalmatlanság kérdése, ez az egész életén keresztülvonul és meghatározza a személyiségjegyét. Az, hogy bízik-e önmagában, az emberekben, a tehetségében vagy bizonytalan lesz az kiskorban dől el. Ehhez hozzátartozik az is, hogy a szülő mennyire elégíti ki az ő szükségleteit. Meg kell figyelni a gyermek szükségleteit, s annak figyelembe vételével kell alakítani az egyes dolgokat, például akkor etessük, amikor éhes, akkor szoktassuk bilire, ha már megérett rá.

Aggódásra akkor van ok, ha hét éves korig nem alakul ki a szobatisztaság, ha akkor is gyakoriak a balesetek, akkor érdemes szakemberhez fordulni. Az ilyen nagy gyerek és még pelenkás típusú szomszéd nénik megjegyzéseivel nem érdemes törődni, s főleg ne tekintsük a szülőség vizsgájának a szobatisztaságra nevelést. Várjuk ki, amíg a gyerekünk megérik rá!

Na, a lányom épp kakil, mondom neki, kéred a bilit?

"Nem! Nem akarok bilibe kakilni! Hozok tiszta pelust magamnak!"... "Kész is, anya!"

Nem baj, még másfél hónapja van, akkor lesz 2 éves....:)

Gratulálok a kisfiadhoz!

Kívánom olyan szülésed legyen, amilyet szeretnél! :)

Én is nagyon ügyes voltam (kicsinek, aztán elnőttem:P), nagyon hamar jártam, beszéltem, másfél évesen stabilan szobatiszta voltam, bibibíííí, szófogadó, jó kislány voltam, gyönyörűen rajzoltam, szépen elvoltam magamban, tanulás ment magától mindig nagyon jól,sosem kellett segíteni... Aztán megszületett a húgom. Anyu szerint azért, hogy jobban megértse azokat a szülőket, akiknek nehezebb természetű gyerek jutott.:)

Nekem azért volt "szerencsém", mert az ügyes lányom született másodiknak, így nem száll a fejembe a dicsőség és nem verem magam, hogy hű, de frankó anya vagyok, hogy ilyen szuper gyereket neveltem (leszámítva a hisztit), mert a fiam egész máshogy fejlődött, és tudom, hogy abszolút semmit nem jelent, ha egy gyerek előbb vagy később produkál bizonyos dolgokat (a normál határon belül persze).

Egyébként, ha már itt tartunk. Éltem egy darabig egy déli országban, talán a legdélebbiben Európában. Ott használták az anyukák a mobil papír bilit. Vitték utcán, játszótéren, és ott is rá lehetett ülni ebben az átmeneti időszakban, amikor már nincs pelus, de még messze van a wc ahhoz, hogy elérje sürgős esetben.. (Bár megjegyzem, ott minden játszótér mellett volt kis kő épület, wc, pelenkázó.. Bár az ország nem volt tiszta, sőt, de ezek azért használhatóak voltak, naponta kétszer ránézett valaki.)

Itthon elég car mondjuk terhesen majd meghalni a pisitől a játszótéren, vagy 10 percenként hazajönni... Vagy éppen mert valamelyiknek kicsit kifolyt a kifolyt...

Jó, nálunk a minusz 10-ben nemigen jó ez a mobil vacak, de azért az év nyári felben igen. Lehet kapni a ..-ben. Ahol fontos vagy...

Azért nem lányok!

Nem volt ez a cikk durva, vagy sértő, inkább már a hsz.-ek között voltak ilyenek..

A cikk olyan kis elsőgyerekes dicsekvőske volt, belefért..

Majd lát még ő is olyat, ami meg nem olyan evidens. Akkor mindenki visszavesz általában egy kicsit..