Azok a fránya tárgyak! (beszélgetés)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Azok a fránya tárgyak!
Nem vagyok gyüjtögető tÍpus,ami régi esetleg kidobom,ujjat veszek.
Van persze pár olyan dolog ami emlék és nem szivesen válok meg azoktól a tárgyaktól.
Szerintem ha egyedül él az ember, sokkal könnyebb. Eldöntöm és megcsinálom.
De családtagokkal parttalan a vita. Minek ez neked, sosem használod, tíz éve nem volt rajtad, ócskaság. Nemrég kidobtam egy férficipőt. Hát nem észrevette? Mondtam, keresd meg, ott van az. Inkább elengedte a témát, mert tudja, hogy a keresés kilátástalan.
Bizony, bizony, jó dolog a retró!
És a régi lemezjátszókhoz valami megátalkodott gyűjtőmániás "kacatjai" között, biztosan van egy-két megfelelő tű. :D Csak elő kell venni a kupacból. :(
Ne gondold! Igaz a mondás: amíg lósz@r van, addig veréb is van. :)
De komolyan: amíg vannak olyan „őrültek”, akik elrakják az elavult információhordozókat, addig lesznek olyanok is, akik elrakják azt is, amivel le lehet azokat játszani. Valahol én is őrizgetek (Úristen! ezt még be sem vallottam! :D) bakelit lemezeket, a hozzá való lejátszóval. Ami biztos, hogy nagyon recsegve szólna, mert táska kivitelű, de még nem volt szívem kikukázni.
Videokazetta. Azokat a TV műsorokat, amiket az adás időpontjában nem tudok megnézni már IPTV-re veszem fel éppen azért, hogy kíméljem a lejátszót. Ugyanis a gyerekeim kicsi koráról a felvételek videokazettán vannak. 25 évvel ezelőtt nagy szó volt videóra filmezni. De videora vettem azt is, amikor nyertem a kvízjátékban. Remélem, az unokáim szívesen nézik majd a nagyit fiatalon. :D
Juj, azokat ki ne dobd! Tudod micsoda értékek azok? Ha számodra nem is, de a jövő nemzedéknek biztos nagy kaland lesz.
Soha nem bocsátom meg a barátnőmnek, hogy a kukába dobott több száz diafilmet, mikor felnőtt a fia. Mi nagyon szegények voltunk, alig tizendarab ilyen mesefilmet tudtam venni. CD ide, DVD, animációs mozgófilmek oda, egyiknek sincs olyan varázsa, mint amikor egy besötétített szobában a fehér falra vetíti anya a képeket, és olvassa a mesét, a kicsi meg tátott szájjal nézi. Többet ér, mintha a TV előtt gubbaszt.
Ha lesz unokám, biztos, hogy így fogok neki mesélni. Nem dobtam ki sem a vetítőt, sem a filmeket.
Nem vagyok! A padláson nem látom a felesleges dolgokat, soha nem járok fel!
De néha álmodozom arról, hogy egyszer felmegyek.:)))
Azért vigyázok, hogy mit dobok ki, ami az övé.:)
A régi ruhaneműit viszont nem keresi, annyira fogalma sincs, hogy mije van...Kivéve a cipőit, azokat ugyanis ő veszi. De muszáj selejteznem. Például, millió polója van. Egyetlen-egyszer kértem, selejtezze ki a régieket, mert az újak már nem férnek be a fiókba. Egész délelött szöszmötölt, végül diadalmasan hozott nekem egy (!) polót, hogy az már nem kell, kidobhatom.:)
Nincs igaza a párodnak ?
A Te kezed van benne ,ha eltűnik valami. :-)
Ez jó kérdés.:)
Azért nekem is van, ami gondot okoz. Nem vagyunk fiatalok, de mindig szerettük a zenét. A padláson vannak LP lemezek fiatalkorunkból, régi hatalmas magnószalagok, több doboz kazetta, most már a videokazettáimat is méregetem, hogy valaha még lejátszom-e őket? Olyan rég nem használtuk a videot, nem is merem kipróbálni, működik-e még.
Bizonyára lehetne még használni, de én nem használom már. Ha valamit nem használtunk már néhány éve, akkor azt miért tartanám? Csak a helyet foglalja...Ha valamiből újat veszek, a régit szívfájdalom nélkül (sőt!) kidobom.
Néhány éve vásároltam inox edényszettet, a régi zománcos edényeimet mind kidobtam. Nem is lett volna hova elpakolnom az újakat...
A férjem a másik véglet. Ő mindent megőrizne. A kinyúlt, kopott, kinőtt, divatból kiment, "márnekisemkell" cuccait titokban kell eltűntetnem.
Persze, így, bármit nem talál, rögtön az van, hogy "biztos kidobtad",:)
Hát én a másik véglet vagyok.
Imádok kidobni dolgokat.
Eddig megmagyaráztam, hogy kicsi ház, csak akkor lehet relatív rendet tartani, ha nincs sok haszontalan tárgy...
Most már elismerem, hogy örömet okoz nekem, ha kidobhatok dolgokat. Tényleg!