"Mindenki másképp csinálja." (beszélgetés)

Köszönöm. :)

Szerintem a főzés tudománya van olyan fontos, mint az írás-olvasás. (Férfinak, nőnek egyaránt.) Hiába a sok félkész, konyhakész étel, éttermek, étkezdék tucatjai: amit magunk készítünk el ellenőrzött forrásból származó alapanyagokból, annak a párja nincs. Nem beszélve a családi-baráti együtt-főzés öröméről. :)

jaj, kisfiam elküldte, az előbb :D

Nálunk párom szerencsére segít a konyhába. Főzni nem tud, de sütni igen szakácskönyvből :D

Ha az én fiam is nagyobb lesz bevonom, mert tudom milyen az mikor kiszolgálják a gyereket és el is várja majd az anyjától és a barátnőjétől szintén. Mézeskalács készítésnél már tavaly is segített :D

Nagyon tetszik a cikk!

Az én anyukám se vont be a főzés-sütés rejtelmeibe, pedig szakácsnő :(

Aztán mamám, aki szintén szakácsnő volt-isten nyugosztalja- azt mondta mikor betöltöttem a 7-et, hogy kisleányom, ha nem akarsz éhen halni nagy korodba, akkor tanulj meg sütni-főzni. Attól kezdve először csak a kis kukta voltam mellette. Majd sokszor egyedül hagyott, persze a kis konyha ablakából lesett, hogy nehogy nagy gond legyen. Először rizslevest , rántott húst és sült krumplit készítettem. Aztán jött a citromos piskóta és a palacsinta . Aztán már egyre több mindent. Egyszer anyuék disznóvágásra mentek. Igaz az elején és a közepén mamámmal telefonon értekeztem, hogy jó legyen az étel, de mondhatom, hogy nagyon finom lett a tepsis csirkém krumplival. Aztán úgye meghalt mamám, sajnos ritkábban kerültem a konyhába, az exem anyukája egyáltalán nem tudott főzni és akkor újra a konyhába kerültem. 4 évig kápráztattam el volt apósom, aki nagyon megszerette a főztöm. Majd szakítás után újra konyha mentes életet éltem. Aztán 2007.11.-hóban újra visszatértem, majd 2008.augusztus végén összeköltöztem párommal és saját konyhámban főzhettem neki-. Sajnos ő csirkemelles. Ritkán eszi meg a marhát és darálthúst még csak csak. Viszont az évek során azt már elértem, hogy sokszor sertéscombból készűlt ételeknél már észre sem veszi, hogy nem csirkét eszik . Hiba nála, hogy anyósom nevelte így, mert úgye ő állandóan tarját készített, és minden étel nagyon rágós és íztelen. Ja és papírnál is vékonyabbra kloffolta a mellet, ettől hülyét tudtam volna kapni, most már hála isten, párom nem rinyál, ha nem átlátható a hús. Mióta megvan a kisfiam, azóta az én kedvenceim is előtérbe kerülnek, mert már nem csak saját magamnak, hanem a kisfiamnak is készítem :D Hát a sütéssel sajnos van, hogy nincs sikerem, mert egyszer sikerűl egyszer nem.

Egyetértek. Én sem tudom elképzelni a főzést kóstolás nélkül. Anyósod mégis tud valamit. :)

A főzésnek csak egy szegmense a só; amiből régóta csak egyfajta, azonos minőségűt veszek. (Nem érdemes össze-vissza, ilyen, olyan terméket venni.)

Teljesen mindegy, mikor íródott a recept. Nem véletlenül írják, hogy fűszerezzük (pl. sózzuk) ízlés szerint.

Meg kell kóstolni az ételt!

Mert ma már a só sem egyforma, amit az üzletből hazaviszel!

Az aprószemű, u.n. vákuumozott só, kevésbé sós, mint pl. a durva szemcsés, u.n. konyhasó. Ha ebből raksz bele az ételbe ugyanannyit, amennyit a finom-sóból szoktál, no akkor azt az ételt ki is dobhatod, valószínű.

Ezért jó ha nem felejtjük el, ha pl. bármiféle receptet olvasunk, tudni kell(ene), hogy az a kaja-recept, kb. mikor készült.

- 30-50 évvel ezelőtt még csak a durva só volt

- a napokban, TV-ben, hasonlókban látott-olvasott recepteknél már ugyanaz a mennyiség a finomított sóra vonatkozik.

Na, erről beszéltem! :D

17. lolli: igen kérem, a hálás publikum nagyon fontos. Bár rajtam még ők sem tudtak segíteni. :)

Mondjuk ma már leginkább én is eltalálom ráérzésre, bár azért a levest mielőtt levenném a tűzről megkóstolom, a pörköltfélét többször is főzés közben.

De amit anyósom csinált: belépett az ajtón, beleszatolt a levegőbe, és közölte, tegyél még sót a húslevesbe, mert az édes. Pedig a tűzhelyen nemcsak a leves forrt, volt ott még másik lángon, másfajta kaja is, megkóstoltam a levest, és igaza volt! Ezt hogy csinálta, ma sem tudom!

Gratulálok! 13 évesen igazi bravúr volt 7-8 emberre főzni.

Az építkezésünk alkalmával nem mertem rá vállalkozni még huszonévesen sem.

Biztosan te sem érted azt amit én: hogyan képesek sokan úgy megfőzni egy teljes menüt, hogy egyáltalán nem kóstolnak?

Sokan vannak, akik csak úgy, érzés alapján, kóstolás nélkül képesek tökéleteset alkotni.

Irigyelek, hogy szeretsz a konyhában forgolódni. Tőlem akár fel se találták volna. :)

Örülök, hogy tetszett a cikk.

Ó, szegény. :-)))

Egyébként nem győzöm a mostanában egyre többet konyháskodó fiamnak fuvolázni, hogy vágja le a túlnyúló sütőpapírt!

Természetes, hogy amit nyögve-nyelve csinálunk, az ritkán sül jól el.

Számtalanszor jártam úgy: nagyon jó lett egy új étel. Legközelebb úgy fogtam hozzá: á, hiszen ez nekem jól megy! Jobb lett volna, ha nem bízom el magamat, mert korántsem lett olyan, mint az első, amire nagyon odafigyeltem.

Engem anyukám bevont mindenbe, épp azért, amiért te a fiaidat, mert őt nem vonták be gyerekkorában. A bátyáimat ugyanúgy mint engem. Ami miatt én 6 évesen már tudtam rántottát, meg tükörtojást sütni, 12 évesen meg piskótát, amit nem anyutól, hanem a legkisebb bátyámtól tanultam, hogy kell.

Az első karalábé levesemmel jártam úgy, mint te az uborkával. Elolvastam a receptet, mindent betartottam, de borzalmas lett. A bátyáimmal megebédeltünk belőle, anyu csak este evett... ő mondta, hogy meg, hogy egyszerűen nem tettem bele lég sót. Én meg akkor azt tanultam meg, hogy kóstolni kell mielőtt asztalra rakom, és azóta is mindent megkóstolok, semmit nem fűszerezek pontosan recept szerint.

Drága Anya!

Jó,hogy most ülve olvasod a levelem, mert biztosan mellé ülnél a nevetéstől.

Hát nem megmondtam,hogy nem tudok sütni ! Csak olyat amit keverni kell pl. turó torta.

Reggel gondoltam nekiállok és megsütök egy egyszerű sütit.Gyorsan kikerestem egy receptet a szakácskönyvedből, ami nem tünt túl bonyolúltnak, meggyes pite na ez biztosan jó lesz!

Elővettem a gyümölcsöt a fagyasztóból. Itt követtem el az első hibát , mert szemüveg nélkül nem a magozott hanem a magos meggyet olvasztottam ki. Délre ki is olvadt de még hideg volt. Szitán lecsepegtettem. Gondoltam majd csúzlizunk a magokkal.:-)))

Na összekevertem amit kell .

A tepsit kibéleltem sütőpapirral, de túlért rajta, gondoltam minek azt levágni.

Igenám, de mi az a 190 fok? Az én sütőmön vagy nagy láng van vagy kicsi. Gondoltam nem rakom kicsire mert kiszárad. Nagy lángon a sütőben a középső rácsra tettem és husz percig türelmesen

vártam. Na mondom mindjárt hozom a sütit. Hát ez még csak el sem szineződött.

Akkor még hagyom 10 percig.

Mikor a papir széle már szép barna volt vittem a tűt is hogy megnézzem, megsült e rendesen. A

papir már szép barna volt de a süti/?/ még olyan mint a kocsonya.Jó akkor +10perc. Ezután kellemes kozmás szag terjengett a konyhában de a süti még mindig nem sült át.

Gondoltam nem elég meleg középen hát leraktam a tepsit az aljára.

Ujabb 10 perc után amikor már olyan szag volt mint disznó pörköléskor már nem hagytam tovább

sülni..

Miután kivettem repkedtek körülöttem az égett papirdarabok. Visitófrászt kaptam a szenes

csoda láttán , leoperáltam a szénné égett papirt róla de az egész morzsáira esett.

Ebben a sütiben csak a meggy maradt egyben.:-))))

Az ize nem volt rossz de mivel kanállal kellett megenni a párom elnevezte velencei kanalasnak.

Szóval legközelebb inkább akkor eszem sütit ha te sütsz nekem! 1 napig csak a konyhát

takaritottam.:-)))))

Panaszkodtam hogy velem nem történik semmi, hát most történt. :-)))))

Na most puszil a te" ügyeske" lányod:: Edit

Engem sem vont be édesanyám a főzésbe, aztán úgy alakult a dolog, hogy itt maradtunk nagyanyámnak 3an. Először ő csinált mindent, engem nem érdekelt a dolog, aztán ahogy idősödtem egyre jobban akartam én is alkotni. Először sütni tanultam meg, volt néhány érdekes eset. Amikor a kelt tésztát tanultam azt hittem az a jó, ha jó forró tejbe keverem az élesztőt. Az eredmény: lapos kalács, ami tocsogott a zsírtól. Igaz a többiek megették. Aztán próbálkoztam csokis felfújttal, mindent a recept szerint csináltam, de valamiért nem szilárdult meg, kiskanállal kellett kiszedni a tepsiből. Ez is elfogyott, pedig ki akartam önteni..

Azóta eltelt 2-3 év, és megtanultam sütni, főzni. A főzéssel nem voltak rosszul sikerült dolgok, az egyből ment.

Viszont azt tapasztaltam, hogy ha nincs kedvem az egészhez, nem is sikerül jól az étel. Ha csak össze akarok dobni valami sütit az sikerül a legjobban, de ha nagyon tökéletesre akarom, akkor csak jó lesz, nem szuper :-)