Minden egyre drágább... (beszélgetés)

Nálunk a férjem tette ugyanezt.

Csak otthon sem sokat tett. Bár szerinte sokat.

Persze pár dolgot, amihez én teremtettem meg az anyagiakat.

Azt mondta, őt minimálbérért ne ugráltassák.

Mondjuk én az ilyet ítélem el:

Jó ismerősöm a csaj, 43 éves. Évek óta munka nélkül van, ez eddig nem volt nagy gond, mert a férje viszonylag jól keresett. Most már a férjének is jóval kevesebb a munkája, annyira, hogy a csaj mondta nekem, hogy már egy éve a tartalékaikból élnek, és még annyi pénz van (ez augusztusban volt), hogy a 14 éves lányukat be tudják iskolázni, aztán annyi.

Persze, a csaj elkezdett önéletrajzokat küldözgetni, hipermarketekbe, áruházakba eladónak, árufeltöltőnek, stb.

Aztán találkoztunk, kérdeztem, hogy mi újság, erre mondja: Lett volna helye, 80 nettóért, bérletet nem fizetik (Bp-től 20 km-re lakunk). Szóval, bejárás lett volna kb. 20 ezer, akkor marad 60 ezer, és ő annyiért nem megy el.

Az ilyen baromira nem értem, mert ha tényleg napi filléres gondjai vannak, akkor miről beszélünk? Otthon vakarja nulla forintért, vagy bejár 60 ezerért, nem mindegy:( Illetve akinek meg ez tök mindegy, az ne nyavajogjon, szerintem.

Azért itt sincs ám Kánaán, bár lehet keletről úgy tűnik.

Azt különben teljesen megértem, hogy egy 50 éves ember már nem akar elköltözni onnan, még akkor se ha kilátástalan a helyzet, hisz ott élte le az életét, oda kötik a barátok, emlékek, minden.

De a fiatalok miért nem mennek? Ha nem is örökre, csak pár évre, hogy kicsit összeszedjék magukat, pénzt rakjanak félre. Aztán vissza lehet költözni(persze félő hogy nem fognak,mert megszokják a jót...)

nagyon egyetértek veled...

egy hónapban 30 önéletrajzot küldtem el. 1 helyre hivtak be.... csakhogy rögtön találtak kifogásokat...

Sajnos őszinte ember vagyok és nem tudom még a munkáltatókat sem becsapni... nem tudok nekik hazudni.... pedig próbálok....

Ha valamit nem tudok, azt megmondom... pedig nem kellene....

Pl.nyelvet, vagy pl. amióta van excel használom, de nem ugy, ahogy nekik kell.... stb.

szia!

a Dunántúlról beszélhetnék.........akár merre nézek, van a nagy semmi...........

10. hónapja küldök be önéletrajzokat, idáig egy helyre hívtak be, az is 4 órás munka lett volna, feketén. Nem vállaltam el...........

Olvaslak titeket,és mindenki meglátásásban van igazság,de azzal nem értek egyet,mikor valaki azzal példálózik,hogy menj el takarítani meg stb.Én Kelet-Magyarországon élek Szabolcs megyében,és bármikor szívesen mennék el takarítani bárhova munka,gyerek mellett kiegészítésképpen,de nem lehet,mert nincs hova.Ide már a gyárba se vesznek fel embereket,és mindenhol folyamatos leépítések vannak,teszik át az embereket 8-ból 4 órába,de emellett vesznek fel még 20-at 4 órába,ez statisztikailag jól néz ki,csak ugye pénzben nem,annak aki dolgozik.

Nem tetszik,amikor valaki csak azért okoskodik mert jobb körülményei,lehetőségei vannak mint másnak,és azt gondolja,ettől már neki joga van a másikat kioktatni,felette ítélkezni,és hibáztatni,mert "természetesen" akinek nincs pénze,munkája,arról csak ő tehet,és "miért nem megy el máshova dolgozni?" felkiáltással még kiáltsuk ki lustának,élősködőnek.Mondom ezeket úgy,hogy nekem eddig mindig szerencsém volt munka terén,illetve a szüleim is tudtak segíteni,és attól,hogy nekem van,esetlegesen több van,attól még nem vagyok vak,és látom azt aki azért ájul össze egy nap 3-szor mert kenyérre nem tellik neki,miközben dolgozik,és mégis...és egyre több ilyen van.Egyetértek azzal,hogy ne a múltban éljünk,és az ember igenis törekedjen,úgy gondolom egy normális ember törekszik is,de nem csak feketén-fehéren állnak a dolgok sajnos!

Azt h sajnos igaza van :( Mármint olyan értelemben, hogy tényleg felháborító, hogy némelyikük (tisztelet a kivételnek) nem dolgozik, szüli az 5-6-7 gyereket, elteszi értük a lóvét, én meg azon gondolkodom, hogy szülhetek e egyáltalán, mert nem biztos hogy megtudok neki adni mindent...

ez a szomorú valóság :(

Igen, az megoldás. Csak a legtöbb kisvárosban nincsenek már kertek. Minden be van épitve.

300 m2-es udvarokban nem lehet annyit ületetni hogy megéljen belőle. Ahhoz azért nagyobb kell.

Tudod Te mi van itt Kelet magyarországon? Mekkora szegénység? munkanélküliség. Nem az ami a statisztikában szerepel. Duplázd vagy háromszorozd meg.

Dunántul az más. Főleg a határ közelében. Ott más. Jobbak a keresetek és több a munka.

Azt értsd meg, hogy nem siratom a multat. 2008 nyaráig én nagyon sokat dolgoztam.

Én csak ember szeretnék maradni.Szeretném megőrizni a méltóságomat.

Ez még talán jár.

De ebben a rendszerben ez szinte lehetetlen.

Igen én is kilábalok, remélem.

De nagyon sok elkeseredett, munkanélküli fiatal

van aki több kifogást keres és talál mint akár én.

Én már ledolgoztam 30 évet. Nem 8 órásat.

Te le tudsz majd annyit? Lesz neked mindig munkád ha igy halad ez az ország?

Nem tudom miért kell folyton ezt a lenéző hangnemet megütnöd velem szemben, mikor tényleg csak segíteni akarok, és jó szándékkal fordulok feléd és mindenki felé.

22 évesen mi tapasztalatom van? Tényleg semmi. De azt látom, hogyan működik a világ és hogyan lehet érvényesülni benne. Attól, hogy siratod a múltat, amikor minden jobb volt,attól az még nem jön vissza.

Sajnálom, hogy ennyire megkeseredett vagy a sok rossz tapasztalattól és hogy így alakult az életed, de sok-sok 50 évest ismerek, akik boldog, elégedett emberek. Ők nem kifogásokat kerestek, hogy ezt sem lehet, meg azt sem, hanem változtattak az életükön.

És igen, mielőtt elmondanátok keserü vagyok és csalódott.

Sajnos

Nem tudnak példát mondani. Csak szajkózzák a kapcsolati tőkét. Kihasználnak mindenkit.

Egy 23 éves milyen tanácsot tud adni? milyen tapasztalata van?

Azt mondja költözz. Hova?

Azt mondja tanulj. Gyerek és család és 12 órás munka mellett hogyan? Mikor?

Neki még a szülei teremtették meg a lehetőséget.

Ő még törtethet.

Majd egyszer ő is lesz majdnem 50. Akkor majd neki mondják a fiatalok hogy elavult gondolkodásu.

Örülök a boldogulásuknak. Kell, mert ők a fiatalok. Övék a jövő. Csak nekünk is meg kellene még élni. És akarunk mi dolgozni. Csak nem ugy mint a rabszolgák. Szeretünk egy kicsit emberek maradni és nem robotok.

De elmennek az országból a jobb kereset reményében és osztják nekünk az észt.

Tudod nagyon csunya dolog leszólni azt aki még a rendszerváltás előtt kezdett dolgozni. Igenis nagyon sokat tettek. CSak éppen kiszorultak egy idő után a munkaerő piacról. Azért mert a törtető kis hülyék mindenre hajlandók.

Ők is tudtak, és nem a sült galambot várták.

Csak megint a saját példám.

Még akkor 8. osztály után is mehettünk dolgozni nyáron.

Én akkor kezdtem. 8. után 1 hónap gyár, szalag, szifonfejet gyártottam. Középiskola 1. osztály után egy hónap gyár, szifonfejet gyártottam.

2. osztály 1 hónap kertészet. 3. osztály 3 hét szakmai gyakorlat + 1 hónap kertészet.

4 osztály után érettségi és utána 6 hét mulva munka.

A 8 órás munka mellett, társadalmi munka, és pénzkereset is.

Biztositási dijat szedtem esténként. Nem volt könnyü, gyalog ismeretlen emberekhez bekopogva.

Aztán koszorukta a fehér gyász szalagokat vasaltam. Nagyon sokat hogy pénz legyen belőle.

Aztán elkezdtem GMK-kat könyvelni.

Mellette tanultam.

A lényeg, hogy a napi szinten 10 órát mindig dolgoztam intenziven. Nem volt szombatom, vasárnapom, nem volt ünnepem.

Ma már ezt nem birom. Belefáradtam.

Huszonévesen azért még sokkal többet bir az ember lánya. Főleg ha nincs gyereke.

Gondolkodjatok már.

Nekem ez a rendszerváltás az elején oké volt, tudtam dolgozni, de most, hogy válság is van ( van?) bejött a sok japán és kinai cég, akik porig alázzák az embereket.10 perc pisilési idő 400 embernek 2 óránként ugy hogy max.4 WC van. Hagy ne kivánjam már ezt!

Valahol maradjunk már EMBEREK.

Legalábbis szeretnék.