Minden áron el kell fogadni egy jobb álláslehetőséget a mai világban? (beszélgetés)

szerintem minden alkalmat meg kell ragadni a mai világban, az ember örül ha állást kap, nemhogy sokkal jobbat, mint ami most van...

a gyerekek hamar alkamazkodnak, akár ki is lehet próbálni 2 évre, max nem jött be és visszamentek..van valami veszíteni valótok?

most napi kapcsolatban vagyunk, minden este munka után jön hozzánk vacsizni, és a gyerekek is imádják, rengeteget segít őket ide oda vinni(ovi, különóra stb), szóval ő tényleg az a nagyon jó após fajta, nem szívesen mond le róla az ember, ráadásul férjem egyke, anyukája meghalt, így ők 2-en nagyon "össze vannak nőve", ....

mondjuk nekem folyamatosan ezen jár az agyam és arra jutottam, hogy én mennék, és akkor 100%-osan arra kell koncentrálni, nem visszafelé nézni...de ezt a férjemnek kell eldönteni, hiszen az ő munkájáról van szó...

Én mennék! :)

A papa,meg eljöhet egy hónapban egyszer egy hétre is! Így nem szakad meg a kapcsolat,és neki is öröm lesz utána hazamenni :)

Ezzel kapcsolatban megértelek, de talán Kelet-Magyarország az még a vállalható kategória, mégsem Bukarest vagy Ukrajna (ahova engem spec. hat lóval se lehetne elvontatni), bizonyára vanna szép, biztonságos környékek.. én azért jól megnézném, hol veszek/bérlek házat, az biztos.

Meg hát igen, feltűnő jómódban sem élnék ott szívesen, ahol emberek nyomorognak mondjuk.

ja igen, így már értem..,az első felét. ez így van...

nekem igazából csak 1 bajom, hogy az országnak ezt a részét nagyon nem helyezem előtérbe...(és elnézést azoktól, akik ott laknak, ők is biztos jó emberek, de teljesen más a mentalitás keleten, mint nyugaton...)

Az első része alatt azt értem, hogy most keres az ember x százezret, ott meg majd 2x százezret. Gondolod, hogy a 2x százezres fizetési igénnyel könnyebb lesz csak úgy elköltözni? Mert szerintem nem. Utána meg már x százezres melókat nem akar elfogadni az ember, ha feljebbment a szint egyszer.

Nem tudom, nekem sose kellett másoktól megkérdezni, hogy minden-e a pénz, mert én pontosan tudom, hogy nekem mennyit jelent (sokat), és ismerek olyat, akinek sokkal kevesebbet jelent, meg olyat is, aki nem tud nyugodtan aludni se, ha nincs elég tartalékban. Véleményem szerint ez egyéni dolog, és semmi más nem kell hozzá, csak önismeret, és saját magunkkal őszintének lenni.

nem, nekem teljesen semleges a téma, nekem mindegy hol "babázok" még 2 évig a legkisebbel...sőt, akár mennék is, mert most nem családi házban lakunk, ott abban lakhatnánk, nagy kerttel stb, szóval nekem akár "buli" is lenne, csak épp én hezitálok a gyerekek miatt, hogy állandóan kirángatni őket a megszokott helyükből..de lehet ezt meg én gondolom rosszul, szerinted ők hamar megszokják az újat?

Az első részét nem értem a kérdésnek...nem kevesebb pénzről van szó, hanem kb a duplájáról mint most...és most is tök jól élünk, megvan mindenünk(persze nézőpont kérdése, van akinek semmi sem elég, mi most úgy elvagyunk, normál színvonalon élünk, persze félrerakni nem sokat tudunk, vagyis tudunk, de így kb még 4-5 év mire egyenesbe jövünk, mármint akár a nyugdíjas éveink is biztosítva lennének meg a gyerekeké is, így meg kb ezt 2-3 év alatt elérnénk)

de pont ez a kérdésem, hogy minden a pénz? és örüljünk, hogy eltalált egy ilyen lehetőség? volt aki a barátok között azt mondta, mit akarunk, most is megvagyunk, minek elmenni, más meg azt mondta, hogy neki is volt egy ilyen ajánlata és hagyta elmenni, a mai napig bánja...

Nekem az a munkavállalói tapasztalatom, hogy kevesebbért az ember - már ha szakember - sose fog lelépni, még ha mondja is magának, hogy pár év, és eljövök, a luxust iszonyú hamar megszokja az ember. Persze ha még annál is jobb ajánlatot kap, az más tészta, de nem hinném, hogy erre lehet bazírozni manapság.

Igazából az a benyomásom, hogy itt TE nem akarsz menni, nem a gyerekek meg a férjed... vagy rosszul érzem?

igen, mert ki tudja, hogy ez az állás hány évre szól??? a mai világban...jön egy másik, akinek ez kell és ő kapja, ez így működik...

szerintem kb 3-4 évre szólna, de lehet akár 15év is belőle, de azt meg mi nem akarjuk...ugyanis az országnak pont az a fele, ahol nem szeretnénk sok időt eltölteni...

már ilyen biztosan tudod, hogy onnan is továbbmentek?

egyébként mi is költöztünk, egyszer 9, aztán 13 évesen, kibírtuk, lettek új barátok, stb. visszaemlékezve se volt nagy dráma. pláne hogy lett egy sokkal nagyobb szobám, angolórám, meg ilyen dolgok. tudja a gyerek a változást jó dolgokhoz is kötni, ha a szülő felkészül rá.

Így gondolom én is!

Ott hagytuk a szüleinket,akik már nem fiatalok, de úgy voltunk vele / bármennyi szemrehányást kaptunk/ ez a mi életünk!

pont ezt érezzük mi is, és az "zavar", hogy egyikünk sem érzi, azt a hú de jó! mehetünk és mennénk...felkiáltást, hanem olyan most mi a fenét döntsünk állapot van...

az a baj, hogy a jelenlegi munkahelyén állandóan megy a fúrás faragás(de hol nem?) és ebből van elege, hogy ő a munkáját szeretné végezni és nem azt nézni, hogy ki fúrja a háta mögött....

most ő a főnök, és szerintem főnöknem sehol nem hálás feladat lenni, hiába akar ő jót...

most meg egy olyan állása lenne, hogy igaz ott is főnök lenne, de más szintű a dolog...

3 éve költöztünk az otthonunktól 300 km-re, mindent ott hagyva /szülők, testvér, kutya, macska, ház stb./ 3 kisgyerekkel.

Nehéz volt, hisz' senkit nem ismertünk, de itt voltunk 1másnak, ami számomra a legfontosabb volt. Azt vallom, ott az otthonom, ahol a családom. Csomagoljátok a papát is, és go!

Lehet nem lesz több ilyen lehetőségetek, ha meg igen, az ott is megtalál :)

A változás mindig jó dolgot hoz :) Sok sikert!