Milyen verset ismersz a testvéri szeretetről? (tudásbázis)

A testvéri szeretet .........versek, idézetek

2012-05-08 09:12:16, kedd

"Ott leszek melletted én, mindig, meglásd!

Egy igaz testvér, az hű marad egy életen át,

a tejben, a vajban, a trében, a bajban,

emlékezz rá!"

Kishúgomnak

Nem tudom, hogy sokat sírtál volna,

De emlékszem baba mosolyodra,

S bár első szavad már nem dalol fejemben,

Közös játékaink soha nem felejtem!

Emlékszem, vártalak nagyon!

Csendes nyári éjen

Kívántam a teliholdtól,

Legyen kistestvérem!

Máskor az ablaknál állva,

Hűvös őszi este

Ugyanezt kívántam

A villámokat lesve.

Emlékszem, a kórházban

Mit sem értve ültem,

De mikor megláttalak,

Szörnyen megörültem.

Hát együtt cseperedtünk,

Nevettünk és sírtunk,

Néha veszekedtünk,

És lett pár közös titkunk.

De én megváltoztam,

S most változol te is.

Minden, ami velem volt,

Megeshet veled is...

Most nem értjük egymást egészen,

Mégis hiába sírok halkan,

Mert te akárhol vagy, mindig megérzed,

S megölelsz, ha baj van.

S minden vigasz és ölelés,

Amit tőled kaptam,

Mint tündérnevetés,

A lelkemet nyugtatta.

Mindet elrejtettem

Mélyen a szívembe,

Hogy visszaölelhessem

Egyszer az életben...

Nem tudom, hogy sokat sírtál volna,

De emlékszem kedves mosolyodra,

S bár első szavad már nem dalol fejemben,

Közös perceinket soha nem felejtem...

Mosolygok, mert a testvérem vagy, és kacagok, mert nem tehetsz ellene semmit".

"Egy testvér megosztja veled a tegnap emlékeit, a ma örömeit, és a holnap reményeit".

"Én, akinek nincsen testvére, némi ártatlan irigységgel figyelem azokat,

akik barátoknak születtek."

"A családi élet értéke abban rejlik, hogy olyan".

"embereket ismerhetsz meg közelről, akiknek talán amúgy be sem mutatkoznál,

ha az élet nem tette volna ezt meg helyetted."

"Más dolgok megváltoztatnának bennünket,

de mindig a családdal kezdődünk és végződünk."

"A testvér olyan valaki, aki sosem engedi,

hogy elfeledd az őrült dolgokat, amiket tettél."

"Nevetünk, sírunk, az idő elröpül észrevétlen.

Legjobb barátok vagyunk én és a testvéreim."

"Nincs ami annak az embernek a szeretetéhez, volna fogható,

aki barát és testvér egy személyben."

"Ritka szerencse, hogy olyan testvérem van, mint TE!"

"A testvér különleges része mindazon dolgoknak, mit szíveddel szeretsz."

"Soha nem mondtam, hogy a te hibád, csak Te vagy az oka. "

Ott él mellettünk egy ember, legyen az férj, feleség, szülő vagy testvér,

és valójában nem törődünk vele. Szinte semmit sem tudunk róla.

Hallgatjuk őt, és alig halljuk. Kedvesen és barátságosan bánunk vele,

mintha ekként pótolni lehetne mindazt, amit nem adunk meg neki,

ami lehet figyelem, szeretet, gondoskodás. Az esetek többségében

nem adódik olyan helyzet, amelyben ezt felismerhetnénk.

Elmúlhat így az egész élet is.

Nézted-e már a csillagok millióját? Láttál-e már túl szépségük csodáján?

Nézted-e már a Holdat? Láttál-e már túl ezüstös ragyogásán?

Érezted-e már, hogy e sok millió fénylő testvér hogy szereti egymást?

Hallottad-e már a Hold sóvárgását szeretője, a Nap után?

Kiről csók helyett fényt lopott?

Érezted-e már, hogy mindened oly kicsi, s minden oly nagy?

Érezted-e már, hogy ők oly sokan együtt, s te oly rengetegen egyedül vagy?

Értünk hozzá, hogy mások életét megkeserítsük, hogy nehezebbé tegyük azt,

ami amúgy is nehéz, nem sajnáljuk a gúnyos megjegyzést a hivatalban,

s a gyárban szívesen adunk rossz szerszámot a kezdők kezébe.

Kihasználjuk a gyengébbek erejét, zsarnokoskodunk otthon,

pihenünk mások verejtéke árán, és mindezek dacára elvárjuk,

hogy kereszttel jelölt gyászjelentést adjanak ki rólunk, mely azt állítja,

hogy mi voltunk a legjobb szülő, nagyszülő, testvér, sógornő, munkatárs és rokon.

Vajon Isten is aláírja ezt?

Testvér! Mit vársz? Azt, hogy más kezdjen el téged szeretni?

Nem jó a sorrend! Neked kell indulni.

Ott leszek melletted én, mindig, meglásd!

Egy igaz testvér, az hű marad egy életen át,

a tejben, a vajban, a trében, a bajban,

emlékezz rá!

Gyermekkoromban igazán még nem értettem

Mi is az a testvéri szeretet.

Rossz voltam néha hozzád, irigykedtem,

Hogy mért én vagyok a kicsi, s te a nagy,

Mért tiltják meg nekem, mit neked szabad?

Mégis te voltál a példaképem

És most tudom sokat köszönhetek neked.

Gyermekkorunk elmúlt rég,

Messze tőled, felnőttként

Örülök, hogy testvérem vagy,

Örülök, hogy te vagy a ˝nagy˝

s ha bánt valami megvigasztalsz.

Kedves Joli! Névnapodra azt kívánom,

Hogy soha senki meg ne bántson,

Hogy életed legyen nyíló tavasz,

S teljesüljön, bármit akarsz.

A sors bármilyen messze vezet,

Maradjon meg köztünk a testvéri szeretet.

Az ismerősöket meg lehet választani , a barátot nem . Ha nem kölcsönös a barátkozni akarás , akkor nem lehet mondani : barátok vagyunk. Nekem volt olyan "barátom" , akit nagyon naivan , őszintén , kedveltem-szerettem , aztán rájöttem , hogy az én fejemben játszódott a dolog és nem , hogy nem volt a barátom , de kimondottan nem szeretett . A bennem levő "naivságon" azt értem , hogy a velem szemben levőben mindig a pozitív dolgokat látom , édesanyám azt mondta erre , néha fejcsóválva: "felmagasztalom" az embereket .

Megfelelhetetlen kérdés : meddig maradunk felnőtt korban naivak ? Hány pofon kell , hogy az emberből kihaljon a naivság és leessen a felhőről ?

A kellő mértékű odafigyelés a másikra. A tesó az, aki még a szüleinknél is jobban ismer. Tudja minden régi stiklinket, titkunkat, ahogy mi is az övét. Az igazi testvéri szeretet nem uralkodik el rajtad, de mindig ott van, és tudja, hogy éppen mi kell a lelkünknek: jó tanács, vagy csak egy váll, amin kisírhatjuk magunkat.

Egy indián nagypapa magyarázza unokáinak, hogy milyen is az élet.

- Viaskodás folyik bennem... Kegyetlen viaskodás, ahol két farkas

veszekszik - mondta.

Az egyik farkas a félelmet, a haragot, az irigykedést, a szomorúságot, a

sajnálkozást, a kapzsiságot, a gőgöt, az önsajnálatot, a bűnt, a

haragot, az a hazugságokat, a büszkélkedést

és a felsőbbrendűséget testesíti meg.

A másik pedig az örömet, a békességet, a szeretetet, a reményt, a

testvéri osztozást, a szerénységet, az alázatot, a kedvességet, a

jószívűséget, a barátságot, az együttérzést, a bőkezűséget, az

igazságot, a könyörületességet és a hitet.

Ugyanilyen viaskodás folyik bennetek is, meg mindenki másban.

A gyerekek elgondolkoztak ezen egy kis ideig, majd az egyik

megkérdezte:

- Nagypapa, melyik farkas fog győzni?

- Az, amelyiknek enni adsz - válaszolta az öreg csendesen.

Volt egyszer nagyon régen egy sziget, ahol emberi érzések éltek: a Vidámság,

a Bánat, a Tudás és még sok más, így a Szeretet is.

Egy napon az érzések tudomására jutott, hogy a sziget süllyed.

Ezért valamennyien előkészítették hajóikat és elhagyták a szigetet.

Egyedül a Szeretet akart az utolsó pillanatig maradni.

Mielőtt a sziget elsüllyedt, a Szeretet segítségért imádkozott.

A Gazdagság egy luxushajón úszott el a Szeretet mellett. Ő megkérdezte:

- Gazdagság, el tudnál vinni magaddal?

- Nem, nem tudlak! A hajómon sok aranyat, ezüstöt viszek,

itt nincs már hely számodra!

Így hát megkérdezte a Szeretet a Büszkeséget,

aki egy csodaszép hajóval közeledett:

- Büszkeség, kérlek! El tudnál engem is vinni?

- Nem Szeretet, nem tudlak elvinni! - válaszolt a Büszkeség,

- itt minden tökéletes, és Te esetleg árthatnál a hajómnak!

Hát, a Szeretet megkérdezte a Bánatot is, aki éppen előtte hajózott el:

- Bánat, kérlek, vigyél el magaddal!

- Óh, Szeretet - mondta a Bánat - én olyan szomorú vagyok,

de egyedül kell maradnom a hajómon!

A Vidámság is elhúzott a Szeretet mellett, de olyan elégedett és boldog volt,

hogy meg se hallotta a szeretet kérését.

Hirtelen megszólalt egy hang:

- Gyere Szeretet, én elviszlek téged! Aki megszólalt, egy öregember volt.

Szeretet olyan hálás volt és olyan boldog, hogy elfelejtette megkérdezni

az öreg nevét. Amikor földet értek, az öreg elment. A Szeretet úgy érezte,

sokkal tartozik neki, ezért megkérdezte a Tudást:

- Tudás, meg tudod mondani, ki segített nekem?

- Az IDŐ volt - mondta a Tudás.

- Az IDŐ? - kérdezte a Szeretet. - Miért segített rajtam az IDŐ?

A Tudás válaszolt:

- Mert csak az IDŐ érti meg, hogy milyen fontos az életben a SZERETET!

A szeretet olyan, mint maga az élet: nem egy kényelmes és nyugodt állapot,

hanem egy nagy és csodálatos kaland."

(André Fayol)

"A szeretet a boldogság egyetlen egy kulcsa.

Megbízta hát az ég összes angyalát,

Hozzanak szeretetet és boldog lesz a világ.

Azóta itt vannak köztünk az angyalok,

Vigyázzák lépteink, szemükben fény ragyog.

Ha Te is egy kis melegséget érzel a szívedben,

Tudd, hogy egy angyalom van ott a közeledben.

Ő lopta a szívedbe a napsugár melegét,

Lábad elé szórja most a meleg fényét."

Szeretet! Nincs ennél fontosabb szó sem a földi világon, sem a másvilágon! Szeretni annyi, mint jót akarni! A szeretet elsősorban semmiképpen nem élvezet, hanem és főleg áldozat! A szeretet nem adok - veszek üzlet. Szeretni annyit jelent, mint azt a jót akarni másnak, amit Ő Jézus elmondott és bemutatott nekünk. Ez a szándék már önmagában képtelen elviselni szeretetlen, önző eszközök használatát! Akinek van, az tudja, hogy van adni valója, tehát képes a szeretetre, amely mindig az adásnak valamilyen formájában nyilvánul meg. Ezért feltétlenül gazdagodni fog. Aki azt éli meg, hogy neki nincs adni valója, az lelke mélyén képtelen szeretettel válaszolni az élet kihívásaira. Ezért egyre szegényebbnek fogja tudni magát. Nem lehet a szeretetben fejlődni akaró életet az emberi okoskodás keretei közé beszorítani anélkül, hogy ne tennénk ki magunkat különböző torzításoknak.

Szeretet

A bánat sűrű könnye folyik arcodon,

szeretnélek, ha tudnám hogyan,

hidegtől ködös alkonyon.

Szíved jeges, szemed üres, arcod fehér,

tested már nem remél

ha jön az éj, de ne félj,

itt vagyok. Csendben dobogó szívem,

mint vörösen szendergő pirkadat

figyeli törékeny lelkedet kedvesem.

Ne halj meg! Kérlek még ne...

Kell, hogy rám tekints, drága kincs!

Érzed, hogy benned él Isten szelleme?

Az öröm sűrű könnye folyik arcodon,

szeretlek, már tudom hogyan,

naptól fényes alkonyon.

Szeretlek, ez máshogy nem lehet.

Nincs ettől több, se kevesebb.

Életem, s az életed, szeretet.

SZERETET...

Pável Viktória Tünde

Testvéri szeretet!

Egy ember, akihez

mindig mehetsz,

egy ember, aki mellett

a bajban segíthetsz!

Egy ember, melyet

elfeledni sosem lehet,

mert ez a testvéri szeretet!

Ki segít neked,

ha kéred,

mindent megtesz érted!

Az ember, ki mellett

ott kell, hogy legyél,

mikor már csak

hozzá köt az egyetlen út,

A CSALÁDI VÉR!

Testvéremnek:)

Szeretlek de nem csak azért

mert,hogy közös a vér.

szeretlek..de nem mert szeretni kell

hanem mert ez engem jó érzéssel tölt el.

Szeretem ha boldog vagy..

hogyha mindig rendben vagy..

össze kötött minket ez az élet

hát legyen boldog egész léted:)