Lehet-e féltékeny az apa a babára irányuló szeretetre? Jó lenne tudni mit érez, gondol egy apuka és milyennek látja szülés után a feleségét (beszélgetés)
Változik a párkapcsolat ha belép a pár életében egy harmadik szereplő,a gyerek.Az apák másképp élik meg a helyzetet,nem velük történik fizikai változások esetleg ki rekesztve érzik magukat,vagy csak nem tudják át érezni h mi történik.A férfi részéről sokszor nagy türelemre elfogadásra,alkalmazkodásra van szükség,változik a nő ebbe a 9 hónapban ,úgy érezhetik néha h nem az a nő áll ott akiben beleszerettet,nincs az az úgy mond kedves szerető oda adó feleség,és ez nem a férfira irányul,egyszerűen csak más áll most előtérben,a párok közti intimitás akk marad fent ha őszintén beszélnek róla.egy várandós nőnek fontos fokozott támaszra,biztonságra,figyelmességre,a számukra érzékeny pontok most még érzékenyebbé tűnek,ezért a férfi érezheti h vele szembe felerősödtek az elvárások és korlátozzák öt.ilyenkor nem árt vele beszélgetni őszintén...
jól beszélsz,ez igy vannnnnnnnnnnnnnn..............................:)))
Jaj, nem szeretnélek semmi esetre sem elriasztani a babavàllalàstol. Ez az egyik legszebb dolog a vilàgon. Es ha minden ok köztetek a pàroddal, akkor minden megy a maga utjàn.
nem tudom,anno az exemmel én is igy voltam,én is frászt kaptam az anyósóméktól,pláne mikor apósom megindult,hogy majd akkor ő elviszi sétálni,amikor azt sem tudta merre van a jobb és a bal,nekem olyankor mindig sűrgös hazamehetnékem támadt...mi sem beszéltünk meg a férjemmel soha semmit,meg is lett az eredmény,7 év gyötrődés után elválltunk,az volt életem legszebb napja...
Köszi a bíztatást és a jókívánságot. Sajnos ez vagyok én, mindig mindent agyon aggódok. :-) Tudok róla, próbálok változtatni, kisebb-nagyobb sikerrel.
Megértem a gondolataidat és mint látod a hozzászólásokból, mindenkinél másképp alakul. Hiába rágódsz rajta előre, majd az élet írja a forgatókönyvet. Remélem minden jól alakul és kár volt az aggódás, sok boldogságot Nektek!
Fura de a babát többet babusgatja mint engem. Lehet hogy szégyenli hogy az ő szülei nem foglalkoznak az unokával és azt hiszi emiatt nem szeretem őt. Pedig csak a szüleitől kapok gyomorideget ha néha találkozunk:(
Pont ilyen reakciótól tartok én is, hogy majd én leszek féltékeny. :-(
Nàlunk inkàbb én voltam féltékeny. A férjem teljesen odàig van a lànyunkért és szerencsére nagyon szeret vele foglalkozni, de amikor hazajöttünk a korhàzbol volt, hogy nagyon féltékeny voltam, amiért engem nem szeretget és sokkal kevesebb figyelmet kapok töle ( biztos a hormonok miatt volt ez ). Mostanra talàltuk meg az összhangot, most kezd minden kiegyensulyozott lenni - a kisbabànk 6honapos.
Szia.
Mi még csak 3 hónapos házasok vagyunk, de már lassan hat éve vagyunk együtt. Nálam is valószínű, az van, amit írtál: annyira megszoktam, hogy esténként sétálgatunk, vagy én olvasok, miközben mellettem gitározgat, vagy összebújva tévézünk. Plusz tényleg annyira jó most minden köztünk. Én is szeretnék kisbabát, férjem talán még nálam is jobban vágyik rá. De amiket hallok, hát félek, hogy vajon mi fog történni azzal a sok jóval, ami most közöttünk van. Nagyon szerelmes vagyok, érzem és tudom, hogy ő is ugyanígy van. Nem akarok bedarálódni a gépezetbe, de közben mint írtam, szeretném is, hogy kisbabánk legyen. Egyszer már említettem is neki viccesen, hogy majd ha kisbabánk lesz, engem már biztos nem is fog szeretni. Le lettem dorgálva...:-)
jaj,ez nem jó...nem lehet,hogy csak hogy is mondjam,nem akar még ő is "macerálni",azt szeretné,hogy pihenj???az én párom inkább lemond mindenről,csak,hogy pihenhessek,mert tudja,hogy fárasztó éjjel állandóan kelni...pedig én nem sokszor kelek....érdemes lenne beszélni vele,nem???mielött elhidegültök egymástól...
Hát igen, mi is 7 év után vállalutnk babát, de azóta mintha több lenne az apró vita lehet hogy csak az anyósék kavarnak:( Próbálom én is megtalálni az arany középutat a babaágy és hálószobánk közt de bizony nekem is sokszor kell felkelni éjjel. Ő már a kezdetektől külön szobába költözött mert nem birta az éjszakai gyűrödést(meg korán is kel)kisfiunk elég hasfájós volt. De vhogy nem is erőlteti hogy költözzünk újra egy szobába. Pedig éjel már nincs sírás csak nyöszörög a baba a szopiért. Néha úgy érzem csak 1 fáradt anyát lát bennem nem is a nőt:(
Pedig nem hiztam el a szüléstől.
szia...
nekünk most 2 hónapos a babánk,apa szereti nézni,amikor a babával vagyok,és nem gondolnám,hogy féltékeny,kivárja a sorát,mert mi minden este összebújunk kicsit,ez nem sexet jelent,hanem átkarol az ágyban és ugy alszunk,összebújva...inkább azon szokott kiakadni,hogy amikor üvölt a gyerek a kezében,akkor ha én átveszem tőle,akkor miért hallgat el,és ő nála miért sir és miért nem nyugszik meg az ő kezében is,mint az enyémben...:)édes kín....imádom....
Én is hallottam már hasonlóról. Hozzám pl. az apukám az első hetekben hozzám sem ért... :S
Szia!
Szerintem nem kell kinevetni az érzéseidet, sőt még megkövezést sem érdemelsz! Én is sokat töprengtem ilyen dolgokon, mert 7 év házasság után vállaltunk babát és ennyi idő alatt nagyon megszoktuk már az életünket kettesben. Tudtuk, hogy minden más lesz, vége az esti közös tévézgetésnek, sétáknak, stb., mert a baba körül biztosan sok dolog lesz.
Ez így is történt, de hiába a rengeteg tenni való a gyerekek körül soha nem szeretném, hogy visszatérjen a régi életem. Ez egy új élet, merőben más teli örömmel, boldogsággal, kívánni szebbet sem tudnék.
Szerintem nem kellene félned, hogy a baba elveszi tőled a férjed szeretetét, hiszen őket másképpen szeretjük, a kettőt nem lehet egyik-másik rovására elvenni. Egyéb ok miatt megkophat a szeretet, de egy baba miatt szerintem nem.
Sziasztok!
Szakembertől hallottam, hogy nem csak az anyáknál lehet szülés utáni depresszió, hanem az apukáknál is. Nálunk a második baba születése után valami ilyesmi volt kialakulóban. Nevezhetjük féltékenységnek is, mert erre tudtam csak gondolni miért viselkedik a férjem furcsán. Első gyermekünk jó baba volt, simán vettük az akadályokat közösen. A második viszont sosem aludt, sem éjjel, sem nappal. Annyira állandósult nálam a kimerültség, hogy hiába a józan ész, nem volt energiám a páromra és mivel a baba miatt volt mindez, ő a babát okolta tudat alatt. Persze ez nem tudatosul egyikünkben sem akkor, csak később, amikor már távolabbról láttuk át a dolgokat.
Szerintem igenis előfurdulhat, hogy van egyfajta féltékenység, csak akkor ezt nem mindenki imeri fel.
nem szabad éreztetni az apával hogy ő el van hanyagolva,és csak a gyerek a gyerek...mert ezért lesz féltékeny a későbbiekben.
Fontos hogy egymásra is kell időt szakítanotok,éreztetni vele hogy ő is számít,és akkor minden rendben lesz!Meg kell találni az aranyközép utat!
nálunk nem volt ilyen probléma...
Nem is konkrétan a gyerekre féltékeny (már ha az),hanem a törődésre,amit nem ő kap meg. Szerintem.
Borzasztó rossz ember vagyok, hogy fordulhat meg egyáltalán ilyen a fejemben, én sem érzem, de rettegek. :-(
Szia! Ettől ne féljél,főleg,hogy Ő is szeretne babát. Neked nem lesz majd annyi időd és energiád rá,mint most. De ez is pár hónapig (jobbik esetebn) amíg a pici nem alussza végig az éjszakát.
szerintem nem allna kozetek a gyerek
altalaban igaz a dolog hogy valtozik a felallas amikor jon egy ujszulott. altalaban akkor az apanak a penz hazatalicskazasa jut. es kevesebb figyelmet kap. minden ember turelmes, es megerto. viszont amikor kevesebb figyelmet igenyel a kicsi, 1-2 eves kortol, es nem valtozik a helyzet, akkor alakulhat ki ebbol problema. s akkor jonnek a szemrehanyasok oda vissza.
gondolomm ismeros. az apa otthon csak a meccset nezi, es sort iszik, mig az anya foz mos mosogat. altalaban ez epp akkor alalkul ki, amikor nem figyelnek egymasra. a no a ferfira a baba miatt. amikor a ferfi igenyelne. amikor hozzaszokik, es tabb energiaja van mar a nonek ugy mond, es o igenyelne a figyelmet ujbol, akkor a mar a ferfi nem figyel ra. meg kell talalni a kozeputat, es ha nehez is, neha erot kell vennunk magunkon oda vissza akkor is amikor faradtak vagyunk, odafigyelni a masikra.
a forum temajaval kapcsolatban. szerintem nincs olyan ferfi aki feltekeny lenne a gyerekere. csupan azt a not hianyolja, akibe beleszeretett. vigyazzatok, az a no ne vesszen el beloletek.
:)
Ja, nem az a félelmem, hogy vágyik gyerekre, hanem hogy engem majd hanyagolni fog. Már ha félreérthető lett volna...:-)
Most lehet, hogy ki fogtok nevetni vagy meg fogtok kövezni, de én éppen az ellenkezőjétől félek. Szeretnénk már kisbabát, de most annyira jó, kiegyensúlyozott a kapcsolatunk, hogy én attól tartok, ha majd meglesz a kisbabánk, kevésbé fog szeretni a férjem. Nagyon vágyik gyerekre, és ez komoly félelmem. Nem tudom/merem ezt senkivel megbeszélni a környezetemben, mert félek, hogy lenéznének ez miatt.
Sziasztok!Szerintem féltékenység nincs,max úgy érzi,hogy kevesebb figyelmet kap mint szeretné.Nálunk az volt,meg az is a baj,hogy a fiam éjjelente 20x fennt van éh hulla vagyok egész nap.Semmire nincs energiám a nem alvástól.És vele is kevesebbet foglalkozok ez miatt.Persze igyekszek amennyi erőmből még telik,de szerencsére nagyon megértő férjem van és sosem reklamál.Szerinte természetes,hogy a gyerek az első,bár az elején úgy láttam,hogy nehezen szokta meg azt,hogy már nem ő az első az életembe.De ugyanez fordítva is valamennyire igaz volt.Családdá válni bonyolult folyamat de nagyon jó dolog.Kompromosszumot kell kötni,mint mindenbe.De szerintem minden apuka imádja a gyerekét csak idő kell nekik amíg "felébrednek" az apai ösztönök és megszokják az új szitut.Egyébként szerintem ez egy nagyon jó táma és sokat lehetne róla beszélgetni.Kíváncsi lennék apukák véleményére,hogy ők hogyan élték meg a baba érkezését.
az én férjem egyáltalán nem volt féltékeny.Sőt.Olyan oldalát ismerhettem meg amit addig nem is tudtam róla.Nagyon odaadó APUKA.Ha kellett éjszakázott.etetett ,fürdetett,pelust cserélt.A mai napig maximálisan el tudja látni a gyereket és jókat játszik vele.Bent volt a szülésnél is.Ott egy kicsit meg volt szeppenve,elég fura színe volt...de mire hazaértünk a korházból rendbejött.
Sziasztok az én férjem egyáltalán nem volt féltékeny sőt én voltam rá féltékeny mert az első gyermekünk ott szereti jobban. A fiam nagyon apás volt a kezdetektől fogva. A házasélet hiánya őt is megviselte de nem a gyereket hibáztata az miatt. Ha egy apa igy reagál a kisjövevény éekezésére akkor valószinünek tarom hogy addig is elég labilisnak érezte a kapcsolatotokat ( igaz ez csak feltételezés a részemről).
sztem nem igaz es csak paraztok ezektol a dolgoktol (plusz bolhabol elefant), en gyakorlo apuka vagyok es semmi ilyen problemam nem volt. sot a csaladunkban masoknak sem pedig mar van par kis kolok, es ha minden igaz jovo tavasszal lesz meg egy a masik tesomeknal is ;)
További ajánlott fórumok: