Milyen okok vezetnek oda, hogy az apuka kapja a pici gyerekek felügyeleti jogát? (beszélgetés)

Szerintem a gyereknek nem csak a szobája a játékai jelentik az állandóságot, hanem a szüleik is. Ebbe benne van a közös játék és a meghitt beszélgatések is.

Egy szülő sem a szüléstől vagy a megtermékanyítéstől lesz szülő, hanem ahogy óvja a veszélytől, épolja, ha beteg. Meghallgatja, ha bánata van, osztozik az örömében. Egyszóval része lesz az életének.

Egy gyereknek ugyanezek a momentumok. Ha kéthetente egy vasárnap délután láthatja a gyermekét, akkor ez harmónia nem alakulhat ki.

Egy válás mindenképp vesztesség a gyermeknek. Szerintem az állandó kisszoba elvesztése kisebb vesztesség, mint a szüleivel átélhatő meghittség.

Ráadásul nem elveszti a kisszobáját, hanem kap mégegyett.

A meghitt családi élet megvan, ez inkább az érzelmektől függ szerintem.

A nagylány már 19 éves, nem gondolom, hogy sérült lenne. Tanul, dolgozik, bulizik, ahogy ebben a korban kell :)

A ti esetetek elég ritka lehet.

Még ha a szülők (és az ő körülményeik is) egyformán alkalmasak a gyereknevelésre, nem biztos, hogy adottak a feltételek a „vándorélethez”. Gondolok itt pl. a heti oda-vissza-cuccolásra, az iskola távolságára, stb. Persze, ha az elvált szülők egymás közelében élnek, és megoldott a legfontosabb ruhaneműk, tárgyak duplikálása, elképzelhető, hogy ez a megoldás jobb, mint a vasárnapi szülőség.

Ezzel együtt is az a véleményem, hogy az ilyen helyzetbe került gyerekek életminősége hagy kívánni valót maga után. Valószínűleg kevesebbet, mint a vasárnapi szülősöké, de ez a fajta, kettős életvitelt megkövetelő megoldás sem helyettesíti a biztos otthont, a meghitt családi légkört.

(Amúgy a fórum indítója világgá ment.)

El sem tudod képzelni azt a helyzetet, ahol a gyerek véleménye is számít?

Nem csak nekünk mondták, hogy ezt akarják, a pszichológusnak is.

Mielőtt belekötsz: nem magatartásproblémák miatt mentünk, hanem megelőzésképp. Inkább hallgatok szakemberre, mint kívülálló okoskodóra.

Működik, mert mit tehet a gyerek?

A szülők meg elhiszik, hogy jó, és örülnek, hogy működik.

Csak azt nem lehet tudni, milyen nyomot hagy ez a gyerekben.

Erről majd ők mesélnek egymásnak, 10-15 év múlva.

Addig is minden jót mindenkinek.

Ki mondta, hogy mindent tudunk?

De azt, hogy mi a jobb a gyerekeinknek nálad biztos, hogy jobban tudjuk.

Pedig tényleg fogalmad sincs, és még észre sem veszed magad.

Jó, hát figyi!

Látod, van ahol működik. Ha mindenkinek jó és megfelelő nincs ezen mit ragozni. Ők tudják.

Attól, hogy mi ezt elképzelni sem tudjuk még lehet jó megoldás.

Jó, de az nem jó megoldás, hogy a gyerek vándorol hol az egyik hol a másik szülőhöz.

Akár heti váltásban, akár nem.

Attól még tényleg lehetnek mindketten jó szülők:)

Én ismerek ilyeneket.

Azt én értem, de a szuperek nem tudják ezt is szuperül megoldani?:)

Kiszeretni, beleszeretni, és borítani, akár többször is egy életben?:)

Hát igen...ilyen is van.

Ismétlem nem tudok érdemben és saját tapasztalaton alapuló élménnyel hozzászólni a témához.

Csak az érzéseimet írtam le. Persze ésszel, aggyal belegondolva és ez esetben lehet, hogy igazatok van. És a cuccolás, költözködés a megoldás. Ha a gyerekeknek is jó, akkor nincs kérdés. Biztos lehet így is élni. Számtalan pozitív hozadéka lehet...

És a másik fél büntetése eszembe sem jutott. A gyereknek - ha és amennyiben normálisak a szülők - mindkettőjükre szüksége van.

Mondjuk bennem felvetne pár kérdést, de lehet, hogy azok lényegtelen és "buta" kérdések.

Azt én sem gondolom kimondani, hogy csak az anya, vagy az apa a jó, ha mindketten alkalmasak. Egy sima válás után ha az egyik félnek ítélik a gyereket, attól még lehet és maradhat normális és jó kapcsolat a szülők között. És a felügyeleti joggal rendelkező biztosíthat többet és minőségibbet a másik fél számára. Nem csak a kéthetenkénti láthatást.

Egyébként ennek a fórumnak a címe nem a közös felügyelet:)

Mindenesetre én kívánok minden jót azoknak a családoknak aki így élnek. Mert a gyerekek az elsők és fontos, hogy ők boldogok és kiegyensúlyozottak legyenek/maradjanak.

Te meg hagyd már azt, hogy : fogalmam sincs!

Azért, mert elváltatok, még nem tudtok mindent és vagytok szuperek mindenben!

Szia!!

Van egy barátnőm, 2 éve váltak, 6 éves gyerek.

Apuka már megnősült, gyerek is van az új kapcsolatból.

Az anyának is végre van már több mint fél éve kapcsolata, és az ex cseszegeti ezért, hogy a gyerek mit szól hozzá, hogy hat rá? !

Na ez a hülye, ezt érti valaki?

Azzal, hogy a gyerek legyen állandó helyen, te sem értenél egyet?

Én ezt tartanám normálisnak, ha már válás...

Azt szándékosan nem veszitek figyelembe, hogy a gyerek legyen a szokott helyen, és anya, apa menjen oda felváltva?

Ne is legyen fogalmam róla, és pláne ne az anyagiak miatt válasszam ezt a megoldást.

Bár ez már minket nem fenyeget.

Szerintem olyanról beszélsz, amiről fogalmad sincs.

Egyszerűen van egy elképzelésed, ahogy megszoktad, és képtelen vagy elhinni, hogy másképp is lehet csinálni.

Köszi, a gyerekeim jól vannak. Sokkal jobb ez a megoldás, mint választani a két szeretett szülő közt.

Ha már említesz, hidd el, hogy nálunk egyre jobban terjed a dolog és nemsokára ez a hullám hozzátok is elér. Nálunk már az számít ritkának, ha valamelyik szülőnek van ítélve, nem pedig a közös.

Nem rád értem, amit írok, de folyton megy a rinya, hogy az apák lelépnek, elhidegülnek. A lányoknak így nem lesz normális apa modell képük, egyáltalán, még reális képük sem lesz a férfiakról (tehát rossz sem), ezzel közvetetten, de belekényszerítjük őket, hogy nem ismerve a férfiakat, hülyeségeket csináljanak.

Egy jó apa-lánya viszony meghatározó lesz a párválasztásban.

Ezért szerintem fontosabb félretenni az ellentéteket arra a kis időre és megadni az időt mindkét szülővel, nemcsak várni a gyerektartást és panaszkodni a "szemét" apukákról.

Fiúkra is vonatkozik, sok lesz ezután is a puhapöcs, már bocsánat, ha mindig csak az anyjukkal vannak, mert nincs előttük apa modell.

Apát meg nem lehet 2 hetente egy délután játszani, hanem folyamatos kontakt kell.

És úgy érzem, hogy még mindig erősen büntetik a nők azzal az elvált apukákat, hogy nem mutatják meg a gyereket, minél kevesebbet hagyják vele. Ha meg új barátnő is lép a képbe, akkor meg már egyenesen boszorka az új és szörnyeteg a pasi.

Tisztelet a kivételnek...

Anyagiak sem tudtak volna soha rávenni.

De mondhatod, hogy könnyen beszél, aki nem volt elvált, stb.

Én attól tartok, hogy bebeszélitek magatoknak, hogy jó a gyereknek. És Gribedlit is idesorolom, így már abszolút nem lehet azt mondani, hogy néhány ember miatt vagyok ezen a véleményen.

A másik, amit már említettem: közelről, s naponta láttam elvált szülőket, s gyerekeiket.

A véleményedhez mellékeled az anyagiakat is?

Vagyis tapasztalat híján mondasz véleményt olyanról, amiről csak hallottál. Nyugodtan, joogodban áll, csak az értéke elég kétes.

Coming out: eddig nem írtam le a Hoxán, hogy nálunk is így van.

Egyetértek fincsivel. Én sem voltam ilyen helyzetbe. Anya párti vagyok. Persze van az a szitu és élethelyzet amikor a gyerekek az apánál stabilabb és biztonságosabb helyen vannak.

Ha az anyánál a fizikai, lelki, pszichés, mentális fejlődésük veszélyeztetve van, vagy biztonsággal nem biztosított akkor egyértelmű, hogy az apa nevelje őket. A gyerekek ne sérüljenek semmilyen tekintetben.

De, hogy...egyik héten ide, másik héten oda cuccoljanak...hát én sem szakadnék meg a röhögéstől. A gyerekeknek állandóság, biztonság és szeretet kell. És ha lehet mindkét szülő vegyen részt az életükben.

Aki próbálta és azt mondja bevált...elhiszem, én nem akarnám kipróbálni. De végül is ha mindenkinek jó, akkor ők tudják, ők, érzik.

Én a magam részéről elképzelni nem tudnám.

Nem próbáltam, de nem is mennék bele ilyenbe.

Attól jobban szeretem a gyereket, minthogy ide-oda cibáljuk.

Véleményemet már elmondtam: költözzön az anya, meg az apa, a gyereknek stabil helye legyen.

Szerintem te sem próbáltad, mégis van véleményed.

Coming out: én próbáltam, nálunk bevált, a gyerekek kérték, hogy maradjon így. Először próbaképp vezettük be két hónapra, és azóta is működik.

Én is elképedtem, de lehurrogtak,....jól van akkor, nekem nincs ilyen problémám, de ahogy mondod: nem próbálták, akik helyeslik.

És a gyereklelket se ismerik!