Mikor mutassuk be az "új anyukát"? (beszélgetés)

Szia!

Igen, ezt én sem igazán értem miért szorgalmazza ennyire a találkozást a nő. Szegény férjem? Hááát, nem tudom. Csak azon tudnak uralkodni, aki hagyja(hát ő nagyon is hagyja).Én már rég leléptem volna a helyében.De ő tudja, hiszen ki vagyok én, hogy megmondjam mit csináljon?(csak a felesége még)Lehet, hogy most így éreznek,a gyerekek, hogy félnek.De egyszer felfognak nőni és én szinte biztos vagyok benne, hogy a lányom jól megmondja az apjának, mekkora f...volt(olyan tipus).17 évet voltunk együtt, elköltözött, "ideiglenesen gondolkodni".1 hónap alatt becsajozott, 2. hónapban már a csajnál lakott.Most én is így vagyok, majd meglátjuk mi lesz. Majd a sors...De én most örülök neki, hogy a lányom nem akarja még ezt a találkozást.Mondjuk az biztos, hogy egy ilyen történet, amit a fiad mesélt, az egy anyának bicskanyitogató.De őrizzük meg a jó viszonyt apukával, mi?! :)

Szia Rony! Játék vagy mese nézéskor csípek el mondatokat, amiket szinte nem is nekem mond Pl:csókolóztak a tv-ben, Ő:apáék is múltkor ezt csinálták én meg mentem és mentem és majdnem eltévedtem.

Már megbeszéltem apjával,nem tudom mi lesz.

Azért ez kicsit durva, hogy ennyire erőszakosan akar találkozni a lányoddal.

Szegény férjed,igencsak úgy néz ki, ez a nő nagyon uralkodni akar rajta.

Lehet, hogy a lányod is azért nem mer szólni az apjának mint a fiam. Ő azt mondta, fél, hogy már nem fogja szeretni az apja,ha beleszól az életébe.Én is hasonlóakat mondtam neki, mint Te a lányodnak.

Majd meglátjuk mi lesz.

Szia!

Az a helyzet, nem csak megérzés, az a nő, tett is rendesen azért, hogy ne engedjem még oda. Nem tudom azt írtam-e lentebb, kórházba voltam a lányommal három napig. Telefonon keresztül úgy kiosztott alig álltam meg a lábamon.(hogy nem engedem még oda) Mondtam a férjemnek ez őt minősíti, de ezzel a tettével jó előre elbaltázta még a reményt is, hogy a közeljövőben megismerje.Hát igen ez érdekes dolog, hogy a fiad nem merte megmondani, hogy apa nem olyan nehogy megharagudjon.Nálunk is volt nemrég egy ilyen szitu. Hárman ültünk és mondtam a férjemnek a gyerek előtt, hogy még nem szeretné a lányom sem a találkozást(előtte való nap mondta csak nekem).Az apja rékérdezett és egy kicsit bátortalanul rázta a fejét, és halkan mondta, hogy nem szeretné.Persze az én férjem, rögtön rávágta, hogy a "múltkor nem ezt mondtad".Számomra megdöbbentő volt, hogy tart attól az apja mit szól hozzá, ha nemet mond.Aznap volt egy nagy beszélgetésünk a lányommal.Mondtam neki mindig legyen őszinte, mert ha nyomja valami a kis lelkét és nem mondja akkor én sem tudom meg, de ha beszélünk róla, akkor tudok neki segíteni.Azt is mondtam, neki is van döntési joga, sőt! Ha egyenlőre nem szeretné, mondja meg bátran az apjának is.(egyébként az én férjem sem haragudna rá soha)Nem tudom meddig lesznek együtt, mert elég érdekes kapcsolat.....de az elgondolkodtató, hogy "nem mond semmit mint régebben".Ha rákérdezel és legyint az sem jó, mert gondolom magában tartja az érzéseit ezzel kapcsolatban.Viszont erőszakkal sem lehet közeledni hozzá, hogy de igenis mesélj, mert azt meg lehet faggatásnak veszi. Nehéz megtalálni az arany középutat:)

Igen érdekes amit mondasz.Tudod én úgy nőttem fel, hogy egy olyan emberrel kellett élnem aki a kezdetektől nem volt szimpatikus. Otthon inkább behúzódtam a szobámba, csakhogy ne kelljen látnom.Nem tettem keresztbe nekik.Engedelmes jó kislány voltam, csak éppen befeléforduló lettem és pszichológushoz kellett hordaniuk később.

Ezért az ilyen kijelentések mindíg kicsit szíven ütnek. Bár nekem nem volt édesapám,Ő meghalt még 3 éves korom előtt.

és beszélgess sokat velük. semmi baj nincs azzal, ha az ember elővezeti - ami ugye később a gyereknek akár sokk is lehet -, hogy apa-anya is hús-vér ember: érzései, félelmei és vágyai vannak, és nem isten, és nem is szolga, akinek a gyerek megfelelő "kiszolgálása" a dolga. így tanulnak egészséges önzést és a saját helyüket az életben.

őszinteségpárti vagyok, de egy határvonallal: ha a gyerek a kapcsolatomon kezdené kísérletezni, hogy meddig mehet el (hiszti, zsarolás), annak nem engednék.

Köszi!

Sokféle példa létezik.

Attól nem félek,hogy a viszonyunk megváltozna.

A lányommal pl, mostanában sokkal jobb,szorosabb a viszonyom,és nincs durca, ha szóba kerül,hogy elmegyek.

Talán valahol érzi,érti,hogy nekem is szükségem van valakire., és azt is megértette,hiűba a remény, a mi családunk már nem áll össze újra.

Nagyon szeretném,ha idővel elfogadnák őt valamilyen szinten.

Tudom,tudjuk,ezt csak apránént,türelemmel lehetséges.

Köszi!

Az a baj,ők élből elutasítják,nem kíváncsiak rá.Senkire.

Jól jön a segítség, a játék a telefonra, de ennyi.

Azt mondják,minek kéne őt ismerni,semmi közük nincs hozzá?

Valahogy én is hasonlóan gondolom.

Már korábban beszéltünk erről itthon,hogy a házasságunk biztosan fel fog bomlani, nincs vissza út. A ygerekek meg is értik,mi az oka,látják,látták,hogy viselkedik az apjuk.

Azt is elmondtam, szükségem lesz valakire,nem szeretnék egyedül maradni. Persze,hadakoztak ellene. A lányom pl,mit akarok én ilyen idősen...? Hát egyáltalán nem vagyok az,30 és 40 közötti vagyok.

A kicsi tegnap is azt mondta,ő nem akar senkit.

Szóval elenite szó sem volt konkrétan Róla. Bárki lehetne az,elleneznék.

A lányomat megkértem, nem kell szeretnie,de ha köszön,vagy szól hozzá,normálisan, a minimális tiszetlettel beszéljen vele.

Ez meg is volt.

Amikor utaztunk,akkor sem a jellemét kritizálta, hanem a külsejét., akicsi pedig azt mondta,nem is olyan rossz.

Csakhát nehezen indul be Ő is.Tart attól is,hogy a férjem megtudja tőlük( ő nős még), meg amúgy is a lányom már nézett úgy rá,hogy abból értett. zokta is mondani, nem szeretnek engem még ott.

Minden esetre nehéz ez a kettősség.

A becsapással egyet értek, azért is jöttem elő a félig igazsággal, nem voltam hajlandó tovább hazudni.

Az én véleményem nem egyezik az előttem szólókéval, ami nem jelenti azt, hogy nincs igazuk.

Két példát írok:

1.Az anyukámnak mikor új kapcsolata lett én csak 4 éves voltam, kezdetektől igyekezett beavatni mindenbe, de el kellett fogadnom a helyzetet.Soha nem tudtam megszeretni, családtagnak tekinteni nevelőapámat, és ez rányomta bélyegét anyámmal való kapcsolatomra és az életemre.

2.Az egyik ismerősöm 17 év házasság után, egy 14 éves lány és egy 16 éves fiúval elvált.Új barátjáról beszámolt a gyerekeinek, és azok miután megismerték nem tetszésüknek adtak hangot.Anyuka viszont újabb és újabb "véletlen" találkozásokat szervezett./összefutottak rendezvényeken, boltban, a férfi ezt-azt segített a gyerekeknek/Az ellenállás nem csökkent,míg végül fogták magukat és visszaköltöztek az apjukhoz.Apa bevonta őket a társkeresésbe, éreztette velük számára Ők a legfontosabbak,számít a véleményük.Így az Ő párját már szeretettel fogadták és együtt élnek.Anyukának viszont azóta sem tudják megbocsátani, hogy el akarta velük fogadtatni azt az embert akit Ők nem találtak szimpatikusnak, és csak nagy ritkán találkoznak./Már 20 és 22 évesek/

Tehát nagyon vigyázz szerintem, és döntésednél ezt is vedd figyelembe, persze Te tudod milyenek a gyerekeid.

Én leülnék a gyerekekkel beszélgetni arról, hogy mi is történt. Látod eddig becsaptad őket és ezért éreznek igy. Ha akkor őszintén megmondod nekik, hogy van egy új kapcsolatod nem érzik magukat becsapva, és könnyebben kezelik a dolgot.

Szerintem itt az idő, hogy tiszta vizet önts a pohárba. Magyarázd el nekik, hogy nagyon szereted őket, de neked is szükséged van a boldogságra, ha már a házasságod az Apuval tönkrement. Igenis kérd ki a tanácsukat ezzel kapcsolatosan is. Mond el nekik, mennyit segit neked és mennyivel könnyebb igy neked és nekik is.

Én úgy gondolom a leirásodból, hogy ők most úgy gondolják a pasi miatt ment tönkre a házasságod.

Ha mentek valahová, mindig kérdezd meg a gyerekeket is, hogy van-e kedvük veletek menni, ha nincs ne erőltesd. Próbáld meg őket minnél jobban bevonni a kapcsolatodba.

Nekem két fiam van és a válásom után én nem csináltam titkot a kapcsolatomból, sőt mondtam nekik, hogy nézzék meg ők is, beszéljenek vele, nekik mi a véleményük róla. Nálam bevált, igaz én első perctől kezdve mindent elmondtam nekik.

Saját gyerekkorom tudom idézni: nekünk elsőre szintén nem volt szimpatikus az apukánk új barátnője (azóta ez teljesen ellenkező előjelre váltott), viszont egy percig nem volt nálunk kérdés, hogy a partnerválasztás a szülő döntése, amibe mi nem szólhatunk bele. Magyarán elég keményen el lett magyarázva, hogy azt gondolunk, amit akarunk, és nem kötelező közös programokat csinálni, de minden körülmények között 100%-ig udvariasan kell az x nénivel/bácsival viselkedni. Szóval mi illedelmesen elbeszélgettünk, elraktuk mosatlant, ha mondták, és nem hisztiztünk vagy kellemetlenkedtünk, igaz, nem is kértük, hogy menjünk együtt vidámparkba, és persze a háta mögött kicsit nyifogtunk, hogy "nem lehetne inkább hármasban??"... de a szülők elég kerek perec megmondták, hogy ez egy olyan terület, ahol ők diktálnak, és onnantól nem volt kérdés, maximum egymás között morogtunk, de csak egy darabig tartott - minden gyereknek szokni kell az újdonságot.

"Lehaverozni" az új kapcsolatot szerintem csak a kicsiknél működik. Egy tízévesnél már inkább becsapásnak tartom.

Kérhetném én is a segítségeteket?

A gyerekeim,fiam 10 ,a lányom 18 éves.

Én most válok,egy éve külön élünk.

Van egy kapcsolatom, amit a gyerekek előtt edig titkoltam.

Látták őt, és a lányomnak kifejezetten csűnya véleménye volt róla. Addig nem beszélt vele,csak ránézésre leszólta.

Akkor nekem ez nagyon bántó volt,mert amellett,hogy engem szeret, rengeteget segített a lakásban.

Aztán a nyár elején felajánlotta,hogy levisz minket nyaralni. Ő nem maradt ott, de bejött a szállásunkra,elmentünk szétnézni a környéken,és a gyerekek úgy nézett ki,elég jól álltak hozzá.

Innentől kezdve vállaltam be annyit,hogy ő a haverom,és néha összefutunk.

A lányka nem szól semmit,nem kérdez.

A kicsi viszont nagyon féltékeny. Mért hív,mért megyek,mit akar tőlem ? Hozzáteszem,hogy ő nagyon anyás,rettentősen erős köztünk a kötelék.

Én pedig próbálok a gyerekeim,és közte megosztódni valahogy.

Most azt beszéltük meg,hogy időnként bejön hozzánk,kicsit hátha megszelidül a gyerkőc.

Nem tudom,meddig szabad engedni az önzőségének(bárki lehetne a kedvesem helyében,akár az anyukám is,akkor is igényelne).

Nagyon szeretem őt,kötődök hozzá( a lányomhoz is persze), de egy pici szabadságra nekem is szükségem lenne.

Beszélgettem már vele sokat erről, neki mégis rossz.

Mit tehetnék még?

Szia Rony!:-)Mégiscsak jók voltak a megérzéseid. Igy tényleg jó, hogy nem engeded, hogy elvigye a gyereket a csajhoz.A cirkuszokat semmi szükség,hogy lássa.

Nálunk viszont kiderült, hogy vannak dolgok, melyeknek a fiam nem nagyon örül apjával és a barátnőjével kapcsolatban.Ha a csaj is ott van akkor apa állítólag nem olyan,mint amikor kettesben vannak. De ezt Ő nem merte megmondani, nehogy apa megharagudjon rá./Nem haragudna az apja rá soha semmiért/Sőt engem is megkért ne szóljak.De csak szóltam.Apa persze nem értette, de ígérte jobban figyel.De,hogy most mi a helyzet nem tudom, mert a kicsim nem akar beszélni róla. Örömmel megy és jön,de nem mond semmit mint régebben.Ha rákérdezek csak legyint.

Én ezt másképp látom és másképp is zajlott nálunk minden. Az igaz az én gyerekemnek a mai napig nincs szerencsére semmi lelki problémája, mi ezt az őszinteséggel teljesen kikerültük. Én soha nem szidtam az apját, nem bántottam az éppen vele élőt, ugyan ezt kaptam vissza is. Ha a gyerek azt mondta nem szeretne menni az apjához, mert ott a nő, akkor én elmagyaráztam a gyermekemnek, hogy azért mert mi már nem élünk együtt és az apja mással boldog, el kell valamennyire fogadnia. Nem kell imádnia, de ezzel együtt kell élnie.

Az egy új család és abban is mindenki ugyan úgy résztvevő, mint a Ti saját családotokban volt. Onnan sem lehet senkit kizárni.

Szerintem a gyereknek ugyan úgy el kell mondani mindent, pláne már 10 éves!

A gyerek nem fogja érteni, hogy eddig az apu és anyu barátai (mig együtt volt a házaspár) mindig jöttek hozzánk együtt voltunk, bemutatták őket neki is, hogy most miért hazudnak a szülők.

Egy harmadiknak sosem szabad az anya, vagy apa szerepét betöltenie, csak barát lehet!

Én úgy gondolom ezt a barátot ugyan úgy be kell mutatni és közös programokat szervezni, hogy a gyerek ne azt érezze, hogy ő miatt hanyagolva van.

Gondolom mikor a párod visszajött elmagyaráztad a gyerekeknek, hogy az a barátság véget ért.

Nem értelek benneteket, miért ne mutathatná be a barátnőjét a gyerekének? Nem úgy gondolta, hogy ez az új Anyuka, hanem úgy, hogy egy új "barátnő" az életében.

Ráadásul nem egy 5 éves gyermekről van szó.

Szerintem teljesen normális dolog, legalább együtt is szervezhetnek programot és lehet, hogy az Apukának is segit abban, hogy a saját lányával közelebbi kapcsolata lehessen. A titkok egyáltalán nem jók a gyereknek, sőt ebben a korban még visszafelé is sülhetnek el!

Ti külön mentetek, ami azt jelenti, hogy mindegyikőtök máshol keresi a boldogságát és szerintem pont fontos dolog, hogy ez a gyerekkel közösen történjen!

Szia!

Húúúú, ez kicsit durva nekem. Akkor én még örülhetek, hogy egyáltalán a férjem megkérdezett engem?!Megkérdezhetem, hogy hány éves volt akkor a gyerkőc? Hát azon egy kicsit sem csodálkozom, hogy mély nyomott hagyott bennetek:( Ha nem vagyok túl indiszkrét akkor megkérdezhetem, hogy tudtál azóta túllépni ezen, ha visszaköltözött?És most minden oké?

Csak most tévedtem ide.

Lehet hogy a gyerek nem is így fogja fel ahogy mi.

Én is korainak tartom 3 hét után..

Bizonyára régebbről ismerheti, ha ilyen hamar akar túlleni az összeismertetésen. A gyerekeknek nagyon jó az " antennáik ", nem lehet átvágni a fejüket olyan könnyen..

Szia!

Eltelt egy kis idő, azóta, hogy feltettem itt a kérdést. Sok minden történt.....csupa negatív dolog az "új anyuka" részéről, így nem mostanában lesz, hogy be tudok számolni a fejleményekről.Igen én is úgy látom a férjemnek számít a véleményem és hála neki,mert mindent elmesél a nőről, és pont ezzel tolja ki az időpontot(ami nem mostanában lesz)a bemutatásra.