Miért van az, hogy tudom a "jót" és teszem a "rosszat"? (beszélgetés)

Érdekes a meghasonlottságot fejtegető szakasz.

[link]

Egy spec esetre gondoltam. Persze, h mélyen érint. Még élek nem felejtem el, h m8lyen hülye voltam. "Tudtam a jót, tettem a rosszat"

Amit kifejtettem priviben pár hónapja.

Sok mindenről mi tehetünk.

Rosszról is, jorol is..

De nekem ez tul nagy ár. Ilyen a lelkem.

"Vannak dolgok amiért nagyon nagy árat fizetünk..." - írod.

Mire gondolsz?

Úgy látom, ez téged mélyen érint.

Sajnos nehéz. Igen.

De legalább a kiút lenne könnyebb!

De biztos igy van rendjén. Hisz minden okkal történik velünk.

Vannak dolgok amiért nagyon nagy árat fizetünk...

Egyházi iskolába jártam...

Azt amit írtál Versember teljesen ok!

De akkor mi visz minket a "rosszba"? (és most tudod, h miről írok!)

Mondja meg valaki!

Miért nem fogja olyankor Isten a kezünket, h hülye vagy, ne csináld! Miért???

Jo ez amit idéztél! Tetszik!

Csak ott van bennem a sok miért...

"21Azt a törvényt találom tehát magamban, hogy - miközben a jót akarom tenni - csak a rosszat tudom cselekedni.

22Mert gyönyörködöm az Isten törvényében a belső ember szerint, 23de tagjaimban egy másik törvényt látok, amely harcol az értelmem törvénye ellen, és foglyul ejt a bűn tagjaimban lévő törvényével."

"...a lelkünk/tudatunk hamarabb megbetegít bennünket mint az életvitelünk."

Persze, hogy emlékszem - egyszerű igazság és nagyon kevesen ismerik.

----------

Gondolataid és világnézeted ezerszer többet árthatnak és használhatnak neked, mint az életviteled.

Árthatnak - megbetegíthetnek, használhatnak - meggyógyíthatnak.

Na igen.

Azért az sem árt, ha önmagát is megsegíti az ember ,)

Semmi más dolgom...? :)

Aranyos vagy.

Amit én fontosnak tartok, az nem értem van, hanem azokért, akiknek segíteni tudok a tapasztalatimmal.

Azért, mert sokkal sokkal könnyebb "okoskodni", beszélni arról, hogy mi a jó, mint a tettek mezejére lépni és meg is valósítani a tudományt.

10-ből 8 szereti a könnyebb utat választani.

Olvastam én itt már olyat is, hogy "ha csak beszélünk róla, az már fel siker" 😂

Rom7,19-23:

"19Hiszen nem azt teszem, amit akarok: a jót, hanem azt cselekszem, amit nem akarok: a rosszat. 20Ha pedig azt teszem, amit nem akarok, akkor már nem én teszem, hanem a bennem lakó bűn. 21Azt a törvényt találom tehát magamban, hogy - miközben a jót akarom tenni - csak a rosszat tudom cselekedni. 22Mert gyönyörködöm az Isten törvényében a belső ember szerint, 23de tagjaimban egy másik törvényt látok, amely harcol az értelmem törvénye ellen, és foglyul ejt a bűn tagjaimban lévő törvényével."

------

Tudjátok, hogy nem vagyok olyan idézgetős típus, de ezt ide kellett hoznom.

2000 évvel ezelőtt pontosan leírták azt, ami a fórum témája.

És orvosi szinten sem tudunk ennél okosabbat mondani.

Azért ez hátborzongató!

De most fordítsunk egyet a fórum címe alapján, és ne ragadjunk le kizárólag az étkezés, testmozgás témakörnél.

"Tudom a jót és teszem a rosszat" pl. az élet egyéb területén, mint emberi viselkedés, viszonyulás a másik emberhez, a másik ember, mint ember iránti tisztelet, és hasonlók.

Ezeken a területeken is gondolom mindenki tisztában van azzal, hogy mi az alapvetően jó, és mégis sokszor teszi a rosszat. A másik megalázása, a letiprása, a kigúnyolása, a vele szembeni u.n. gonoszkodás, stb. stb. Ezek a cselekedetek hogyan, honnét kerülnek belénk, és egyáltalán tudjuk-e, hogy bennünk vannak???

Nem azt mondom, hogy vannak kaják, amiket sohasem lenne szabad megkóstolni, hiszen akkor mi hogyan dönthetnénk el, hogy az nekünk kell-e vagy nem.

Hanem azt mondom, hogy ne úgy nőjjön fel egy gyerek, hogy mindezek napi szinten, rutin-szerűen kerülnek az asztalra, és belerögzüljön, hogy ezek nélkül nincs otthon sem étkezés, mert alapvető élelmiszer pl. pizza, és társai.

Szerintem szimplán azért, mert mindenki szereti a finom ételeket, attól függetlenül, hogy egészségesek, vagy nem. Mikor megeszed, annyit érzel hogy mocskosul ízlik, azt maximum csak később tapasztalod, hogy nem feltétlen tett jót.

Nem gondolnám hogy nevelés kérdése, az édesanyám igyekezett mindig finom és tápláló ételeket csinálni, de attól még később ettem Mekiben is, magamtól. Hozzáteszem én hízni vagyok képtelen, szóval az nem befolyásol hogy látszik meg.

Ehhez is kell egy akarat és elszántság.

Mert hiába is tudod elméletben, ha már kis gyerek korodban átprogramozták szüleid az agyadat a mekis kajákra, Coca-Colára, meg Pöttyös Pannára és hasonlókra. És sült krumplit, lángost, hod-dogot etettek veled reggel, délben, este.

És persze, ami berögzül étkezési szokás, napi mozgás, hasonlók gyerek korban, azt a mintát követjük felnőtt korban is. És bizony nagyon kevés embernek van módja, ideje, belső akarat-ereje ahhoz, hogy amikor rádöbben az igazságra, nekifogjon a teljes váltáshoz.

Talán ott kellene kezdeni, hogy az a 2-3 éves gyerek a multiban ne ordítson, amikor meglátja a polcokon a rengeteg csokit, egyebeket. Mert egyszerűen nem is tudná, fogalma sem lenne arról, hogy mit is lát!

Nos hát az ezernyi irodalom ezeregyféle megoldást kínál, ezért aztán nincs azon mit csodálkozni, hogy az egyszeri ember nehezen igazodik el a megoldások útvesztőjében :)

Aztán meg lássukcsak: mennyivel egyszerűbb leülni és egy jó steaket megenni, vagy kávézni és süteményeket falatozni, vagy a tévé előtt sós mogyorót rágcsálva beleélni magunkat egy másik dimenzióba, mint a valóságban izzadni és szenvedni a saját egészségünkért.

Ez egy ördögi kör egyébként, ha valaki naponta sportol, egy nap kihagyás is hiányzik, de ha több napot is kihagysz, egyre nehezebb magad ismét rávenni. Arra jutottam, hogy naponta kell űzni ezt a mozgás dolgot, még ha csak kevésre is jut idő, hetente kétszer vagy háromszor pedig hosszabbat beiktatni.

Manapság ezernyi irodalom, netes információ tájékoztat arról, hogy mi a legmegfelelőbb életvitel ahhoz, hogy egészségesek és fittek legyünk.

Mindent tudunk az egészséges táplálkozásról.

Mindent tudunk arról, hogy mennyit kellene mozognunk.

10-ből kb. 8 ember a fentieket tudja.

És 10-ből kb. 2-3 tartja be, él aszerint.

Szerintetek miért?