Miért változott meg a párom viselkedése? (beszélgetés)

Sajnálom, hogy így látod. Az exem jó tulajdonságaival a mai napig kellőképp tisztában vagyok továbbá, nem olyan hangvételűre akartam írni mint, ahogy többen gondolják.

Én nem az az ember vagyok aki a barátját, párját vagy exet ilyen helyeken ócsárolná. Csupán a történések közepette sokáig értetlenül álltam egy kérdés előtt. Ha ócsárolni és tényleg rosszként akartam volna beállítani nem így írom meg! Ráadásul a harmadik személy nélkül!

A cikket csupĂĄn azĂŠrt irtam, mert szerettem volna lĂĄtni kĂ­vĂźlĂĄllĂłk hozzĂĄszĂłlĂĄsokat. De ha jĂłl olvasom az ĂŠn kĂśvetkeztetĂŠsem a tĂśrtĂŠntekkel kapcsolatban nem rossz. Persze ez nem jelenti hogy nem fĂĄj.

Amire kĂ­vĂĄncsi voltam az Ăşgy is beigazolĂłdott. KĂśszĂśnĂśm !

Sziasztok1 :)

KĂśszĂśnĂśm a vĂŠlemĂŠnyeket hozzĂĄszĂłlĂĄsokat.

Csak annyit mondok azzal a sráccal kapcsolatban minden meg lett anno beszélve amiről az akkori páromnak minden őszintén el lett mondva. Ennek amúgy lenne bőven előzménye. De akkor is őszinte voltam a sráccal is az ex emel is.

Amúgy az hogy valaki számíthat barátként a másikra az nem jelenti hogy kihasználnom. Igen elküldtem a hős szerelmest Viszont az akkori kedvesem nek is el mondtam mindent. Azt is hogy én hozzám anno a srác ilyen indokból hiába jött és hogy a kedvesemel akartam maradni.

Hogy sértettségből hívta fel a másik Srácot vagy mert szüksége volt valakire, aki megérti, esetleg mindkettő dolog közrejátszott? Erre csak Anikó tudja a választ. :)

Én mindig a jót tételezem fel mindenkiről! Először...

Nem gondolom, hogy a párjának pont ez hiányzott. Inkább az ellenkezője.

Nekem úgy tűnik, hogy Anikót elbizonytalanította a helyzet, talán még meg is sértődött, amiért nem az volta, amit ő szeretett volna, így máshoz fordult.

Miért nem a párját hívta fel, ha annyira lelkizni szeretett volna valakivel? Miért kellett egy hódolót kerítenie? Nem lehet, hogy ez volt a válasz a sértettségére, amiért nem jött haza a párja a vidéki munkából annyiszor, ahányszor ő elvárta volna?

Nem tudom, csak kérdezem.

De igen, elolvastam. Nem azt mondtam, hogy teljesen egyedül volt, de lehetetlennek tartod, hogy van olyan időpont (teszem azt késő este), amikor már nem szívesen zavarod a rokonokat. Amikor Ők talán már lefeküdtek, pláne, ha mint a nagymama is már idősebbek...

Még kitérnék egy pillanatra a másik fórumra, ahol szintén igen "tanulságos" hozzászólással gazdagítottál minket. Mi, nők vagyunk, akik elrontjuk a férfiakat. Gondold csak át! Nem tudod, hogy mi dúlhatott a Srác lelkében, de Ti többen is beletapostatok, földbe döngöltétek szó szerint.

Ezt most elolvassa pár férfi... Lehet, nem is kommentál hozzá, csak szimplán beleolvas. Hmmm... - gondolja. A nők utálják az érzelmes férfiakat? Na, akkor én is hülye macsó leszek és véletlenül sem mutatom ki, mit érzek.

Hidd el, nem ez az egyetlen cikk, ami hasonló leszólást kapott! És szánom magunkat, nőket, hogy ennyire buták vagyunk. Én pl. szeretem, ha a férfi érzelmes. Szeretem tudni, mit érez. Azt szeretem, ha elmondja, ha problémája, gondja van, és én is elmondhatom neki. Ha megértő és kedves. De az ilyen hozzászólásokkal... El sem hiszitek, mekkora kárt tudunk okozni.

Megköszönte az őszinte véleményem, és nem válaszolt a kérdésemre, de a tipp bejött, virtuálisan rágja a küszöböt.

Téged felkért, hogy védd?

"Rengeteget köszönhetek az igaz barátaimnak, mellettük három embernek: anyám nővérének, a nem vérszerinti testvérem feleségének és a nagymamámnak."

Úgy látszik, az én kommentjeimre több figyelmez szenteltél, mint Anikó írásaira. Nem egy szegény magányos lányról van itt szó.

"Nem tudom mennyire éreznéd magad másképp, ha a párod a bajban egy olyan nőhöz fordulna, aki szerelmes belé, amikor éppen fizikailag nem tudsz mellette lenni."

Szerintem kellett valaki, akinek kiöntheti a szívét. Ilyen helyzetben elképzelhetetlennek tartod, hogy egy olyan férfihoz fordulsz, akitől nemcsak megértést vársz, hanem kapsz is? Mit tett, amiben hibás??? Lefeküdt Vele? Mert ha igen, akkor baromira lemaradtam valamiről! Nem beszélgethetek bárkivel csak azért, mert kapcsolatban vagyok? :O Elnézést, de ez nem a XXI. század?

Én azért, mert a másik pasi vállán sírta ki magát, nem hibáztatom. Ha közben más is történt (de erre utaló megjegyzést sehol nem találok), akkor igen! De kérdem én, ez kellett ahhoz, hogy a Párját helyre billentse? Ez olyan "védem, ami az enyém" szitu.

Mindegy... Én mindenképpen leülnék és beszélgetnék. A tiszteletet megérdemli az a 4 év. A legtöbb kapcsolat végét amúgy is a kommunikáció hiánya okozza. Nem tudom, Anikó elmondta-e a Párjának, hogy szenved és nagyon nagy szüksége van rá. Nem érzi azt, hogy szereti és így a kapcsolatuknak vége lesz. Némelyik pasi annyira vak! Csak akkor veszik észre magukat, amikor már menthetetlen a kapcsolat.

"Azt hiszem félreértetted :)

Az írás - maga a "cikk" - kommentálható ... "

Szerintem már alaposan kiveséztük, szavaztunk, gúnyolódtunk (ez utóbbit én nem!). Nekem ez már a cikk írója helyében kicsit sok lenne. Mondjuk én nem is tudom, hogy ezt leírtam volna-e... Talán ha megerősítést vártam volna... De nem is tudom.

Azt hiszem félreértetted :)

Az írás - maga a "cikk" - kommentálható ...

Nem tudom mennyire éreznéd magad másképp, ha a párod a bajban egy olyan nőhöz fordulna, aki szerelmes belé, amikor éppen fizikailag nem tudsz mellette lenni.

Szerintem mindketten hibáztak, de egyik sem volt megbocsáthatatlan bűn.

Mondjuk azt nem értem, hogy ha a cikkíró eldöntötte, hogy neki erre a kapcsolatra nincs szüksége, akkor mi értelme van önigazolást keresni, a párját befeketíteni mások előtt is...

Még jó, hogy már van egy másik jelöltje, mert ezek után nem biztos, hogy sokan állnának sorba érte. Melyik pasinak van erre szüksége, hogy a neten reklámozzák a magánéletét?

Szia Chris!

Tudod nagyon szép és kedves amit te ide le írkálsz és hidd el én ha nem estem volna ezen túl, talán még meg is hatódnék, sőt mint írtam, volt is egy olyan momentum amikor majdnem hittem neked és a te " marha nagy szerelmednek" ha feléd ez a szerelem akkor én megfogtam az Isten lábát és a főnyereményt.

Képzeld én fiatalon éltem azt meg, hogy rákot diagnosztizáltak nálam és képzeld egy nem 4 éves kapcsolatba történt mindez, hanem akkor még úgy mond mondhatni friss kapcsolatba.

Nem lehetett tudni hónapokig vajon időben vagyunk, vagy már késő és egy évig ha nem is 9 hónapig kemó vár rám és egyéb nyalánkságok.

Nekem nem hátrált meg a pasim aki pedig amikor azt hitte alszom, zokogott mellettem, hogy nem halhatok meg. Másnap pedig igyekezett nevettetni.

Mikor ezen túl jutottunk vallottam be neki, hogy minden este ébren voltam és hallgattam a szerelmes szavait és nekem az adott erőt nevetni a másnapi ökörködésein csak hogy engem fel vidítson és el felejtesse velem, ideig óráig a nehézségeket.

Nem vagy erős férfi! Számomra nem! Én úgy mutatnék be neked és rúgnálak picsukán ahogyan nem szégyen! Te pedig.. Azért írtam le, hogy érezd a súlyát, arra pedig baromi kivi lennék, hogy te vajon, maradtál-e volna Anikó mellett ilyen helyzetben is.

Van egy olyan sejtésem, hogy: Nem!

Kérlek, Agostina! Olvasd el azokat a kommenteket és a Tiéteket! Érzed a különbséget? Mindezek ellenére nem szerettelek volna megbántani!

Én igazából már hagynám mindenki helyében, hogy hadd oldják meg maguk ezt a helyzetet. Kaptak tonna számra tanácsot.

4 év sok idő és azt egy kiadós beszélgetés nélkül csak úgy felrúgni... Én biztos nem tenném. Nem azt mondom, hogy maradnék a Sráccal, de egy párbeszédet biztos nem utasítanék vissza.

Én is azt tartom, hogy a Párom mindig, minden körülmények között álljon mellettem és álljon ki értem mindenkivel szemben (még ha egy örült nagy hülyeséget is csinálok), majd otthon, 4szemközt elmondja a véleményét. Én is mindig mellette állok, számíthat rám minden körülmények között. Ez szintén érvényes a Gyermekemre.

De vannak helyzetek... Már bocsájtottam meg, mert mérhetetlenül szerelmes voltam.

Hát azért izé na tudod...

Sorra lökik a cuccokat a kommentelhető írások közé, és mi vagyunk a csúnyák, kik szájukra merik veni őket?

Sosem értettem, hogy lehet ennyi rosszindulat emberekben. Talán mert a környezetemben eddig még nem tapasztaltam? Ne csámcsogjatok már rajtuk! :(

Jobb lenne ezt az ügyet már hagyni, a két ember majd eldönti, hogyan tovább. Bízzuk ezt rájuk!

Remélhetően leülnek egymás szemébe nézve és átbeszélik. Mert egy biztos! 4 évet csak úgy eldobni nem szabad.

Nem csak te látod másként. Az én véleményem abban tér el, hogy szerintem a hős szerelemes egy sunyi kis kígyó, aki mond, amit mond, de rögtön ráveti magát a kis résre.

Anikó meg vagy csak kétségbeesett volt, vagy amúgy is ilyen naiv, de rögtön lecsapott a mézes madzagra.

Hűha, úgy látom, én vagyok az egyetlen, aki másképp látja ezt a dolgot. Lehet hogy nem a párod viselkedése változott meg, hanem neked volt más az igényed, amit ő nem tudott/akart követni? A hősszerelmes barát meg nyilván mindent megtesz...

Szép dolog kirúgni egy barátot, mert szerelmes beléd, aztán meg visszaédesgetni és kihúzni a fiókból, ha szükséged van rá...