Miért nyújtok mindig átlagos szintet, miért nem vagyok motivált? (beszélgetés)

Szereted csinálni a munkádat?

Van olyan, hogy érzed, hogy valaminek lejárt az ideje, még akkor is, ha eddig motivált és szeretted. Én így voltam a szakmámmal, nagyon szerettem csinálni, pár évig benne voltam, de amikor történt a lelkemben egy hatalmas változás, akkor valahogy a szakmámból is kiábrándultam, olyan fölöslegesnek éreztem és egyáltalán nem motivált. Előtte sose gondoltam volna, hogy ilyen nyögvenyelősen fogok nekiállni, de mégis megtörtént...Most halvány elképzeléseim vannak róla, hogy mit akarok csinálni. Tudom, merre induljak, de hogy mi lesz a vége, az jó kérdés...

Nem lehet, hogy nem a dicséretekkel, hanem magával a munkával van bajod? Lehet, azért nem dicsérnek meg, mert valahol érzik, hogy nem szereted ezt csinálni.

Boxolj te is!

Ismeros szituacio:)

Igazad van, lehet az a baj, hogy nem szeretem azt, amit csinálok és ezért nincs kedvem erőt fektetni belé, mert nem tesz boldoggá.

Nagyon zavar. A munkámban is lelkes voltam eleinte, de aztán nem jöttek a sikerélmények, nem kaptam pozitív visszajelzést, csak terheltek terheltek, sosem dicsértek meg (nem azt mondom, hogy minden nap dicsérjenek agyon, mert elvégzem a munkámat, de néha 1-2 jó szó nem esne rosszul, nem csak mindig a rontást kellene elefántnyira felnagyítani), emelett a fizetés is bolhányi. Mostanában, ha történik valami jó dolog a munkahelyemen, az sem tüzel fel, mert egyszerűen nem érdekel. Kapok egy kedves visszajelzést (nem a munkáltatótól, hanem egy ügyféltől mondjuk) az sem érdekel, nem motivál, és inkább csak azt tartom szem előtt, hogy 8-tól 5-ig dolgozzak, lehetőleg hiba nélkül és pontban 5-kor elmegyek, mert nem akarok több energiát ebbe fektetni.

Miért nyújtok mindig átlagos szintet? Miért nem vagyok motivált?