Miért nem lehet kijönni a fiús anyósokkal? (beszélgetés)

Mert már valószínűleg nem kisgyerek, hogy az anyukája mondja meg, mit és hogyan csináljon, ne csináljon, hogyan viselkedjen.

Két fiam van, két menyem is. Úgy tudom, kijönnek velem. Az egyik menyemmel együtt is lakom.

Én is megengedtem, hogy a lányok itt aludjanak. És tudod miért? Mert nem kellett aggódnom, hol a fiam.

És az idősebbik fiam agyon van tetoválva, ennek ellenére nagyon családcentrikus, normális ember. Az izmait - amikér megdolgozott - pedig csak mutogassa!:)

Kedves Kék Írisz!

Az én lányom nem az én mintám alapján ítéli meg az anyósát. Egy anyóst önmagáért szeretnek, vagy nem szeretnek. Az én anyósom a lányomnak a nagyanyja, nem befolyásoltam, szerethette, az én konfliktusomat nem terheltem a gyerekemre. Egyébként az én anyósom az eltitkolt betegséggel nem csak nekem, de a fiának és az unokáinak is ártott. Ugyanis illene elmondani, hogy a felmenők között több Down kóros is volt, van. Ha a férjem tudott volna róla, elmondta volna. A kisebbik lányom már négy éves volt, mikor tudomást szeretünk róla.

Szültem volna gyereket a férjemtől, csak éppen egy-két vizsgálatot el kellett volna végezni a terhesség előtt és alatt.

Sokkal jobban tudom, hogy mit jelent anyának lenni? Igen sokkal!!!

Ugyanis a második lányom nekem is Down szindrómás lett. Hidd el látom a különbséget, milyen egy ép gyereket nevelni és milyen egy sérültet. Ezt nem panaszként mondom, mert egy csodálatos emberkét neveltem belőle, annyi szeretet kapok tőle, amiben keveseknek van része. De ez a téma már egy másik történet.

Hogy miért engedik a lányokat a fiúknál aludni? Lehet, hogy annó, az anyuka is ott aludt a fiújánál. Szerintem, ha nem alszik ott akkor is megtalálják a módját és a helyet az együttlétre. Megjegyzem, nekem nem volt ilyen ottalvós gondom a lányommal.

Na és a fiús anyuka miért engedi meg a kisfiának, hogy hazahordja a lányokat "ottalvásra"?

Hogy hogy öltöznek a lányok? Én is látok szélsőséges eseteket,.......... a fiúknál is. Némely 30-40 éven nő, meg pasi is "úgy" öltözik. Ízlés dolga.

Mert mindent jobban tud :) De nem csak a fiús anyós, a lányos is :) A szülők hajlamosak arra, hogy a szeretet nevében beleszóljanak a gyerekeik életébe. Anyósom nálam is jobban tudja, mit szeret a kicsi fia, pedig már több, mint 20 éve nem náluk lakik :) De az anyukám még nálam is jobban tudja, hogy nekem mire van szükségem :)))

Nem bántom őket, mert én is ilyen leszek :((( Már most látszik :(

Ezért jobb a fiataloknak, ha külön költöznek a szülőktől...

Igazad van! :)

Tudod, azért az én anyukám nem szól bele az életünkbe, bár lennének jó tanácsai, de hát ő nem az én cipőmben jár...

Anyósom meg próbál terelgetni, de már elkésett. :)))

12-13 éves korom óta főzök, 15 éves korom óta vasaltam egy 5 tagú családra, sütöttem, mindent megcsinálok a rétes kivételével....

De: nem vagyok hajlandó bármilyen kis bevált rutinomon változtatni csak azért, mert szerinte úgy a jó!!! :D

Mert: felnőtt ember vagyok, 22 éves korom óta önellátó, úgyhogy kérem, tartogassa annak a jó tanácsait, aki elvár dolgokat....

Én bizony szépen megmondom neki, hogy a lekvárfőzés mizériáját mondja annak a menyének, aki még nem csinálta.

Amit meg tudni akarok, megkérdezem.

De többet köszönöm, nem kérek.

Tudom, valahol a kedvence vagyok, és azt is tudom, miért.

Ez is "csak" egy kapcsolat, amit tudni kell kezelni.

Párodnak igaza van, és ha mamiban van némi önkritika, belátja, hogy mindenki szabad akarattal rendelkezik.

Igen népbetegség, nem beszélgetünk egymással, nem szánunk kellő időt a másikra, fáradtak vagyunk, stb.. nem tudunk kommunikálni, a konfliktus helyzeteket kezelni, bár ehhez kell bizonyos intelligencia is.

Pl. a férjem szóvá tette anyósnak, hogy nem vagyunk gyerekek, 35 éves, 3 gyerekünk van, önálló élettel, saját házzal, keresettel, ne kezeljen minket gyereknek, ne oktasson ki állandóan stb, főleg ne a gyerekek előtt. Ha van véleménye természetesen mondja el, csak a stílus ugye.. Megsértődött, hogy őt a fia ne utasítsa rendre, és ez tart immár 3 hónapja.

Igen, a kommunikáció hiánya.

Én is így látom.

Bár ez manapság népbetegség.

Aha!

Most koppant, hogy min akadtál fenn....

A rosszaság....

Nem egyre gondoltunk.

Én nem vagyok anyós ellenes! :)))

Ha bárki ezt szűrte le, téved!!!

Ez egy oda-vissza kapcsolat, mint minden az életben.

Viszont néphagyomány, hogy emberek nem merik kimondani, mit akarnak, felvállalni a saját meglátásukat.

Tipikus strucc politika.

És ebből adódnak a konfliktusok....

Mindegy, mindenki azt gondol ami akar!

Ha elmondta volna a betegségeket ami előfordult a felmenőknél, akkor nem is kellett volna a férjedtől gyerek? Egyébként a férjed is elmondhatta volna...

Én fiús anya vagyok és még nem anyós...

De a lányos anyák számomra érdekesek. Lehet nem hárpiák, mint mi, de miért engedik meg, hogy lányuk ott aludjon a fiúknál? Miért engedik, hogy egy szórakozó helyre úgy öltözzön fel, mintha egy kú...va lenne?

Sokkal jobban tudod mit jelent anyának lenni? Azért mert lányaid vannak? Honnan tudod, hogy milyen a többi anya? Onnan, hogy a te anyósod nem volt szerinted jó?

Hidd el a lányaid a te mintád alapján épp úgy fognak hozzáállni az anyósukhoz, ahogy ezt beléjük neveled idő előtt. Szerintem ez nagyon rossz dolog.

Most találtam rá ere a fórumra, nem tudom benéz e még ide valaki.

Az én anyósomnak is két fia van. Az esküvőnk másnapján előttem siránkozott a barátnőjének: "Két fiam volt, nincs már egy sem". A barátnője azt válaszolta: B...meg, nem haltak meg a fiaid, csak megnősültek.

Saját lakás híjján náluk laktunk, megkeserítette a házasságom első éveit, miközben elvárta, hogy ápoljam a betegsége alatt. Semmi nem volt jó neki, amit én csináltam, ahogy mostam, ahogy a gyereket neveltem. Mindent tudni akart, ő akarta megmondani, hová mehetünk, hová nem. "Aki lakásra spórol, ne menjen szórakozni, moziba, színházba, maradjon otthon, nézze a tv-t!" Kioktatott, hogy a gyerek etetése, fürdetése, tisztába tevése az asszony dolga és én lusta vagyok, mert időnként az apjával csináltatom meg ezeket a dolgokat. A fél utcának kipletykált, ki tudja miket rólam. Aki hallotta, azt mondta, inkább ne is tudjam meg. Egyszer a sógornőmmel összevesztek és egymásra kiabálták, hogy addig hogy kibeszéltek engem meg az anyámat, ők együtt. Mikor a barátnőjével jobb kapcsolatba kerültem, ő elmondta, hogy csak most látja, mennyire nem igaz az, amit az anyósom terjesztett rólam.

A "Drága Mama", azt viszont "elfelejtette" megemlíteni, hogy milyen, esetlegesen örökíthető betegségek voltak a felmenői között, pedig ezt nagyon fontos lett volna tudnom a gyerek vállalás előtt.

Nem tudok rá szeretettel gondolni, még sok évvel a halála után sem.

Zsóka54-nek válaszolva: Én is megszültem, felneveltem, taníttattam a gyermekemet (igaz, nekem lányaim vannak) és tudom, mit jelent anyának lenni, talán sokkal inkább is mint mások, de nem tudnék "ilyen" anyós lenni. Amiben tudok segítek, de nem szólok bele a mindennapjaikba. Ha konfliktus adódik a fiatalok között, nem biztos, hogy a lányomnak adok igazat, csak azért, mert az én gyerekem.

Az a "drága mama" megszülte, felnevelte, taníttatta hosszú éveken át.

Ha mindezt majd te is átéled, akkor fogod csak megtudni, mit jelent anyának lenni.

Ez a rosszaság igaz lehet.

Mert előtte ugyan ki ismerte a "drága mamát"?

Én személy szerint jól elvagyok Vele! :)))

Szerintem, ha egy anyós rossz, akkor ő rossz úgy is, ha nem anyós. Tehát nem azért rossz a fia választottjával, mert irigy vagy féltékeny rá, hanem azért, mert mindenkire az attól függetlenül, hogy a fia párja vagy sem.

Hogy nehezebben válnak meg a fiaiktól? Ezzel kapcsolatban csak annyi, hogy én egész jól viselem, hogy a fiúnk már felnőtt és nem mi vagyunk neki az elsők a férjemmel ellentétben:) Ez persze nem azt jelenti, hogy ő utálná a fiúnk barátnőit.

Én az anyósommal jól kijöttem, nem mondom, hogy probléma mentes volt a kapcsolatunk, de szinte igen. Beszélgettünk sokat, meghallgattam a véleményét, elmondtam az enyémet. Ha tanácsot adott saját belátásom szerint vagy megfogadtam vagy nem. Persze hozzátartozik, hogy én sosem korlátoztam a férjemet semmiben. Ha akart ment a szüleihez, nem próbáltam meg sosem elszakitani a családjától, nem kértem, hogy innentől csak és kizárólag mi vagyunk a világon, stb.

Azt gondolom, hogy sokan azzal rontják el, hogy a párjukat választások elé állitják, amit ugye nem szabad. Valamint van, aki mindenkire ráhagy mindent. Az ilyeneken pedig sajnos nem csak az anyós uralkodik, hanem a párja is csak tőle könnyebben elfogadja, esetleg észre sem veszi.

Szia!

Sok emberrel beszélgettem már, és még a fiús anyák is aláírták, hogy ők "rosszabbak", mert sokkal nehezebben "válnak meg " fiaiktól.

És igenis van benne sok igazság, de persze mindenki más, ettől kerek a világ!

Amúgy én nagyon jó kapcsolatban vagyok Anyóssal, mert nem hagyok rá mindent, és igenis tudok gondoskodni a fiáról, nem hal éhen mellettem, stb...

Én is inkább barátnőmnek érzem :) Nincs olyan amit ne tudnék vele megbeszélni. Nagyon szeretem! Ő is mindig ezt mondja: figyelj elmondom a véleményes és vagy megfogadjátok, vagy nem :) De attól én még elmondom, nem fogok megsértődni ha aztán nem úgy döntetek :D:D

Igazából szerintem ez anyós függő is, mert ha nem tudja elfogadni, hogy a fiának már fontosabb a felesége és felnőtt, akkor érezheti azt a feleség, hogy féltékeny rá.

Ezzel sosem tudok egyetérteni.

Mire lenne irigy és féltékeny?

70-évesen azt kell hinnem,hogy valamit jól csináltam.Két anyósom volt ,egyikkel sem volt soha semmi nézeteltérésünk ,pedig házasságkötésünk előtt az anyósom engem is ellenzett,mert nem voltam katolikus és nem mentem katolikus templomba esküdni,igy még az esküvőnkre sem jöttek el.Két nap mulva meghivtak hozzájuk,mindent kibeszéltünk azóta minden rendben zajlott még válásunk után is jártam hozzá,mert szeretettel hivott és várt.Nyugodjon békében.A második anyósom is szeretett ettől a férjemtől is elváltam,de anyósommal sokat jártunk külföldre,együtt utaztunk ide-oda.

Én is anyós vagyok már 27 éve és nagyon szeretem a menyem és viszont,a menyem azt mondja inkább érez barátnőjének mint anyósnak. HÁT KELL ETTŐL SZEBB ???? elismerés.Pedig Én is elmondom a véleményem /vagy megfogadják vagy nem,/de ezerszer mondta már a menyem hogy anyukának mindig jó előérzete van. /Ezt nem öndicséretnek szántam/