Miért nem kéri már meg a kezem? (beszélgetés)
De előfordult válás régen is. Például dédnagymamám az 1920-as évek elején vált el, s nem is ment férjhez többet (arról sem tud senki, hogy egyáltalán lett volna ffi az életében) . S bár az akkori norma szerint az asszonynak sokmindent tűrni kellett, ő nem tette.
Az tény, hogy sokan manapság tényleg megfutamodnak, azonban vannak olyan helyzetek is, amikor nincs mese, "válni kell".
Bizony... mert mindig az asszony tartotta rendben és simította el a dolgokat.
Nem is elvárás szerint kell élni. De azért a régi időknek is megvolt a maga szépsége és hangulata.
Ma is sok látszatkapcsolat van...
"Az asszony köténye sokat eltakar" Nekem nem vonzó ez a hozzáállás.Akinek igen az ma is megteheti, hogy így él.
Abban egyetértek, hogy sok a meggondolatlan házasság, rossz a problémakezelés, hiányos a kommunikáció a párok közt. De nem sírom vissza a régi időket, nem szeretnék úgy élni, ahogy anno elvárták.
Igen, régen meghatározó volt a "mit szólnak majd hozzá". Sokszor emiatt azt mutatták kifelé, hogy minden rendben, míg belülről másképp nézett ki.
Van, akiknek fontos, és van akiknek nem. Az, hogy házasság, vagy együttélés semmit nem mond el a kapcsolat minőségéről.
Régen sem volt több szerintem az "igazi" szerelmi házasság, mindig voltak egyéb indokok, ráadásul a társadalmi nyomás is erősebb volt, főleg vidéken. 20 évesen egy lány már vénlánynak számított.
Ha tudod előre, hogy el fogsz esni, akkor leülsz.
Ha mindig mindenhez úgy állunk hozzá, hogy minek, mert úgysem lesz jó vége akkor ne is csináljunk inkább semmit. Minek házasodjunk, úgyis válás lesz a vége... Így nem lehet.
A házasság egyre jobban kimegy a divatból, sajnos, ha szabad így fogalmazni. Alapvetően szociális okokra vezethető vissza. Előbb a karrier, előbb az egzisztencia stb. Nagyszüleim korában fiatalon házasodtak, fiatalon alapítottak családot, és aranylakodalmat ünnepeltek. De a mai rohanó, stresszes világban ez egyre későbbre tolódik és jóval rövidebb ideig tart. Baj az is, hogy sokan meggondolatlanul, túl korán kötik össze az életüket a párjukat és csak utána jönnek rá, hogy az együttélés, a családi élet nem fenékig tejfel. Nézeteltérés van? Gondok vannak? Megoldandó problémák vagy nehézségek vannak? Nem minden úgy alakult, ahogy szerettünk volna? Torpanjunk meg, váljunk el. Meneküljünk, ahelyett, hogy megoldanánk. Nagyanyáink idejében is voltak gondok, mégsem váltak rögtön az első problémánál... a századiknál sem...
De vannak emberek, párok, akiknek ez fontos. Ettől még nem maradiak és igenis működhet nekik.
Az a baj, hogy a tiszta érzelemből köttetett frigyek egyre kevesebbek. Becsúszott a gyerek? Vegyél el, mert a gyerekemnek család kell... Hitel kell? Vegyél el, mert házasoknak egyszerűbb (egyébként nem...)... Sok házasság "érdekházasság". Viszont nincs annál szebb, amikor egy pár szűk családi/baráti körben, egy romantikus helyen, mindenféle csinnadratta nélkül őszinte szívvel fogad örök hűséget egymásnak. Akkor ők ezt komolyan, őszintén és meggyőződéssel akarják. Az, hogy sikerül-e, hogy működni fog-e az már rajtuk múlik.
Mert a házasságokat elnézve nem az elköteleződés magasabb foka... Hagyománytisztelet, modellkövetés, megfelelni vágyás a sztereotípiáknak. Nekem egyik se fontos.
Eddig csak egy ember... Ne érts félre, nem személyes: a válási statisztikákat nézve nem biztos, hogy végleges ez az állapot. Kívánom, legyen úgy, de nem jellemző.
Akkor lehet hogy ti ritka kivetelek vagytok. En nem ertem hogyha jol munkodik egy kapcsolat akkor miert nem vagyik ra a ket fel hogy az elkötelezettség egyel magasabb fokara lépjenek. Szamomra csak az a magyarazat hogy felnek az elkötelezettségtol vagy ezzel az emberrel nem akarnak csak.
Engel sok mindenki hivhatott a baratnojenek, ketten az elettarsuknak de felesegemnek csak egy ember. :-)
Az alábbi installációra nehéz szavakat találni... Talán csak a lábbeliket emeljük ki: gyerekek, ne strandpapucsban és ne edzőcipőben! De tényleg ne...
:DDDDDDDDDDDDDDD Na jó, már könnyezek a röhögéstől! :D
Mii??
Nem hazudok,magamnak meg főleg nem....
Nincs az a pénz amiért megtenném,nagy lagzi vagy kicsi...soha
Miből gondolod?
Sose érdekelt a házasság, nem vágytam rá, és ez az évek során sem változott. Attól még másnak lehet fontos.
Ezzel én sem értek egyet. Van, akinek a lelkének kell az a papír és azért mert egy évszázados (vagy évezredes? :D) hagyományt tisztel még nem hisztizik.
Én nem kérdeztem a házasságról a férjemet, de ő más érzelmileg, magától jutott eszébe és ez így volt jó, meglepetés volt. :)
Egyébként a fórum indítónak csak azt tudom javasolni, hogy ne erőltesse, mert lehet, hogy a párja nem csak egy gyűrűben gondolkozik, egy lagzi pedig nem 2 Ft-ba kerül.
Valaki írta, hogy azt kell éreztetni, nincs szükséged arra a papírra. Mindig az van nyerő helyzetben, aki kevésbé akarja a kapcsolatot. Igaza van!
bocsi, de ebben nem értek egyet :) mi nők hajlamosak vagyunk mindent csak érzelmi oldalról megközelíteni, de egy család jóval több, mint pusztán érzelmi közösség. általában azok, akik túl vannak egy rossz házasságon, váláson, azért nem akarnak újból házasságot (ha nem akarnak), mert nem akarják újból végigcsinálni a cécót, és ha nincs házasság, könnyebb kilépni (ebből is látszik, hogy a házasság nem csupán egy papír, szorosabb, komolyabb elköteleződés, és nemcsak érzelmi szinten)
persze a papír nem garancia arra, hogy két ember kapcsolata boldog lesz, és igazad van abban, hogy sokan könnyelműen, pusztán a romantikus gesztus miatt házasodnak, nem gondolva át ésszel is, hogy vajon a megfelelő partnerrel teszik-e :)
Ha istentelenűl megkergül a gyerek,én ezt szoktam mondani a páromnak! (Tényleg gyereket kért karácsonyra,meg is kapta!!! :-D)
Amúgy 5 év és 2 gyerek után sem akar elvenni. Néha,csak úgy mellékesen megkérdezem,a válasz mindig nem,és nézzük tovább a tv-t.
Persze,nekem sem jelentene a papír semmit,de épp elhagytam egy gyűrűt,pótolhatná!
azért, mert neked volt egy rossz házasságod, még nem jelenti, hogy mindenki másé is rossz és felesleges, és "csak papír". ezzel az erővel egy gyerek se vegye fel az apja nevét, mert az is csak papírmunka eredménye, és még lehetne sorolni
nem kell feltétlenül házasodni, a gondok csak abból szoktak jönni, ha az egyik félnek fontos, a másiknak nem. ebben is jó, ha közös a nevező és az igény, akarat :)
Volt párom három év után megkérte a kezem. Csinnadratta, Stb. Egy hónap múlva neki gondolkoznia kellett. Egy másik nő mellett. Hónapokkal később megint összeakadtunk, idővel újabb lánykérés, kitűzött esküvő. Ismét közbeszólt valami hölgyemény. Innentől Köszi, én tartózkodom a házasságtól.
Párommal 5 éve vagyunk együtt, 1 éves a kisfiúnk. Mikor kiderült, hogy terhes vagyok, én kértem, ne vegyen el. Ha eddig nem tette, ne most jusson eszébe. Ne legyen az, hogy csak a gyerek miatt.
Ha el akar venni, később is lesz alkalma rá.
Ha szeretitek egymást, boldogok vagytok, előbb vagy utóbb meg fog kérni. Ne froclizd. Ne érezze a kényszert. Türelem.