Miért nehéz 48 évesen munkát találni. (beszélgetés)

Ausztriában a barátnőm 4 óra 5 perckor valamit még be akart fejezni újoncként.

Rögtön öt kollegája támadt rá, hogy hogy képzeli, mert itt a munkaidő 4-ig tart, és ha ő utána mer valamit csinálni, akkor az rájuk vet rossz fényt...

Hát arrafelé nem is úgy néznek ki a nők 60 éves korukra, mint itt...

Egyébként építészmérnök vagyok, anyám meg gazdasági vezető, úgyhogy tudom, mi a határidő.

A megoldás talán ott lenne, hogy annyi embert kellene foglalkoztatni, hogy mindenki intenzív, de azért emberi munkáva be tudja fejezni a munkáját. Netán arra is legyen megoldás, ha valaki lebetegszik..

Amelyik cég, vállalkozás, vállalkozó ezt nem bírja, az ne vállalkozzon... Ennyi.

Sziasztok!

Én 30 éves vagyok. Gyerekeimet egyetem alatt szültem, majd bele szakadtam. Mivel korán ismertük meg egymást a férjemmel, úgy gondoltuk, hogy meglesznek a gyerekek, a diploma (még dolgozgattam is mellette, ha volt valami, amiért -szakmailag- érdemes volt, így némi kis éles tapasztalat is van), utána meg jöhet az egyre több munka...

Van még a diplomámon kívül 5 OKJ-s szakmám, felsőfokú nyelvvizsgám, igaz nem angol. Büszke vagyok az egyetemi diplomámra, de nem vagyok beképzelt, és csak egy lehetőségnek tartom, ha úgy alakul, hajlandó vagyok wc-t pucolni is...

MÉGSINCS MELÓM.

Egy szó mint száz:

A Fórumindító nem kap melót, mert "öreg".

Esc nem kap, mert fiatal, mert szülni fog.

Én jó lennék, csak épp már szültem, gyerekeim vannak...

ERGO: jó munkavállaló olyan mint a szuper férfi, nem iszik, nem dohányzik, nem nőzik......................

Nem lehet, hogy a szemlélettel van valami nagy baj? Valami olyasmi, hogy a "gazdaság", mint fogalom önálló életet kezdett élni, és függetlenítette magát az "embertől". Vagy csak a kapzsiság mértéke lett egyre egetverőbb?

remélem akik ezt az egészet kitalálták, nem élik meg a 40 évet :o

De igazából azt hogy az idősebbek nem kapnak munkát.. mi fiatalabbak se kapunk.. :S 25 éves vagyok, és SEMMI de semmi!! Pont ezért mert 25 vagyok, és elöttem van még a gyerekválalás..

Most az iskolásoknak jó nagyon..nekik van munkalehetőség, mert a munkát inkább nekik adják ki,mert ugye kevesebbet kell utánuk fizetni.. ezért is van kevesebb lehetőség...

Én 42 éves vagyok, szintén álláskereső.

Tudod engem az dühít, hogy 40 évesen és az fölött már nem tekintenek bennünket értékes embernek.

Mert a mai világban csak 35-38 éves korig keresnek munkavállalókat, a többi az már nem számít. Nem is értem ? Pontosan ez az a kor, amikor már kellő, 20-25 év munkatapasztalata van a dolgozónak, régen ezt megbecsülték, értékelték ?

Lehet hogy a régi rendszer mégis csak jobb volt ?

A nyugdíjkorhatárt meg csak tolják kifele. Minek ?

arra nem gondolnak, hogy milyen munkát végezzenek 40-70-ig ?

Akik ezt azt egészet kitalálták, azok biztos nincsenek még 40 évesek. De majd lesznek !

Én, ha rajtam mulna kedves Erzsébet én is megváltoztatnám a munkáltatók hozzáállását és a gondolkodás módját ebben teljesen egyetértek. Komolyan mondom, ha lehetne tartani ilyen jellegű fórumot, akkor az biztosan elszabadulnának az indulatok és mindkét fél egymásra mutogatna, hogy végül is ki a hibás és a felelős mindezekért.

Sokszor nem azokat veszik fel, akik igazán szakemberek, hanem, aki nem ért az égvilágon semmihez és közel van a tűzhöz és van protekciója és csak a dumájával tud igazát érvényesülni és nem a tudásával. Ezeket inkább törvénybe kellene iktatni, hogy a munkavállaló és némi védelmet kapjon. Kihasználják a válságot, mivel nehéz elhelyezkedni és igy azt tesznek, amit akarnak, ha nem tetszik akkor el lehet menni. Üdv.

Vágjunk bele, azt hiszem ebben az ország a vezetőbeosztásúak szemléletén kellene változtatni. Miért természetes a 12 órás munkaidő? Miért nem tudják figyelembe venni, hogy a munkavállalóknak vannak gyerekei, s nincs aki elhozza az oviból, iskolából. Miért természetes az, hogy úgy kell táncolni a dolgozóknak ahogy T. főnökük kívánja? Nem hiszem el, hogy a demokrácia csak így tud működni.

Ez nem demokrácia, ez egy kizsákmányoló vad kapitalista rendszer, embert nem kímél, ha egy fő (darabszám) kihullik, helyette 100 áll sorban. 3 munkakörre 1 embert vesznek fel, akit szakadásig hajtják, nem törődve fizikai, szellemi képességeivel!

Te dolgozol,s mondhatjuk azt is szerencsés vagy, viszont vannak jóval fiatalabbak, akik hiába akarnak dolgozni, hiába van szakképzettségük nem veszik fel. Indok mindig van, ha nincs gyerek, majd lesz, ha van gyerek, nagy hiba, mert a gyerek le betegszik s ezt ragozhatnám még néhány soron keresztül..

Lányom 10 éven keresztül úgy dolgozott, hogy letagadta a kisfiát!!!! Ez normális szerinted?! Egy anya, aki imádja gyermekék, egy szót nem mert kiejteni a száján, csak azért, hogy megtartsa állását!!!! 10 éven keresztül 12-16 órákat dolgozott, szabadságot nem kapott, s az 5 napos munkahét 6 napos volt! Ez normális véleményed szerint?! Az unokám 15 éves lesz a következő hónapban, s a lányom most sajnálja azt a 10 évet melyből kimaradt, de vissza pörgetni az időt már nem lehet.

S vissza az szöveged elejére, ha nekem azzal kezdenék, hogy 12 órát kellene dolgozni, azonnal felállnék s ott hagynám a HR-est, a törvényes munkaidő napi 8 óra, s aki 8 órában nem tudja elvégezni munkáját, az 12-ben sem fogja. Nem vakarni kell a vakarni valót, hanem dolgozni.. nem egyik irodából a másikba kell csámpászni, kávézni s pletyizni hanem dolgozni aktívan..

Mondjuk az fel sem merül, hogy esetleg alkalmasabb a munkára mint az aki ugyan hajlandó tulórázni, de esetleg csak "zongorázik".(ezt a kifejezést egy könyvvizsgáló ismerősömtöl vettem át, aki igy hivta a tapasztalatlan könyvelőket)

Csak az a fontos a munkáltatók részéről, hogy fog-e tulórázni, de az nem fontos, érti e a munkáját, átlátja -e a folyamatokat. És esetleg pontosan ez miatt kevesebbet kell neki "túlórázni" és ennek következtében másnak is.

És esetleg a kisgyerekes anyukák nem tudják megoldani a gyerekek elhelyezését, és igy kiesnek a munkaerőpiacról.

Egyébként én 48 éves vagyok, de kicsi gyerekeim vannak, sajnos Önhibámon kivül.

30 éve folyamatosan dolgozom. Soha nem voltam munkanélküli, sőt 18 éves korom óta a főállásom mellett mindig volt valami plussz munkám.

Azért gondolom, mivel nagyok a gyerekeid, kicsi korukban neked sem kellett 12 óráznod, tehát meg tudtad oldani az elhelyezésüket.

Igen, biztosan igazad van, nem kell rendszeresen 12 órát dolgoznom. De ha valaki így jönne felvételi elbeszélgetésre, hogy kerek-perec kijelenti, nem hajlandó 12 órát dolgozni...nos, második elbeszélgetésre biztosan nem hívnám.

A gyerekeim pedig nincsenek elhanyagolva a munkám miatt. Inkább néha dolgozom tovább, még ha rosszul is esik, (mert persze kifizetve nincs) minthogy ne legyen munkám és kiessen egy fizetés. Azt jobban megéreznék a gyerekeim, ha emiatt le kellene mondani dolgokról. Annyiban könnyebb talán a helyzetem, hogy koromnál fogva (46 éves leszek) már nagyok a gyerekeim és önállóak.

Nagyon köszönöm biztató szavaidat. Nem érzem én sem magam elvszett embernek.

De állitólag túlságosan magas a szociális érzékenységem, és ez nem jó pont.(mármint a munkáltatóknál) Kiabál rólam.

Igen nagyon sajnálom azokat az embereket akik sokszor önhibájukon kivül kerülnek ki a munkaerő piacról. Az alacson iskolázottság és az alacsony iskolai végzettség nagyon sok esetben nem az Ő hibájuk. Vannak persze kivételek. Tudok a városomban is olyat, hogy 100 km-ről jár be dolgozni, szalag mellé. Sajnos megalázzák őket. Hallom a férjemtől aki jelenleg vagyonőrként dolgozik.

Sok esetben a munkáltatók nézeteit kellene "átalakitani". Egy kis szociális érzékenységet át kellene adnom nekik. Igaz azt mondják nem jótékonysági inzézmények ők, de valahol meg lehetne találni az egyensulyt. Legalábbis szerintem. Nem lenne ennyi ember a periféra szélén.

Sajnos sok ember érzéketlenné vált.

Kedves Erzsébet,te egy sokoldalu teremtés vagy nagyon értesz a pénzügyi ügyintézéshez, ennek megfelelően a munkaköröd ellátásához úgy érzem te nem vagy elveszett ember sokrétű a tudásod. Negyvenen és ötvenen felül ezt a korosztályt nem igen, vagyis kiszorul a munkaerő piacról, Egyszerűen olyan magas követelményeket állitanak fel, hogy azt képtelenség teljesiteni. Te biztosan megtalálod a számitásodat ezzel a végzettséggel. Legfőképpen az alacsony iskolai végzettségűek és a szakmunkások vannak hátrányban az életkoruakat illetően, de még előfordul, hogy a fiatalok sem tudnak olyan könnyen elhelyezkedni.

Szivélyes üdv.Ágnes.

Én csak azt veszem észre, hogy azok a családok ahol ennyit dolgoznak, mert muszaj, a gyerekei teljesen el vannak hanyagolva.

Amikor az én fiamnál észrevettem azt, hogy nem olyan mint a többi ( 4 évesen ) még sokan nem voltak tisztában azzal mit kellene tenni.(még a pedagógusok sem ) Akkor még nem voltak ilyen sokat, vagy rájuk sütötték hogy értelmi fogyatékosok. pedig nem. Most viszont látom milyen sok gyerek küzd tanulási zavarral, milyen sok gyerek csak teng-leng a világba, azt sem tudják a szülók merre van a gyereke. ( mert esetleg ők dolgoznak és csak este érnek haza kora reggeltől)

Csoda hogy nincs a gyerekeknek életcélja csak az utca, csavargás, buli, kábitószer, alkohol.

Én elértem azt, hogy a gyerekem/gyerekeim sportolnak, jó eredményekkel. És ugyan nem egy kiváló tanuló, de soha nem bukott, és le fog tudni érettségizni. Pedig ez egy SNI ( sajátos nevelési igényü) gyereknél szinte csodaszámba megy.

Ha mindig 12 órát dolgoztam volna én is meg a férjem is, akkor mi lett volna vele?

Most az a célom, hogy átképezzem magam arra, hogy az ilyen tipusu gyerekeknek és szüleiknek tudjak

segiteni.

Ezzel a szándékkal persze nem lehet 12 órát + utazás dolgozni.

Egyébként is a multiknál spórolnak a munkaerővel és szerintem nem igazán van jól "megszervezve" a munka. Nincsenek a magyar viszonyokhoz igazitva.

Ott már hó elején adatokat várnak a tulajok, de a magyar viszonyokban áfa bevallásig várhatunk a számlákkal. Igy szinte a multiknál minden az utolsó napokra marad.

1. hó elején (4.-e-5.-e) adatokat szolgáltat a külföldi tulaj felé

2. 20- bevall a magyar viszonyok szerint.

3. utána egy kicsit "lazsál"

4. És kezdődik ujra előról.

Vagy nem jól tudom.

Van egy ismerősöm. 5.-es és 3.-os gyereke van. Gazdasági vezető egy multinál.

Férje nincs. Van sokszor olyan, hogy éjfélre ér haza, máskor 6-7 órára. A gyerekei vagy egyedül vannak vagy bébiszitter van velük.

Mikor vannak együtt? Azt mondta a pénz nagy úr.

"Nem ritka az a 12 óra.... " Ha viszont folyamatosan 12-16 órát dolgoznál teljesen másként fogalmaznád meg.. Nem mindegy hogy naponta melózza le valaki a napi 12-16 órát vagy ritkán.. (mondjuk havonta egy-két alkalommal).. Ha egy nő havonta több mint 300 órát dolgozik azt hiszem hamarosan elgondolkozik azon ember-e vagy állat.. mert a magyarok bizonyos részét (munkásokat) állatnak nézik s nem embernek!!!

Egy kicsit sem csodálkozom azon ha valaki azt mondja, nem akarok napi 12 órát dolgozni.. Én dolgoztam, s tudom mit jelent.. 12-16 óra meló, + 1-2 óra utazás =14-18 óra.. folytatom max 3-4 óra alvás részletekben(de ez luxus) s maradék idődet oszd be, főzés, mosás, takarítás.... és amit kifejtettem, magánélet! Gazdasági vezető ha hasonlítsa magát a dolgozó osztályhoz! Két különböző fogalom.

Kommunizmusban az értelmiség volt elnyomva, most a dolgozó nép, akiből sokkal több van mint a fehér inges nagyképű, pökhendi .... nem folytatom, mert olyat mondanék amit magam is megbánnék! A következő kommentedben sajnáltatni fogod magad milyen alacsony bérrel dolgozol.. komolytalan az egész.

Ja és még mivel a lányoknak is rengeteg számlájuk volt pl a beszerzésekkel amit nem csak rögziteni kellett, hanem utalni és egyeztetni a bevételezéseket igy egy részét én csináltam.

És még mindannyian nagyon sokat.

És senki nem túlórázott. Igaz nem volt vállalatirányitási rendszerünk.

Utána dolgoztam egy olyan helyen ahol azzal dolgoztak, és megmondom őszintén dupla munkával járt. És ráadásul semmi nem egyezett semmivel. Mert ha valamit elrontottak, csak nehezen lehetett javitani. Itt csak 3 hónapig voltam. Nyakamba szakadt már az első héten: megtanulni egy uj programot, önreviziózni két teljes előző évet, nagy APEH ellenőrzés, uj Vállalatirányitási rendszer (SAP) inditása. Nem voltam hajlandó törvénytelenséget megtenni és eljöttem.

És nem vagyok hajlandó 12 órázni, mert a férjem váltott müszakban dolgozik 24 óra munka 24 pihenés. Munkaviszony+kiskönyv.

Van egy 8 éves kislányom és egy 17 éves sajátos nevelési igényü gyerekem. Ha napi 12 órát dolgozom és még utazom is esetleg, akkor velük ki foglalkozik? Ha a fiam este 9-ig edzésen van, akkor a kicsi lányommal ki van? Vagy a kicsi lányom ki kiséri el edzésre? buszjárat nálunk ritka mint a fehér holló.

Tudod ebbe a nem vagyok hajlandó és nem akarok ebbe ez is beletartozik.

Tudod én is voltam számviteli vezető egy olyan cégnél ahol keletmagyarországon 40 boltunk volt. Postán kaptuk az anyagot tőlük meg a többit még házhoz. 7-en voltunk. Én személyesen több mint 10 ezer költségszámlát könyveltem le és a nagyrészénél költségfelosztássa 40 tételben. Mellette készitettem a bevallásokat, statisztikákat, házipénztárat tárgyieszközöket ( 40 bolt + központ )számláztam és besegitettem a többieknek ha kellett. Közben egyeztettem(szállitókkal, boltokkal, vevőkkel ) és még ami vele jár. Meg mérleg bevallás, de az már a pihi volt.Közben intéztem a boltok nyitásával-zárásával járó bejelentéseket. Évente kb. 30 polgármesteri Hivatalnak küldtük a bevallást. És a többiek sem lazsáltak. Hiteleket könyveltek, rengeteget. Banki utalások és stb. Csak a bért készitett más.

Ja és még a csemege, a törvények értelmezése a gazdasági igazgatóval, egyeztetés a belső ellenőrökkel. Tehát nem volt kevés.

És nem kellett túlórázni. Nagyon ritkán vittem haza munkát pl. kontirozni.

"Nem vagyok hajlandó, illetve nem akarok napi 12 órát dolgozni"

Lehet, hogy ezt nem ártana átgondolnod. Ha ezt így kijelenteném, szerintem már nekem sem lenne munkahelyem. Gazdasági vezető vagyok egy intézményben, bizony, ha a munka és a határidők megkívánják, nem ritka az a 12 óra...

Elkeseritő látni, mennyi ember van kilátástalan helyzetben. Azért én nem sirok, megvagyunk, élünk de sokkal szegényebben mint régen.

Én amikor elköltözött a munkahelyem ( kb 200 km-re) és megszünt a munkahelyem mély depibe süllyedtem. Teljesen kilátástalannak láttam a helyzetet. Olyan volt mintha egy sötét vasfüggöny lett volna a szemem előtt.

1 év alatt lábaltam ki, ugy hogy fejreálltam az auótmmal és nekem nem lett semmi bajom. (az autó totálkáros lett) Akkor jöttem rá, hogy ez igy nem mehet tovább, a családomnak szüksége van rám, és harcolni kell.

Azóta keresem a kiutat (9 hónapja) De nem nagyon találom. Keresem azt a szakmát/hivatást ahol én is kellek, segiteni tudnék és még esetleg meg is tudnánk élni belőle.

Az viszont nagyon elkeserit, hogy emelik folyamatosan a nyugdijkorhatárt, talán akkor már görbebottal járunk dolgozni ( ha még élünk ennyi stressz után )

Te azért nem kapsz átképzést mert nem vagy 50-es, én azért nem kapok mert elmúltam 50-n.. s mondván már a felfogó képességem nem megfelelő! Az ügyintézőt oda küldtem ahova való.

Hirdetések többsége kamu, erre már rájöttem..

jó de én hova menjek?

én itt élek,46.éve......

2008.ban megszünt a cégem azóta vagyok munkanélküli.

átképzés nem kapok mert nem.vagyok 50éves.

29-évig dogoztam szinte egyhelyen,3múszakban!

van egy 9-éves fiam,d melóhely az nincs,

csak gagyi igéretek annyi önéletrajzot adtam

márbe,válasz csak kevésre jött..

Hosszu évekig én tartottam el a férjem. Most Ő tart el. Ez nem teljesen igaz, mert még egy kissé döcögősen, de müködik a vállalkozásom.

Csak amig jól ment ( dolgoztam 8 órában és még a vállalkozásban is legalább napi 4-et,) televettük magunkat hitellel. Most meg baj van. vállalkozásomat leépitettem, és utána elköltözött a munkahelyem, igy megszünt a munkaviszonyom,