Miért ennyire nehéz ismerkedni annak, akinek már van egy gyereke? (beszélgetés)

Számomra nagyon undorító az, hogy a férfiak egy része 20-30 évvel fiatalabbakat nézeget. De ha koppanni akar, akkor csak csinálja, megérdemli a kudarcokat. Itt is megvan a koppanás, hogy ez az ex olyan fajta empátiát vár el egy huszonévestől, ami annak nincs meg, és koránál fogva nem is lenne természetes, hogy egy pár évvel fiatalabb lányt gyermekeként pesztráljon.

Talán ha ez az ex a korosztályabeli nőkkel kezdene, ahogy azt kéne, akkor több megértést és nagyobb bölcsességet tapasztalna meg ilyen téren.

De ezt a jelenséget meg is fordíthatjuk, mert a fordítottja is létezik.

Elég röhejes társadalmi kavarás, hogy ha bezzeg egy nő vetemedik ilyesmire, hogy fiatalabb sráccal jár, akkor az hú, meg undorító, meg beteges. Pedig több helyen is olvastam, hogy egy fiatalabb férfi és egy idősebb nő között elég mély kötődés tud kialakulni, és a fiatalabb fiúkkal nincs annyi gond, mint az öregedő, beképzelt, maximalista, bakkecske idősebb férfiaknál. A fiatalabb férfiak valahogy sokkal nagyobb tisztelettel és rajongással tudnak szeretni. Egy idősödő nőnek meg nagy valószínűséggel élete legszebb része egy ilyen epizód, egy fiatal férfival.

Szóval érdekes ez a hímsoviniszta társadalmi szemlélet, mert ez egy létező jelenség sajnos. A férfiak növeszthetnek pocakot, és lehetnek undorítóak, kopaszok, alacsonyak, szakállasok és fogatlanok,büdösek, beszédhibások és szánalmasak, és így, ezen formájukban is szép és fiatal nőkre vágynak, és egy maguknál sokkal igényesebb, ámde már nem annyira fiatal nőt simán lenéznek. A nők viszont nem tehetik meg ugyanezt, illetve de, meg kell tenniük. A nőknél már halálos bűn az úszógumi, meg egyebek.

Tulajdonképpen gyomorforgató.

Talán ha nem 20 évvel fiatalabbakkal próbálkozna, könnyebb lenne.

Ja, azoknak lehet, hogy van már gyerekük, azt meg nem akarja?

Egy huszonévesnek legtöbbször van annyi esze, hogy ezt, így nem vállaja be.

Szerintem nem önző az a huszonéves lány aki nem akar egy 13 évest nevelni és saját gyermekkel képzeli el a majdani családját.

"alapvető hogy ha szeretünk valakit, akkor a gyerekét is szeretjük" - ez olyan szép...

Aztán majd jönnek a hétköznapok, a folyamatos konfliktusok. "Ne szólj bele, nem vagy az anyám!"