A (tini) gyereketek párja mennyire családtag? (beszélgetés)

hál istennek én ebből kimaradtamn,. de most hogy olvaslak benneteket, felmerült bennem, akkor ha a 15 éves kisasszony beköltözik a fiús házhoz, utána küldik a szülei a családipótlékot és egyéb járandóságot, vagy a fiús szülők bevállalják a kiscsaj eltartását is ?

Persze ha mindenkinek olyan jól megy, ez jellemző most az országra

Igen, szerintem se kéne összeköltözni, de mindenki maga tudja.

Hú, hát ebben a korban nekem pár havonta új udvarlóm volt. Csodálom a szüleimet, hogy bírták épp ésszel... :D

Semmi gond, valószínűleg csak én éreztem úgy.

Nálunk ebben a korban még változott a barátnő személye:-) Azért volt nálunk, de nem lakott ott. Amikor meg annyira komolynak gondolták, albiba költöztek, mert nem olyan nagy a lakás.

Meg haverok is sokszor jöttek.

Ne haragudj, nem akartam durva hangnemben válaszolni, és az én fejemben nem is tartozott durva hangnem a gondolataimhoz.

Nem ismerlek, fogalmam sincsen hogyan kezelted a gyerekeddel ezeket a szitukat. A véleményem inkább általánosságban értettem, mert általánosságban azért elég szép szokás ám ez. Nekem anyukám tökre laza volt, és jól is állt a dolgokhoz, de ettől függetlenül számtalan olyan élményem van, hogy le lett degradálva az ami akkor nekem fontos volt, vagy annak hittem hogy az. Utólag persze már látom, hogy mennyire gyerek voltam, meghogy a felnőtteknek volt igazuk. :) De ettől függetlenül akkor azok számomra valós problémák meg érzések voltak, és nyilván minden kamasz így éli meg.

Nincsen még gyerekem, de egy biztos, ha lesz, és haza akar hozni barátot, szerelmet, én soha nem fogom megtiltani, sőt. Akkor sem, ha ezek a személyek esetleg még váltakoznak is idővel. Addig jó, amíg tudom/látom, hogy kikkel veszi magát körül, és ismerem őket. Ameddig jól érzi magát annyira otthon, hogy ott akarjon lenni, és nem máshol kódorogni, ki tudja kikkel, az csak jó szerintem. És így talán a szülőnek is több bizalom jut, illetve talán jobban hatást tud gyakorolni a háttérből. Ha baj van talán előbb látod.

Meglehetösen durva hangnemben válaszoltál.

Hol írtam én olyasmit, hogy a "képébe vágni", meg "bele tiporni"?

Lehet ezt normálisan is, ráadásul csak a véleményemet mondtam el, hogy általában ezek nem életre szóló kapcsolatok. Ilyen korban van, hogy változnak a barátok, barátnők.

Ezért mocskozni meg genyózni enyhén szólva is durva.

pár év alatt nagyot változott a világ. Néhány évbe még arról volt szó, hogy milyen gáz, hogy a szülók nm szivesen fogadják vejüket menyüket, mert nem szivesen etetik itatják altatják őket, nem szivesen költenek rájuk.

Most meg ....

Tini korukban nem hoztak haza "párt". Barátnőik, barátaik voltak. Párjuk akkor lett, amikor már leváltak a szülői házról. Mondjuk elég korán, érettségi után saját lábra állt mindkettőm, és munka végezték/végzik az egyéb sulikat. Fiamnak két barátnőjét ismertem. Ennyit tisztelt meg azzal, hogy hazahozza és bemutatja. Ebből az egyik a jelenlegi párja. A lányomnak is két barátját ismertem, az első négy évig tartott. A másodikkal pedig ma is együtt van.

Igen, családtag mindegyik, de nem éltünk együtt velük. Sőőőőt nem is aludtak még együtt nálunk. (Volt a két gyerekemnek egy közös lakása a városban, ha vendégségbe lejöttek párostól, kutyástól, akkor ott aludtak.)

A kolléganőmnek viszont 3 fia van, kettőnek állandó barátnője van, gyakorlatilag szinte ott laknak a lányok. Együtt járnak a szülőkkel nyaralni, hétvégi kiruccanásokra, moziba... stb. Én erre alkalmatlan lennék, viszont tetszik ez az életforma is.... másnál! :)

Igen, általában nem szoktak, de nem tudhatod. Egyrészt. Másrészt meg szerintem tök genyó dolog egy tininek vagy fiatal felnőttnek a képébe vágni, hogy úgysem fog sokáig, vagy egy életre szólni, és komolytalan a "kapcsolata". Még ha így is van, számára az akkor, abban a percben mérföldkő, nagy szerelem, köd, stb. És azt gondolom hogy mocsok húzás felnőtt fejjel ebbe beletiporni. Akkor azt kell megélje, és akkor az neki egy nagybetűs kapcsolat.

A legtöbb amit tudsz tenni a gyerekedért az az, hogy elfogadod az érzéseit amiket éppen megél, és tisztelettel bánsz a kapcsolatával, még akkor is ha az csak ideig-óráig kaland. Ha meg otthon vannak együtt, mert ott jól érzik magukat legalább az ember szeme rajtuk tud lenni félig.

"A fiam barátnőit mi is családtagnak tekintjük, hiszen ki tudja mi lesz a kapcsolatból."

És ők egymást? 🙃🙃🙃

Tök igazad van.

Franc se akarna ilyen család tagja lenni.

Nem, nem mondtam el ezt így senkinek, de ez a véleményem. Egyébként sem kell ezt így egy éppen felnőtté válónak a képébe vágni, csupán tapintatosan megkérni, megkérdezni, hogy ezt-azt megcsinálná-e. És ahogyan reagál, ahogyan cselekszik, az már eldönti, hogyan viszonyuljak hozzá.

Nem kell rögtön ajtóstól rontani a házba, és rögtön kemény kritikákat zengeni a dolgokhoz. Sem a szülőkre, sem pedig a fiatalokra. Szépen, apránként kialakulnak a dolgok, és az események alakítják a kapcsolat szorosságát, vagy lazaságát.

Igaz, vannak kivételek, amik erősítik a szabályt:-)

Helyesbítem: ezek a kapcsolatok általában nem szoktak hosszú időre szólni, de ez nem minden esetben igaz.