Miért csinálja ezt a fiam? (beszélgetés)

Kemény dolog a dackorszak, de túl lehet élni...

Legyél következetes, ne üss rá, de amit nem akarsz neki engedni, azt ne tehesse, ilyenkor bünti...

A kézfogás, meg van amikor feltétlenül fontos, járdán, ha közel van az autó út, és egyéb veszélyes helyeken, ebből ne engedj.

Olyan is lesz, hogy földhöz vágja magát, nálam ilyen is volt, egyszer a boltban, és irdatlan nagy üvöltés, hát mindenki sajnálta, én meg ott hagytam és beálltam a soba, szepegve jött utánam, többet olyat nem csinált...

a következetesség a legfontosabb, ne lássa, hogy ki vagy borulva...

Nálam a fiam kamasz évei sem voltak egyszerűek, de a két időszak között nyugalom volt, és most nagyon jó a viszonyunk,..

Nyugi-:)

Elmúlik! Ez a dackorszak.

20 hónapos a kisebbik fiam. Egyéves koráig egy nagyon anyás és mosolygós baba volt. De azóta, főleg az utóbbi időben ha meg akarom puszilni, vagy ölelgetni csak tol el magától, vagyis szabadulna tőlem. Ha sétálunk nem engedi, hogy megfogjam a kezét, hanem önállóan, egyedül szeret menni. Egyre kevesebbet mosolyog, pl. egy mosolygós képet nem is tudtam csinálni róla az utóbbi hónapokban. És olyan sokszor bevágja a durcit, vagyis lefelé görbülő szájjal mérgesen néz rám, ha rászólok, hogy nem csinálhatja azt amit éppen szeretne.

Elég akaratos, hisztis és öntörvényű. A bátyját nagyon szereti, de ennek ellenére sokszor jól odacsak a tesónak kézzel vagy ami éppen a kezében van. Emiatt én már többször rácsaptam a fenekére, és rákiabáltam, hogy nem szabad ilyet csinálni és büntiből be szoktam rakni a járókába. Lehet ezek is hozzájárultak ahhoz, amilyen lett. Ki fogja nőni ezt a korszakát?

Tapasztaltatok már ilyet?