Mi volt az utolsó csepp, ami miatt munkahelyet váltottál? (beszélgetés)

Beteg lett a kislányom, és itthon mertem maradni 3 nap táppénzre, egyik h..e p..a pedig olyan munka miatt cirkuszolt, és hergelte fel a főnökséget, ami kb. 3 hétig ráért volna még (csak hogy bemártson).

Telefonon persze felhívott egy jóakaró kolleganő, és elmondta.

Aztán bementem, és beadtam a felmondást, ha ennyi nem fér bele, akkor az nem az én munkahelyem.

Sok igazságot írtál le. Sajnos, olyan főnököt, mint amilyen most neked van, ebben az országban nagyítóval kell keresni.

S szerintem csak a magánszférában lehet találni, ahol a főnök nem fosik egyik felettestől sem.

Amikor megvádoltak, bekamerázott munkahelyen.

Bár, állítólag a volt főnököm a lakását is bekameráztatta.

Beteg.

amikor hülyének néztek...

ledegradáltak...

Az első munkahelyváltásom kényszerűség volt: kitettek a 3 hónap próbaidő után, mert rájöttek, hogy abba az üzemrészbe nem is kell két ember erre a pozícióra és én voltam az újonc.

Utána hamar elhelyezkedtem, de ott nagyon kevés volt a fizu, el is csak azért vállaltam, mert se a férjemnek, se nekem nem volt akkor állásom és muszáj volt csinálni vmit. Mikor a férjem talált megfelelő állást, léptem, a pénz miatt (a köv. helyemen kb. 2x annyit kerestem, szóval el lehet képzelni, mennyi volt itt a fizum).

A harmadik melóhelyem nagyon stresszes volt, nem egyszer fordult elő, hogy reggel 8-tól éjjel 11-ig voltam bent. Túlórát legtöbbször nem fizettek, a főnököm meg egy bólogató János volt, és nem csapott az asztalra, hogy megvédje az embereit ilyen szitukban. A sokadik ilyen maratoni túlóra épp azért volt, mert egyik technikus elrontott vmit (na nem azért, ő is bent maradt, hogy kijavítsa a hibát) és nekem meg kellett várnom, hogy befejezze és az eredményt angolra fordítva elküldhessem a japánoknak, mert ha nem kapják meg másnap az ő idejük szerinti reggelig, kiborult volna a bili. Na, míg a technikus csaj a hibáját korrigálta, én az önéletrajzomat töltöttem fel az álláskereső honlapra.

3 hónap múlva már egy másik cégnél dolgoztam, egy másik, számomra kihívást jelentő álompozícióban, több fizetésért. Más kérdés, hogy határozott idejű volt a szerződés, és most szülés után nincs hova visszamenjek. Szóval a negyedik váltásom megint kényszerűség lesz.

Az, amikor elkezdett a főnökasszonyom lábtörlőnek használni. Amikor bármit tettem, semmi nem volt jó, bárhogyan igyekeztem, nem volt elég.

Egyébként ő az a fajta főnök volt, aki mindig kiszúrt magának valakit, akit csesztethetett, ha kellett, ha nem. Amikor az illető elmenekült, vette a következő kollégát, majd amikor az is lelépett én következtem, utánam meg egy másik kolléga.

Pár év múlva meg szemrehányást tettem neki, miért nem előbb piszkált, sokkal előrébb lennék. :D

Halvány elégtétel: az ő főnöke vele is kicseszett. Olyan követelményeket várt el tőle, amiket képtelenség volt teljesíteni. De neki könnyű volt a váltás: betársult a férje vállalkozásába.

Én egyszer váltottam a főnök,illetve a pasija miatt. Beteg lett a főnökasszany,és a fickója vette át a helyét. Jött a szállító,átvettem,kifizettem az árút,amit a főnökasszannyal egyeztettem,majd jött a pasi,és dührohamot kapott,hogy mennyi felesleges cuccot vettem,neki meg rossza az autója,stb. Megfogott egy zacskó chipset,feldobta,és belerúgott. Persze szerteszét hullott a chips,úgyhogy utasított,hogy takarítsam fel. Még fiatal voltam,nem volt veszteni valóm,könnyen találtam más helyet,úgyhogy közöltem,hogy takarítsa fel ő,és elsétáltam. Többet nem mentem.

Ma már megfontoltabb lennék,talán türelmesebb is a 2 gyerekem miatt. Jelenleg 13 éve van munkaviszonyom 1 helyen,igaz,gyeden vagyok,de tudom,hogy vissza is mehetnék-nem fogok.

Sosem volt utolsó csepp.

Ha volt is konfliktus, az menet közben mindig megoldódott.

Én messze vagyok attól,hogy váltsak,most kezdtem ugyanis.Általában ez sem könnyű helyzet,nekem szerencsém lett,mint kiderült.A képlet szerintem egyszerű,én ezt követem:az a hely,ahol a nehézségeket/kihívásokat lehet lazán kezelni,megküzdhető,a többit ott kell hagyni,mert egészségkárosító.

Egyébként nagyon jót tesz az egészségnek éppen ezért az,hogy ha sértően állnak a másikhoz,akkor szépen meg is sértődünk.Benyelni ugyanis bizonyítottan egészségromboló.