Mi lenne a legjobb megoldás nekem és a gyerekemnek? (beszélgetés)
Igen en is azt kerdem, mire var meg ezek utan?
Remelem most mar megteszi, es amugy is csak 26 eves, tehat nagyon fiatal, minden eselye megvan arra, hogy egy boldog elete legyen kesobb valaki massal!
na, ez viszont jó hír. :)
akkor mire vár? kérdezze meg a család véleményét, és irány Mo. :)
tudom könnyen beszélek, de muszáj lépni, mert ez jobb nem lesz.
hát mindenképpen. :)
de azért tudnék mesélni a házasságomról... :S
Igen, sajnos jogában áll. Másik dolog, hogy sok apa meg sem próbálja elvinni a gyereket. Az én exem viszont meglátogatta a bölcsiben és jól eljátszott az összes gyerekkel. Ezután szólt az ovónő, hogy ki kell adni neki, ha nem viszek papírt.
A bírósági végzésem 1 év múlva lett meg. De ez egy elég hosszú történet és nem tudnék semmi jót mondani a magyar jogrendszerről.
A főnököm jogász, egy volt csoporttársát is megkereste, hogy segítsen már nekem papírt szereznem míg nincs végzésem, amit legalább az oviba bevihetek. Azt mondták hívjam a gyámhatóságot. Hívtam. Ott azt mondták hívjam a gyámügyöt. Hívtam. Ott azt mondták hívjam a gyámhatóságot. És így tovább.
Majd az asztalra csaptam, és fölényesen megkérdezték kinek a gyereke van nálam. Mondom, hogy a sajátom. Erre közölték, hogy akkor örüljek neki és ezzel le is rendezték a dolgot.
Egy szerencsém volt. Az ex úgy gondolta jobb lesz neki minél messzebb mennie, így most több mint 5000 km van köztünk, félévente jön, akkor láthatja, az anyjának (nagyinak) havonta odaadom hétvégére, telefonon beszélhetnek bármikor és így nyugodt az életünk.
Meg bizony. A rossz emlékek sokáig megmaradtak.
Amikor a gyámügynél láthatással próbálkozott, több év után csak próbaláthatást kapott, hivatalos /erre a célra / helyen. El nem vihette soha, sehova. A gyerek stresszbe volt, ha menni kellett. Mikor 9 évvel ezelőtt ideköltöztünk Jászapátiba, egy darabig nyugi volt, de aztán ujrakezdődőtt. Itt a gyámügyes is kiakadt tőle, mint annak idején a bírónő. Negyedévenként egyszer kapott láthatást, 2 Pesten, 2 Berényben. De ezzel is gond volt mert mikor neki kellett jönni, mindenfélét kitalált, ment a cirkusz, utánna meg rámfogta, hogy én nem engedem a gyereket. Mikor nekünk kellett menni, a gyerek végighányta az utat. Mondanom sem kell untuk, már mindannyian, és főleg a gyereknek nem használt. A sors fintora, hogy 2008 nyarán meghalt abban a munkaterápiás intézetben ahol lakott, merthogy annak idején még a lakást is el.... ta, így elvonósintézetben lakott és ott kezelték, 1997-től haláláig.
Sajnos csak ekkor tudtunk megnyugodni mindannyian. Nekem megszűntek a rémálmaim, a gyerek pedig tisztelettel őrzi az apró emlékeit, amit a temetés napján kapott a gondnokjától, merthogy gondnokság alá volt helyezve, annyira " beteg " volt.
Igazabol nme nagyon ismerem a csaladjat, en itt Angliaban ismertem meg oket 1 evvel ezelott.
De tegnapi beszelgetesunkben kijelentette, hogy haza tudna menni, meg ott van a csalad is. Tehat ebbol arra kovetkeztetek, hogy tudnanak neki segiteni az biztos.
A csaj mar fel eve ragodik ezen a dolgon, mert akkor utotte meg eloszor a pasas. Mar akkor mondtam neki, hogy hagyja el.
Szia!
Itelet hianyaban a verszerint apa jogaban all,hogy elvigye akar a gyereket.
Hát nem tudom.... :S nekem az oviban nem mondtak, és nem kértek semmit, amikor mondtam, hogy ne adják ki az apjának, csak a nevelőapukájának, meg nekem.... nem kellett semmi végzés hozzá, se indoklás...
egyszerűen nem lehet azt mondani, hogy a végzés folyamatban, és mivel az apa kiszámíthatatlan és veszélyes, ne adják ki??? nem hiszem, hogy erre is azt mondanák, hogy kiadják...
Egyébként tudom, hogy nem könnyű, én kb. 1- 1,5 évig rágódtam azon, hogy jogom van-e elszakítani a gyereket az apától csak azért, mert mi nem vagyunk képesek együtt élni.
Egy idő után pedig már teljesen mindegy volt, hogy van-e jogom, vagy sem, eljött az a pont, amikor már azt mondtam ez így nem mehet tovább, most vagy soha!
Gondolom apuka viselkedéséből úgy ítélték meg az oviban, hogy veszélyes lehet a gyerekre, ezért nem adták neki oda. Nálunk ilyen nem volt. Ex nem iszik, ránézésre nem agresszív, inkább kétségbeesettnek tűnt, az már egy másik dolog, hogy velem hogy viselkedett. Mikor a férjemmel összeköltöztünk még akkor is zaklatott.
A legfontosabb egyébként az, hogy a gyerekekben megmaradnak bizonyos emlékek, amiket nem tudnak hová tenni. Az elköltözésünk előtti este még az asztal is repült, ő üvöltött, én csititgattam, mert féltem, hogy nagyon megrémiszti Abigélt. 2 év elteltével egyszercsak felhozta a témát a gyerek, épp a boltba mentünk és megkérdezte haragszom-e az apjára azért, amit velünk tett. Elmagyaráztam neki, hogy nem haragszom, ami elmúlt, az elmúlt, mindenki éli az életét és ez így van jól. És talán ekkor nyugodott meg ő is.
Lehet, hogy itt az apuka nem bántja a gyereket, az enyémet se bántotta az apja, de milyen emlékeket őrizhet róla, ami majd esetleg később is befolyásolja az életét?
Én is. Én otthagytam két szatyorral meg a nemegészen 5 éves fiammal a férjemet, 1996 áprilisában, és elinditottam a válást. Az első tárgyalás novemberben volt, apuka előtte is utánna is folyamatosan zaklatott bennünket. Nálam nem volt semmilyen papir, mert folyamatban volt a válás, a gyereket az óvoda mégsem adta ki a részeg, tajtékzó apukának. Sőt, amikor engem a munkahelyen a gyereket az óvodában naponta zaklatta, elintézték egy másik ovodába történő áthelyezését, soron kívül, úgy hogy sose tudta meg hova került a fiam. Az óvoda vezető még tanúnak is eljött arra a válóperi tárgyalásra amit akkoriban még " bizonyítási ejárásnak " neveztek. Ez 1997 áprilisában volt. Juniusban mondták ki végleg a válást, apukát eltiltottak a gyerektől.
Mindenféleképpen lépni kell!!! Nincs más megoldás.
Mára már nekem is sínen van az életem. A kisfiu már elmúlt 18 éves, és van egy új házasságom aminek gyümölcse még egy kisemberke, aki májusban lesz 6 éves.
Az biztos hogy fel, visoznt minden nap fel es retteg. Egyszer lepni kellene neki es aztan mar minden konyebb lenne, csak az elso lepes a legnehezebb.
Az elutazast is csak titokban tudna megoldani, mert azt allitja olyan orult a psi, hogy eroszakkal tartana vissza. Meg a repjegyet sem tudja normalisan megvenni, mert a parja minden nap csekkolja a penzmozgast, hogy koltotte valamit. De en mondtam neki, a repjegy elintezese a legkevesebb, ha kell en magam veszem meg neki, csak lepjen mar vegre!
Ja,es en maradhattam az akkor meg közösen berelt lakasban.Most en fizetem a lakasköltsegeket.
Szerintem az ismerösöd felvilagositast kerhetne ügyvedtöl,vagy akar ifjisagvedelmi hivataltol,hogy milyen jogai es lehetösegei vannak.