Mi is valójában a pénz?

Miért őrülnek meg tőle emberek ezrei? Hogy tud egy emberből annyi agressziót, és akár még ölésre való hajlamot is előhozni? S vajon igaz az a mondás, hogy "A pénz nem boldogít"?

Sok kérdést fel lehetne még tenni, talán 24 óra is kevés lenne ahhoz, hogy összegyűjtsük az összes, ehhez a témához kapcsolódó kérdést.

A mai világban már nem csak a felnőttek, hanem a gyerekek életét is nagyban befolyásolja a pénz.

A felnőttekre hatalmas teher nehezedik azzal, hogy nem csak a munka, hanem a számlák befizetése, a gyerekek ellátása, és a háztartás vezetése is rájuk nehezedik. A fiatal párok nem mernek gyereket vállalni és miért? Nem azért, mert nem tudnák szeretni, és nem lenne helye. Azért, mert nem lenne miből fedezni egy baba költségeit. Nem lenne miből felnevelni azt a gyereket.

A gyerekek pedig? Már az óvodában is lassan kinézik azt a gyereket a társaik, akin látszik, hogy egy egyszerű, szegényes családból származik.

Aztán pedig jön az iskola, ahol már nem a gyermekded dolgokkal foglalkoznak, lassan belépnek a tinédzserkorba, és lám-lám, egy-kettő, és máris a kinézettel, és azzal törődnek, hogy kinek van jobb telefonja, vagy kinek épp milyen új "menő" dolgot vett anya és apa. Már a tizenévesek életébe is beköltözött ez a szó, és ez miért baj?

A szegényebb családból valók kirekesztettnek érzik magukat, gyengébbnek, és másabbnak. A gazdagabb társak lesznek a példaképek, otthon pedig könyörögnek és sírnak az új számukra menő dolgokért, és miért? Ugyanolyanok akarnak lenni. Ugyanolyan tucatemberek.

Pedig a szegényebb családból kerülnek ki a legszeretetteljesebb emberek. Ők megtanulják megbecsülni azt, amit az Isten adott a számukra, és megtanulják értékelni egy naplemente szépségét, egy eső utáni szivárvány látványát, vagy akár egy apró bogár küzdelmét az életért, mikor a pókháló fogságába esnek.

Sajnos mi is olyanok vagyunk, mint azok az apró bogarak. A pénz hálójának a fogságába estünk, és azt hisszük, pénzért mindent megkaphatunk.

Igen. Megkaphatunk, de mi lesz a szeretettel? Egy közös családi sétával? Az egészséggel? Eltörpülnek a pénz adta boldogság mellett.

Ott vannak a hajléktalanok. Igen, sok olyan van, aki tett azért, hogy oda kerüljön, de vannak olyanok, akik egyik napról a másikra váltak fedéltelenné.

Egyszer szemtanúja voltam ennek a történetnek. Egy férfi a kutyájával ült egy ház oldalának dőlve, és mosolygott. Mosolygott az emberekre, de ők gúnyos pillantásokat véve elfordultak, és fejüket megrázva siettek el, nehogy a márkásabbnál márkásabb táskájukból elő kelljen venni 100 forintot egy rászorulónak.

Aztán jött egy férfi, és lehajolt hozzá. Elővett egy kis pénzt, és a kezébe nyomta, de a hajléktalan nem fogadta el, inkább megkérte, hogy abból a pénzből vegyen neki kenyeret, mert nem tud járni.

Pár perccel később már a kenyereszacskót bontotta ki, és amikor az első szelethez ért a keze, nem a saját szájához emelte, hanem a kutyájának adta a falatokat. Megetette a kutyáját, közben simogatta, és aztán mosolyogva látott neki a csupasz kenyér elfogyasztásához. Ő megtanulta értékelni azt, ami van.

Abban a pillanatban, csak arra tudtam gondolni, hogy miért játszott vele az Isten ilyen furcsa játékot? Miért kellett egy olyan jó embernek ott egy ház oldalának dőlve, magatehetetlenül ülnie? Egy barátja volt, a kutyája. Se pénze, se étele, mégis boldogan mosolygott az emberekre.

Abban a pillanatban ő volt a legszebb ember azon az úton. A legszebb. Megszépítette a jószívűsége, és a szeretete.

Pénz nélkül a mai világban már nem tudnánk élni, de pár napra mindenkinek meg kellene érezni a pénztelenség ízét.

Azt hiszem jobban tudnánk értékelni, és szeretni azt, ami minden áldott nap körülvesz minket...

A pénz valójában egy olyan dolog, ami megváltoztatja, befolyásolja az embereket, és megtanítja őket elfelejteni az élet legfontosabb értékeit, szépségeit.