Mi a véleményetek arról, ha a baba az anyukájával alszik éjjelente? (beszélgetés)
Ez nálunk is így van,bár én egyedül vagyok egy 8 és egy 2 évessel.A naggyal is együtt aludtunk,de már a kicsi születése óta egy szobában,de külön ágyban alszik,a pici meg velem.
A lányom 1 hónapos korától 7 hónapos koráig végigaludta az éjszakát de azután már 10 szer is felkelt sírva.Én meg rohangásztam a szobájába.2 hónap után már eléggé kimerültem.Utána néztem a kisgyerekek alvási szokásainak .Egy kisgyereknek biztonságra van szüksége és a szülei azok akiktől ezt el is várja.A gyerekpszichológus azt mondta hogy emlékezzek vissza a legkorábbra mikor kicsi voltam.Tegyem magamat egy üres szobába ahol félhomály van és egyedül vagyok.Egy gyereknek sincs biztonság érzete ilyen körülmények között.Ha arra tanítjuk 6 éves kora előtt hogy küzdje le a félelmét és igenis minden éjszaka az egyedülléttel küzdjön meg(amire ebben a korban még nemigen képes) akkor csak azt rögzítjük belé hogy magára van utalva és nem kérhet tőlünk segítséget ,menedéket.Ez egy fal lesz kettőnk között ami a későbbiekben csak nőni fog.Egy biztonságot kapó gyermekből magabiztos,talpraesett felnőtt lesz.Egy bizonytalanságban felnövőből pedig egy gátlásos.Mindenki döntse el maga hogy hogyan tesz.Én magam mellé tettem a kiságyát és remekül alszik benne.A saját ágyában de mégis egymás mellett.
Na most, hogy az enyém is egy éves lett, ő is többet ébred éjjel. Pedig végre már van saját szobája. Na én azt mondjuk nem csinálnám, hogy együtt is fekszünk le aludni. Mert szerintem egy gyereknek egy bizonyos időn belül már ágyban a helye, az én fiam már fél hétkor kakaózik és alszik. Most akkor nekem is akkor kéne lefeküdni? Viszont ő úgy nem aludna el, ha én itt csattognék a billentyűzettel vagy nézném a tévét. Szépen elalszik ő az ágyában. A baj csak az, hogy újabban éjszakánként 4-5-ször is felébred, csak úgy. Hajnalban már általában átkerül hozzám. De az, hogy egész éjjel velem aludjon az nem lesz. Ha hajnalban átjön hozzám, akkor tök édi, hogy átölel és szépen alszik, de az már kevésbé, hogy egy negyed óra múlva már fejjel lefelé van és a fejemet rugdossa. Na, volt már olyan, hogy felébredt éjfélkor és csak mellettem aludt vissza, hát akkor ez ment egész éjjel. Nem akarom erre szoktatni.
Az én kislányom születésétől kezdve kb 1 éves koráig olyan szépen elaludt az ágyában éjjel nem kellt fel egyszer sem.Söt volt olyan hogy elmentünk vendégségbe pl:tesomékhoz és ott sem aludt el velem utazoágbya kelett rakni aludni.
De aztán 1éves kora után minden megváltozott éjjel sokat felkellt olyankor inni szokott és egy éjjel 15-20x kb átugráltam hozzá a szobájába.Na ez ment majdnem egy honapig és akkor ugy döntöttem át hozzuk magunkhoz!Most 17honapos velünk alszik és éjjel még mindig sokat felkell inni vagy csak a cumijáért vagy csak ugy és akkor simizve vissza alszik.
Nem igy terveztem de igy alakult!
Az én véleményem az,hogy babának és mamának is sokkal jobb ha mindenki a saját ágyában alszik.
A mi kicsink az első naptól kezdve a sajátjában aludt és soha nem voltak alvási problémái.
De ez az én véleményem tegyen mindenki azt amit jónak lát :)
Ez szerintem megint egy olyan dolog, ami pusztán felfogás kérdése. Van aki teljesen elzárkózik az együtt alvástól, van akinek az a természetes. Amikor a fiam kicsi volt, gyakran aludt köztünk. Sokkal kényelmesebb volt mindhármónknak, mint ha külön aludt volna. Később minden szó nélkül elfogadta a saját ágyat. Bár nyolc éves, és nem csak egy szobánk van, ő még mindíg a mi szobánkban alszik, és ez így is marad mindaddíg, amíg neki ez ad biztonságot.
Mi mind a hárman együtt alszunk, nekem ebben nincs semmi rossz, olyan jólesik amikor odabújik hozzám, meg amikor reggel vidám arccal ébreszt, úgy ahogy illik, kicsit megbökdösi a vállamat - azt is olyan jó nézni amikor elalszik, sok-sok kedves pillanattal lettünk ezáltal gazdagabbak. Mindenki úgy altat, ahogy jónak látja - csak azt nem szeretem, amikor valaki kategórikusan kijelenti, hogy az ő módszere a jó, hisz sok szempont van, van előnye mind a kettőnek, és hátránya is.
9HÓNAPOS KISFIAMNAK SAJÁT SZOBÁLYA VAN.AZ ELSŐ PERCTŐL FOGVA A SAJÁT ÁGYÁBA ALSZIK.ÍGY Ő IS MEG MI IS PIHENTEBBEK VAGYÜNK.IGAZ MOSTANÁBA MEGINT FELKEL ÉJSZAKÁNKÉNT SZOPIZNI,DE AKKOR SE SZOKATOM MAGUNKHOZ HIÁBA KÉNYELMESEBB LENNE.
Én meg ép ezek miatt hagytam hosszasabb küszködés után magam mellett,mert ő is jobban aludt én pedig tudtam pihenni.Szopott éjjel is mindkettő,tehát lényeg hogy hamar kimerültem ébredni,odamenni,szoptatni,visszatenni,visszalaudni és akkorra kezdődött előlröl...
Én nem venném magam mellé. Nálunk én vagyok az, aki forgolódik meg rugdos. Persze tudom, hogy ha mellettem van, akkor nem csinálnám (egyszer aludtunk együtt, többet nem kéne ez a procedura), de ha nem tudok forgolódni, akkor egész nap fáj a hátam. És hát mivel egész nap csak velem van a pici, legalább az éjszaka hadd legyen egy az egybe az enyém, olyankor kell nekem az ellazulsá.
Én nem tudnék így aludni,annyit forgolódik,hogy minden mozdulatára felébrednék.
Neki biztos szuper jó lenne,de én így nem tudnám magam kipihenni...
Akit nem zavar,és a gyerek is nyugodtabb,jót alszik,miért ne.Az a gyerek is átszokik egyszer a saját ágyába.
SZERINTEM JOBB, HA A KISÁGYÁBAN ALSZIK A BABA!
Sziasztok!Az én kislányom 3.5 éves,2 éves kora után együtt költöztünk át a szobájába.Nagyon beteges volt,azután jött a bölcsi,most az ovi.A Párom úgy döntött ideje visszamennem hozzá aludni.Pár napja csináljuk,de a kicsi óránként átjön.Én sem Ő sem alszik jól.Mit tegyek??Vissza az egész??Szívem szerint őt választanám!Írjatok!!
Ha mindkettőjüknek jólesik, és ezzel az apuka is egyetért, miért ne?
Nagyon nehezen tudtam leszoktatni róla,egy darabig köztünk aludt a férjem sem tudta kipihenni magát rendesen mert rugdoskódott,volt amikor a lába már a szánkba landolt. Később én mentem át hozzá aludni megvártam még elalszik és vissza a helyemre,ez sem igazán vált be mert arra ébredtem az éjszaka hogy az ágyam mellett áll.Ez hónapokon keresztül így ment mire elértem hogy nem jött át többet,ekkor már 2osztályos volt.Azt mondta a lányom hogy azért nem tud aludni mert nem érzi az illatomat.
Hátha tudnak mindketten aludni,akkor okés,bár én nem tudnék így aludni..forgolódok éjszaka..
Szerintem teljesen normális az együttalvás. Nekik még ez jelenti a biztonságot. Kár lenne megfosztani őket ettől.
A fiam 3,5 a lányom 6,5 éves, van külön szobájuk igaz hogy most még közös de jo ez igy.Az esti elalvás mindenkinek a a sját ágyában történik.A fiam szinte minden éjjel ugy 2 óra körül ázhozza a kispárnáját és a soros plüssfigurát és befészkeli magát közénk a franciaágyra.Sürün előfordul hogy én átmegyek az ő helyére aludni mert szószerint kidúr a helyemről.Hiányzik amikor nem jön át olyan jó érzés amikor bujik.Gondolom majd leszokik róla.
A mi fiunk is velünk alszik 2 éves. Nem is tudnék úgy aludni, hogy nem szuszog mellettem. már vetettem egy másik ágyat ha megszületik a másik, mi külön alszunk a lurkókkal.
Erre csak azt tudom mondani neked, hogy nem te döntesz sajnos hanem a baba.Ha neki melletted lesz csak jó aludni te is oda fogod venni 1 így te is tudsz majd aludni és pár heti 3 óránkénti ébredés után ez rád fog férni 2 mikor van már babád teljesen máshogy gondolod majd ezeket én is így voltam vele azért is van hogy 2 évesen csak nálam alszik el, pedig szülés előtt elterveztem, hogy külön szoba és stb, de mint mondtam a baba választ!
Az én tapasztalataim alapján nem túl jó a babaának a mamával aludni ugyanis az én lányom is mellettem aludt néha.Aztán egyre gyakrabban átsírta magát, most már 2 éves,de még mindig csak a mi ágyunkban tud elaludni utána viszont nincs gond.
nem baj, kellenek ilyenek is, van kihez viszonyítani magadat.
gyakorlatban lehet, én egyebekre gondoltam.
elvi nevelésre, értékrendre ilyenek.
Nagyon aranyos dolognak tartom:-)
Jesszuskám, mintha magamat olvasnám, szóról-szóra!:)))
Most lett decemberben két éves a kisfiam, és még mindig mellettünk alszik, azért mert én így szoktam meg elejétől fogva, és nem is az ő igénye miatt, hanem az enyém miatt. Egyszerűen képtelen voltam külön aludni tőle.
Gyakran még most is egymás kezét fogjuk álmunkban...:) Meg olyan jó átölelni a kis testét.:) Reggel meg egy bazinagy puszival szokott ébreszteni...:))) Meg azzal, hogy "szeretlek, anya...":)))
Majd megérik arra, hogy külön aludjon tőlünk... Az intim dolgokat mi is megoldjuk másképp, mindenki jól jár alapon.
Majd ha eljön az ideje, beledumálom a kissrácomba, hogy milyen coooool dolog külön ágyban, külön szobában aludni...:)))
Szia!
Maradok az eredeti kérdésnél:
Nekem nagy szerencsém volt a kisfiammal. Kb. 4-5 hónapos kora óta átaludja az éjszakát, így azóta nem alszom vele egy szobában. Maradt a kiságyban, a szobájában. Előfordult, hogy voltak átmeneti időszakok,amikor nehezen ment az éjszaka valami végett, fogzás vagy poci miatt, olyankor átmentem hozzá, vagy ott is maradtam,de nem hoztam át magunkhoz. Próbáltam elaltatni az ágyunkon,de nem sikerült, így maradt a kiságy.
Mindenki úgy csinálja ezt a dolgot, ahogy jónak látja, vagy ahogy a baba igényli. Szerintem ez is,mint sok minden más gyerekfüggő is.
Én már sok helyen kifejtettem erről a véleményem,de itt tényleg azt kérdezi a fórumcím,mi a véleményed?
Szóval lányok,fiúk,ne essünk már egymásnak,ha valaki nem akar a babóval aludni!légyszi!
Na, ebben nagyot tévedsz. Egy gyermek kihordása és nevelése sok mindenre megtanít...
Hat, Spinneli, itt mar en is kifejtettem a velemenyem, erveltem is, es megtanultam: ahol Jamina nevet latom, ott nem is olvasok tovabb. Ott csak 1 igazsag van, es rosszmodor.
További ajánlott fórumok: