Merre tovább? (beszélgetés)

Sziasztok!

Köszönöm az építő, segítő hozzászólásokat. Annyival tartozom nektek, ha valaki olvassa egyáltalán, hogy leírom mi lett a vége. 5 hónapnyi próbálkozás után úgy éreztem, hogy ezt a békát nem bírom lenyelni és gyereket, asszonyt, házat otthagyva elköltöztem. Az exem padlón (azt hiszem őszintén) s én mindent megpróbálok megtenni, hogy a gyerek minél kevésbé sérüljön. A mi történetünk tanulságát annyiban tudom összefoglalni, hogy mindenki gondolja át alaposan, mielőtt hűtlenségre adja a „fejét”, mit veszíthet, hány ember életét teheti tönkre múló szenvedélyekért, izgalmas kalandokért. Akinek ezt felmérve belefér, ám tegye.

Üdv!

Elolvastam az írásod,és szerintem nagyon rosszul döntöttél...

Én a helyedben ha nagyon jóindulatú lennék elosztanám a vagyont és arconröhögném utána,mehet amerre akar.

Aki egyszer ezt eljátszotta,az bármikor megteszti újra,ne dölj be hülye dumáknak!

Nemrég haverom járt így,6 év után a csaj elhagyta egy másik pasi miatt,de tudni kell hogy haver sz szerint kitanítatta,jól kereső állást szerzett neki,seggét kinyalta,de nem volt elég...

Segitségeteket kérném.

Kb két hete megismerkedtem egy férfival,de nekem családom van,gyerekem. Mégis első pillantásra levett a lábamról.Azóta nem találkoztunk,de valahogyan mégis megmaradt a fejemben,és olyan helyes,komolyam olyan érzés mint amikor valami szerelmes.Az élettársammal megszoktunk igazából,lehet hogy ezért van ez,hogy tudatalatt vágyom az izgalomra? Hogyan felejtsem el,vagy mit tehetek,hogy ne jöjjek ki belőle hülyén?Egyedülálló,illetve elvált.Iszonyú helyes,és jószívű. Bánt is a lelkiismeretem,hogy hogy tehetem ezt,hiszen van gyerekem,de közben meg vágyom rá,testileg is.

Azt gondolom,hogy a hűtlenséget megbocsátani lehet,de elfelejteni nem. De,akkor hogyan tovább...Hogy lehet ezzel a tudattal együtt élni?

Én is most tanulom ezt az érzést...

Hát, ebbe a kérdésbe inkább ne menjünk bele... :D

Érzelmi intelligenciára gondolt szerintem, drága. Annak elég sok köze van a hűséghez és a kapcsolat minőségéhez.

Akkor ezzel azt akarod mondani, hogy a férfiak nagy többsége nem inteligens?

...politikusok, közép- és felsővezetők? sorolhatnám...

Az inteligencia számomra nem egyenlő a hűséggel!

Én nem csaltam meg soha a férjem. És nem is fogom. És még a barátaimat sem előző kapcsolataimban. Pedig hidd el, hogy adódott alkalom. De egy kóbor numera nem ér annyit, hogy tönkretegye azt, ami működik. Meg igényem sincs rá. Ha meg szeretőtartásról beszélünk, akkor meg már valami nagyon nem működik egy kapcsolatban. Vagy a szex vagy valami lelki dolog. Azokat pedig meg kell beszélni és lehet orvosolni.

Nem falu vagy tanyafüggő az érzelmi kötődés, hanem intelligeniájé.

Hát igen, ha közömbösség van, akkor már megette a fene.

Én kb 10éve csaltam meg a párom. Sokat dolgozott, mondtam neki, nem jó ez így hogy nem foglakozik velem, baj lesz... még nagyon fiatal voltam. Bevallotam neki... lehet nem kellett volna :)

3éve vettem észre a páromon változást. Érdekesen viselkedett, ha nem közeledtem szexuálisan, akkor Ő sem. Éreztem baj van. Aztán egyszer hazajött, hozzábújtam, eltolt magától. Na ekkor tudtam, hogy van valakije. Ezekben az időkben hagyott fel a "bűnöm" felhánytorgatásával is.

De természetesen tagadta és tagadja a mai napig is. Sokkal jobb lett volna ha bevalja. Így azt érzem, hogy teljesen hülyének nézett.

Azóta is együtt vagyunk mi is. Immáron 21.éve :)

Sokáig gondolkodtam azon, hogy írjak-e ide, mert alapvetően, én soha nem foglalkoztam ilyesmivel, nem olvasgattam ilyen fórumokat stb. az érdeklődésem akkor jelentkezett, miután a cikkíróhoz eléggé hasonló események történtek velem. Nagyon sok a hasonlóság, de ugyanakkor majdnem ennyi különbség is van, szerencsémre úgy érzem az én javamra. Ettől függetlenül persze nekem is nagyon nehéz.

Nehéz lesz röviden leírni a helyzetemet, hiszen egy ember élete rendkívül bonyolult, ehhez oldalakat kéne teleírnom, de megpróbálkozom egy nagyon rövid verzióval. A cikkíró persze tanácsot kér, amit próbálok adni, ugyanakkor bennem is elég erős érzelmi viharok vannak.

Mi nagyon fiatalon találkoztunk, én 20 éves voltam ő 16. Én most 43 vagyok a feleségem 39. Számára az első szerelem voltam, számomra ő a második, de az előző kapcsolatom komolytalan volt, bár azért egy évig tartott. Mindkettőnknek mi voltunk szexuálisan az elsők, és ez így is marad nagyjából 10 hónappal ezelőttig. Az életünkben volt egy nagy vihar, amikor családi problémák miatt elköltöztünk, egy társasházból ahol a testvéreimmel éltem együtt, persze külön lakásokban. Én azt gondoltam megoldódott a dolog ezzel, de kiderült, hogy tavaly nyáron volt egy rövid 14 napos időszak amikor két emberrel is megcsalt és tulajdonképpen be akarta fejezni a kapcsolatunkat. Lebukott ezzel, a mai napig nem tudom, ha nem bukik le, vajon a házasságunk véget ért volna-e. Szerinte igen, mert bejelentette volna válási szándékát. Akaratán kívül tudtam azért arról is, hogy azért fejezte be a kapcsolatot, mert nem érezte tisztességesnek. Én összeomlottam, ő válni akart. Egy hónapig úgy küzdöttem érte, mint soha semmiért az életemben, míg egy hónap múlva mellettem döntött, mondván végig szeretett. Igaz nekem úgy tűnt akkor mondta ezt amikor már végképp lemondtam róla, és elfogyott az erőm. A párom visszahódítása miatt én az egész megcsalást elraktam valahová hátra a fejembe, ami később előjött, ami miatt pszichológushoz fordultam, aki családterapeuta is, hogy hogyan tovább. Mivel kapcsolatunk ezen kívül megújult, soha nem volt szinte ennyire jó természetes, hogy folytatni akarom/akartam. A vége az lett, hogy most egy párterápián veszünk részt. Hát vegyesek az érzéseim a dologgal kapcsolatosan, de azért némileg segítenek. Hát szerintem a cikkírónak is valami ilyesmivel kellene próbálkoznia.

Szívesen beszélgetek részletesebben a dolgokról a cikkíróval privátban, ha megkeres.

Igazából én azt gondolom, hogy mindenkinek és igazán mindenkinek van legalább egy olyan ember, akire azt mondaná, megérné az ajtócsapkodást (férfiaknál több is általában :D)

A kérdés inkább az, összetalálkozik-e az ember azzal a személlyel.

Engem megcsalt a párom... nem is kicsit. Mondtam neki, jó, ám legyen, de visszafizetem, mint Ludas Matyi... megtörtént... mindennek 3 éve és köszönjük, jól vagyunk. Nem csaljuk egymást azóta sem. Neki sem éri meg, mert tudja, mire számíthat aztán. :) Mert ugye a titkok kiderülnek (többnyire)

Persze ezt nem lehet egy olyan kapcsolatban megtenni, ahol azért jelent meg a 3. fél, mert nincs már szeretet és kiürült... ugyanis ott egyik felet sem tartja vissza a későbbi megcsalásoktól a tudat, hogy a másik is megteszi...

Ha közömbösség van, ott már nincs mit menteni.

Nem sértettél meg..

Addig bízhatunk párunk hűségében, míg nem ad rá okot.. Ha pedig valaki hűtlenné válik, annak látható jelei lesznek..

Nem is a mesékben kell hinnünk, hanem főképp magunkban!:o))

Akkor ne haragudj, ha megsértettelek volna.

Viszont s párod hűségében is 100%-ban hiszel?

És örülök, ha vannak még olyan párok, akik hűségesek egymáshoz....feltéve, ha valóban így van, és nem-e csak nem vagyunk elég tájékozottak...

A baj az, hogy már nem hiszek a mesékben....

Ezt gondolod te! És elég elszomorító, ha nem az jut rögtön eszedbe, hogy még léteznek becsületes és valóban hűséges emberek..

Városban élek, és minden ujjamra kettő is akad..:o)

Tehát, téves a gondolatmeneted! :o))

Lehetünk akár álszentek, akár naívak, vagy képmutatók, sőt homokba is dughatjuk a fejünket, de ettől semmi nem változik. :)

Ebben a világban vagy elfogadjuk ezeket a dolgokat vagy állanó kétségben idegbetegeskedve élhetjük le az életünket. Mindenki maga dönti el mit választ...

Sajnos, manapság a párkapcsolatban élőknek több szarva van, mint foga.. Erről én is hallottam. ..de a hűség sem egy eget rengető próbatét, vagy kivitelezhetetlen dolog...Élő példa vagyok erre saját magam. (aki nem hiszi, járjon utána..:o)) Szerintem ezek csak alapvető emberi, erkölcsi elvek és hozzáállás kérdése..

..És olyan titok sincs, ami egyszer ki ne derülne..Tehát aki titkolja, az is csak ideig-óráig tudja..

Nekem pedig ez a véleményem!

Lehet, hogy félreérthető voltam:

én nem csaltam meg a férjemet, csak lett volna rá esélyem :)

Már ez is elég volt...

:)

:) Annyival egészíteném ki, hogy aki még nem, annak jó esélye van rá később...

Sőt, akit megcsaltak, annak kifejezetten ajánlott :), könnyebb ugyanis fifti-fifti helyzetben tiszta lappal újrakezdeni vagy folytatni. :)

Olvastam hogy a megcsalás megbocsáthatatlan bűn. Szerintem megbocsáthatatlan bűn ölni és gyermeket bántalmazni... A megcsalás többnyire a birtoklási vágyunkat sérti, pedig a párunk nem a tulajdonunk...