Mennyivel más az életed 40 felett, mint 30 és 40 között (beszélgetés)

Ez nagyon igaz! Nálam is az utóbbi 1 évben (30-at töltöttem) jött el egy szemléletváltás. Valahogy átalakult az értékrendem, más témák érdekelnek, mint előtte, főzés terén is az egészségesre tértem át (ami előtte is érdekelt,de csak ímmel-ámmal alkalmaztam, most viszont már nem alkuszom meg részletekkel).

Az ember tényleg meglepődik, amikor tudatosul benne,hogy egy változáson ment keresztül éppen.

Hát igen... Abban reménykedem, hogy amikor elérem a 40-50 éves kort, nem azt a tábort fogom erősíteni! Most még nem annyira kell odafigyelnem,hogy mit veszek fel (amúgy 30 vagyok),bár köldökmutogatós pólóra már most sincs igényem :) Jelenleg már rendelkezem pár ősz hajszállal, de festékkel leplezem: ebben a korban még nem áll jól az ősz szerintem :D

Szerencsésnek mondhatom magam, mert eddig mindig 3-4 évvel fiatalabbnak éreztem magam,mint amennyi vagyok és ha ez így marad,szerintem nem leszek depressziós a korom miatt...

Bűvös szám ez a 4x :)

Mindenki elgondolkodik kicsit az életéről.Mit tett le eddig,mit szeretne elérni még.

30 után nem gondolkodtam ilyeneken.

Nekem 40 felett a munkámban egyre nagyobb az önbizalmam.

Viszont hétköznapi dolgok, amelyek nem zavartak még 5-10 éve, most határozottan idegesítenek.

Jobban meg merem mondani a frankót (vagyis valakinek, hogy hülye, persze nem így), mert már nagyon nem érdekel, hogy meg akarjak felelni.

Nagymamaság még messze van, nem is várom igazán. Férjemmel olyan a kapcsolat,mint 22 éve.

Külső jegyek: Hajam még szőke, félhosszú, ráncom nincs. Talán a kilók könnyebben "jönnek".

Nálam ez van.

Én nem félek semmitől, a gyerekeim már nagyok, és egyedül lenni is szeretek.

Igaz, a fiam gyakorlatilag velem lakik, de lassacskán kezdődik a "rugalmas elszakadás", egyelőre még anyagi akadályai vannak.

Kifejezetten tetszik, ahogyan a hajam őszül, mint egy melír... :D a ráncok nem zavarnak, és egyre javul a közérzetem. :D (58 vagyok.)

szerintem ezzel sincs baj... :))) nem feltétlen "unalom" szüli a keresgélést... az élet folyamán változunk, vannak életciklusaink, egyikbe ez fér bele a másikba az...

A gyereklány sem azért dobja el a babát és fordul más elfoglatságokhoz, mert unakozik, hanem mert megért arra, hogy valami újhoz kezdjen... :)

Na, az enyémben nem sok szépség van :(

Örülök, hogy Ti mindannyian ilyen jól élitek meg. A ráncok nem érdekelnek, épp csak szar az életem. Ennyi.

Ezzel én is így vagyok. A fiam már 28, alányom 25 éves. Mindig van valami öröm az életben, csak meg kell látni!

Imádom, mikor a hétvégén együtt a család a nagy ebéden, utána bevonulunk a nappaliba, ahol órákat tudunk beszélgetni, nevetgélni!

Minden kornak megvan a maga szépsége!-:)

Én a ráncosodástól félek, és hogy elmúlik a hamvas bőr, jön a lassú leépülés a kor előrehaladtával, mármint biológialaig 25 éves korig épülőfélben van a szervezetünk, onnan jön a felnőtt kor, utánna 40-ig stagnál, majd 50-ig lassú fizikai leépülés, 50-től gyorsulnak a leépülés folyamatai, aztán jön a 60, az öregkor kezdete...

Na és... a munkaerő-piacon már nem kell a mi korosztályunk...

Én tele vagyok végzettséggel, a kiskönyvem 4 oldalon tele van írva, hány helyen jártam állsáért, de semmi...

December óta mukanélküli vagyok...

Én már évek óta több krónikus betegséggel vagyok együtt, mert a Szüleim is betegesek, és a hajlam nálam is megvan...

Egy rakás gyógyszert szedek sok mindenre...

Gyerekkoromban mindenáron öreg akartam lenni, nyúztam az anyámat, mikor jön már eeeeel....

közben elugrott sok-sok év, és észre sem vettem! :)