Mennyire változtatja meg a család életét, ha az apa külföldre megy dolgozni? (beszélgetés)

Hát ez a baj,hogy ilyen ,,nők" élnek a földön.Nem szégyenled a pofádat?Tönkre teszel egy családot,hahó!!!!Erre aztán büszke lehetsz,hogy a férfi veled kamerázik külföldről éjszakánként,a felesége meg otthon neveli a gyerekeket és semmiről nem tud!Ez aztán igazán becsülendő!Én csak azt remélem,hogy az ilyenek,mint te,majd egyszer visszakapják és lesznek ugyanabban a cipőben,amibe másokat raktak!Szüljél te is 1-2-3 gyereket valakinek és majd csaljon fűvel-fával (bár szerintem már most is csal,ahogy veled a feleségét),aztán évek múlva tudd meg,hogy hazugságban éltél és hulljon szét a te családod is úgy,mint ahogy azoké,akikét te romboltad szét!Ezekre mondják,hogy gátlástalan büdös k...a!

UI.:Mellesleg a kérdés az volt,hogy mennyire változtatja meg a család életét,ha az APA külföldre megy dolgozni!Nem pedig az,hogyan tegyél tönkre családokat!!!!Kár,hogy köpködős smile nincs. :(

Sziasztok!

Mi most gondolkodunk a témán,de ahogy elnézem lehet hogy jobb pár évre családostól kiutazni.Lehet, hogy nincs annyi megtakarítás, mint egyedül, viszont együtt könnyebb átvészelni.

Sziasztok !

Szerintem többé nem lesz olyan a családi élet, mint előtte volt. Az én édesapám kamionos volt 24 évig. 9 éves voltam, amikor elkezdett külföldre járni.2006.október 25-én. 50 évesen, hirtelen, munka közben, a kamionjába halt meg. Én akkor döbbentem rá, hogy nem is ismertem a saját édesapámat. Azóta is gyötör a lelkiismeretem. Nekünk is elég nehézkes a megélhetésünk, de nem szeretném, hogy a férjem külföldön dolgozzon, mivel van 2 kicsi gyermekünk. Tudom, hogy külföldön többet lehet keresni és a mai világ rákényszeríti az embert, de én a saját bőrömön tapasztaltam, ezért nem szeretném, hogy a gyermekein is ezt érezzék.

Ezért becsülök mindenkit, aki végig tudja csinálni, hogy a férje külföldön dolgozik, ő meg itthon neveli az 1-2-3 gyermeket. Minden elismerésem az Övék.

Sziasztok!

A férjem október 6.a óta kint dolgozik angliába , azóta nem is járt itthon , bár 26 nap múlva végre hazajön 11 napra :-D

Nagyon nehéz .3 gyermekünk van, de nem adhatjuk fel, szükséges a megélhetéshez.

Sziasztok! Én még csak menyasszony voltam, amikor a vőlegényem még külföldre járt dolgozni, mert kötötte a szerződése. Hát, nagyon nehéz volt az a másfél év, több mint 2000 km-re egymástól! Az igazi szeretet kibírja ezt is.

Most már házasok vagyunk és gyermekünk is született. Most már nem engedném el, vagyis megbeszéltük, hogy ha kimenne, mi is vele mennénk :) a lányunk még azt is nehezen viseli, ha apa ide a szomszédba megy dolgozni, ha sötétedik, már mondja is, hogy nemsokára jön apa... azt hiszem, katasztrófa lenne, ha hónapokig nem látnánk egymást :(

Ismerek egy olyan családot, ahol így voltak, aztán a gyerkőc sokszor már meg sem ismerte az apját! Borzasztó, hogy sokan rákényszerülnek az ilyen megoldásokra.

Gina! Ha utána néznél, akkor megdöbbennél, hogy hány családnál történt ugyanez. Nagy kár, hogy erre nem nagyon figyelnek a HM-ban. A kötelező tesztet kitöltik, akik visszajönnek, de aztán semmi több.

Ott az amerikai - vietnámi példa pedig a szemük előtt, mennyi öngyilkosság, mennyi kábszeres, alkoholista lett azokból, akik visszajöttek! Mennyi család hullott szét!!! MEKKORA TRAGÉDIÁK TÖRTÉNTEK OTT (is). Ha már ott a "példa", akkor miért nem figyelnek oda erre - nem értem.

Nekünk, akik Hál'Istennek soha nem jártunk ilyen helyen, egyszerűen felfoghatatlan, ami ott történik. De NEKIK mindezt FELDOLGOZNI kellene!

Nagyon sajnálom az összes "csonkává lett" családot!

Barátnőm férje elment külföldre dolgozni (lakás kellett volna - ehhez pénz). A pici fiuk akkor lett másfél éves. Tudjátok, hogy most a pszichológushoz jár az Apa és a kicsi fia, mert a gyerek nem akar beszélni. A Dr. szerint akkora törés volt a gyerek számára, hogy Apucija elment, hogy már 4 éves, és csak annyit mond, hogy Anu, megy Apu. Ennyi. A gyerek örjöngve visít, ha a szülő nem "veszi a lapot", hogy mit akar a kisfiú.

Az alapokról kell újra megtanítani a beszédet szegénykémnek.

Őszerintük, NEM ÉRTE MEG a sok pénz!

A gyerekek szempontjából nehéz lehet, főleg, ha kicsik. Nehezen érthetik meg, hogy az apától ez egy áldozatvállalás.Bizonyára szívesebben lenne otthon a családjával, az otthon melegét nem pótolhatja semmi.

A gyerekek csak arra fognak emlékezni, hogy sose volt velük, amikor szükségük volt rá. A feleségnek pedig teljesen egyedül kell felvállani minden feladatot. Az apró kis örömök, a mindennapi simogatás, az együttlét öröme, az együttartozás élménye nem olyan intenziv, mint egy szokványos házasságban. Mindez igencsak próbára tehet egy párkapcsolatot.

A házasságban az emberek idővel változnak is, napról napra meg kell, hogy éljék az összecsiszolódást. Ha nincsenek együtt, akkor ez kimarad. Lehet, hogy ha hazajön a férj és végre együtt élnek, akkor derül ki, hogy egy teljesen más ember lett, új szokásokkal, amiket újra kell tanulni elfogadni. Nem könnyű, de szeretettel, sok türelemmel, tudatos gondolkodással, sok lemondással véghez lehet vinni. A kérdés csak az, megéri e?

Teljesen megváltozik a család minden tagjának az élete.Először mindenki azért megy ki hogy helyreálljon a család anyagi helyzete,v. mert nem talál itthon állást, az én férjemnek a rendszerváltás után 5 mukahelye szünt meg, aztán meg mire jöjjön haza.Itthon már nincs munkahelye, lehetősége, elismertsége, még a baráti köre is megváltozik hiszen keveset van itthon.Ez nem egy idilli családi életfilozófia, azonban mondja meg nekem valaki hogy egyáltalán létezik ilyen?Azért nem minden család bomlik szét ez miatt, hiszen még mi is együtt vagyunk, és vannak még ilyen ismerőseink is akik régóta így élnek, ilyen családokban a feleségnek is nagyon erősnek kell lenniük, mivel ők a család biztos pontja.Minden ilyen családnak kitartást kívánok jóban ,rosszban,

örömben és bánatban nagyon-nagyon fontos az összetartozás érzése, annak is aki kint van és annak is aki itthon van.Ezeket nem azért írom mert olyan okos vagyok , így élünk kb. 10 éve.

Sziasztok csajok!Sajna nem volt jó a gépünk azért nem jelentkeztem ilyen sokáig de már minden ok.Először is talán kezdeném avval hogy volt valaki igért nekem egy levelet,ugye?Na mostmár itt leszek igérem.Ilyen hosszú időre nem tünök el ismét.Remélem.

Válaszolok buzaskata-nak,és nektek is mert szerintem ti is feltettétek ezt a kérdést magatokban,és kíváncsiak vagytok mi miért is van így.Nem tudok sajnos kimenni utána mert tudod a fiamnak nem ő az édesapja.Az igazi pedig nem engedi.Kerek perec közölte velem hogy nem lesz jó vége ha elviszem a gyerekét.Ez alatt remélem mindenki tudja mire gondolok.Szóval elég keményen megfenyegetet.Meg a jelenlegi párom azt mondta ha nem akkor ő nem fogja erőltetni a dolgot mert teljes mértékben megérti hogy nem akarja a fiát elveszíteni.Tudjátok az a baj hogy nagyon szereti a fiamat is meg engem is és inkább úgy van vele az apjára is tekintettel kell lenni mert csak az apja.Szerintem nagyon nem jó felfogás teljes mértékben de akkor is mi már hozzá tartozunk 7 éve akkor meg ?Nekem akkor ezek szerint soha nem lehet saját életem mert engem nem néz senki de én nézzek mindenkit?Az-az igazság most hogy nincs itthon nem is nagyon merek a volt-tal hadakozni mert én húznám a rövidebbet.Igaz hogyha a párom hazajön egyszer akkor viszont a gyerek apja nem rövidet húzna hanem nagyon hosszút valamerre.Egy dolog van amire a szerelmem berág ha valaki engem és a gyereket bántja,nem tiszteli.Valaki mondja meg nekem hogy hány éves kortól vihetem ki az országból a fiamat az apja beleegyezése nélkül?????Tudjátok az a legszomorúbb az egészben hogy a fiam meg utálja az apját.De nagyon.És nem azért mert én kértem vagy éppen ellene fordítottam volna .Nem.Hanem mert az apja azt hiszi ha megvesz neki mindent vagyis próbál a kedvében járni akkor a gyerek rajongani fog érte.Meg nagyon sok mindenre emlékszik a fiam a múltból pedig nagyon régen volt és nem is fog sok mindent megbocsátani az apjának.Közölte pár évvel ezelőtt ha felnő mindent vissza fog az apja kapni amit én kaptam tőle.És soha nem is fogja úgy szeretni mint a páromat.Tudjátok én a nagyon jóból jöttem el a gyerekkel és semmi mással.Full nulláról kezdtem az életemet újra.De nem bántam meg,mert rátaláltam az igazira remélem.igaz a nulláról kezdjük de akkor jobb is ez így.Nagycsomó hitel a nyakunkban de majdcsak kimászunk belőle.Volt már pár akadály ez idő alatt amin átevickéltünk akkor meg,?most is lesz valahogy.Soha nem mennék vissza a régihez,hiába a gazdagság.Többet ér a szerelem a megbecsülés a tisztelet.Nagyon remélem kibírja a kapcsolatunk ezt az akadályt is.Nagyon sok minden játszik közre abban hogy nem lehet itthon hanem kint kell dolgoznia.Az első hogy apósomék házán van a jelzálog mert mi arra vettünk házat.És most bekettantak hogy a hitelt hozzuk át a mienkre nem várnak még 4 évet hogy autómatikusan át lehessen hozni erre a házra mert ott a többi gyerek is és azokkal mi lesz?Hát tudjátok én erre meg csak annyit mondok inkább örülne mindenki hogy nekünk engedték meg annak idelyén a jelzálogot mert így tutira van fizetve.Ez volt a fő célpont.A másik pedig az hogy amiben lakunk félkész nincs befejezve.Na akkor mostmár értitek a dolgot miért vagyunk kénytelenek ezt csinálni még egy darabig.Tudnék még írni de azokat már nem akarom így.Be is fejezem mert éppen el kell mennem itthonról.Pusz mindenkinek és fel a fejjel én is ezt próbálom tenni bármennyire is nehéz.De nagyvonalakban ennyit.