Ahogy haladnak előre az évek, úgy leszek egyre inkább introvertáltabb. A szeretteim társaságát élvezem és igénylem, de a pörgést, felesleges csevegést nem.
Két gyerek mellett nincs túl sok énidőm, de szükségem van rá. Kiélvezem ha mégis összejön. Régen sokat jártam bulizni, most nem is hiányzik.
Sokkal nagyobb igényem lenne néhány közeli barátnőre akikkel megbeszélem a dolgaimat. Az ilyen jellegű társaságra vagyok vevő mostanában.
Attól függ milyen minőségű a társaság. Vannak embertipusok akiknek szívesen keresem a társaságát, és vannak akiknek nem. Ez így a jó, hiszen nem vagyunk egyformák. Akik állandóan panaszodnak, le akarnak húzni, minek keressem a társaságát? A többi ember jó társaság lehet.
Az utolsó mndatod nem igaz. Szerintem ez a normális. Én skat vagyok egyedül, de akkor sem érzem magányosnak magam. Sőt! Akor vagyok a legjobb társaságban.
Nagyrészt elvonulok, de időnként kell a társaság (max. 2 ember, annál több már tömeg a számomra 😃), mert a magányt sem bírom. Hülyén vagyok összerakva.
Temető mellett születtem ezért vagyok ilyen szellemes. De azt gondolom ez még mindig jobb annál, mint mikor valaki kényszeresen ennyire a középpontban szeretne lenni amennyire te.
Mennyire van szükséged pörgésre, hogy emberek között légy és mennyire fontos neked az énidő, a lecsendesedés és az elvonulás? Milyen arányban van szükséged ezekre?