Az extrovertáltak vagy introvertáltaknak van több konfliktusuk egy élet során? (beszélgetés)

Én viszont azért kerülöm a konfliktusokat mert általa belevonnának társas interakciókba amelyekből sehogysem jönnék ki győztesen, hiszen ha megnyerném a vitát is veszítenék amiatt mert a aksikat lemerülnének. Elképesztően fárasztónak tartom a konfliktusokat és haszontalannak.

Gyakran viszont ezt úgy értelmezik az extrok, hogy szabad utat engedek az elnyomásomhoz és rendre egyre tovább és tovább tolják a határokat (én mindig abban reménykedek, hogy egy idő után leállnak, de sosem). Így amikor betelik a pohár nálam akkor nagyok durva kitöréseim vannak és a konfliktusok sajnos gyakran végleg elmérgesedett viszonyhoz vezetnek.

Az én hibám az, hogy azt gondolom csak egyszer-kétszeri az eset amikor érdekeimbe ütközőt tesznek. A realitás viszont az, hogy a végletekig képesek lennének elmenni és teljesen eltaposni. Az extrok teljesen más faj, az agyuk teljesen másképp működik, az holtbiztos.

Introvertált vagyok, de felvállalom a konfliktusokat. Sem családban, sem munkahelyen nem vagyok csendes, visszahúzódó.Sőt, olyan a munkám, hogy rendszeresen egy rakás idegen emberrel kell beszélgetnem. Viszont szükségem van egyedüllétre a mindennapokban,és jobban feltölt a szűk családi vagy baráti körben töltött idő, mint egy nagy társasági esemény. Nem viselem el, ha sok-sok napon át pörögni kell, szükségem van az elmélyülős, befordulós tevékenységekre. Nem igazán vagyok csapatjátékos, a "beszélgetős" epizódok a munkaidőm kisebbik részét teszik ki, a többségben magányosan írok, elemzek.

Nem vagyok spontán, szeretem tudni, mi vár rám holnap, holnapután, mire készüljek. (Bár nagyon aprólékos tervező sem vagyok, sem precíz, listaíró, stb.)

Emiatt is vannak konfliktusaim, mert nem mindenki respektálja ezt a működési módot.