Extrém introvertáltan kapcsolatban (beszélgetés)

Kedves Globus! Kedves Fórumnyitó!

Talán így tudnám röviden összefoglalni:

• a sülve-főve együttlétet igénylő nem érti miért kell a másiknak egyedüllét,

• az egyedüllétet igénylő pedig nem érti miért kell sülve-főve mindig együtt lenni a másikkal.

MINDKETTŐ EGY IGÉNY, és úgy tűnik, hogy lényeges, nem kisebb fontosságú dolgok. Vajon, teszem fel a kérdést, elsöpörhetem a másik igényét? Az elsöprés nem azt jelenti, hogy nem tisztelem a társam igényét?

Úgy gondolom, hogy ITT KÉNE BELÉPNIE A KOMPROMISSZUMNAK. EHHEZ ALAPVETŐEN KELL A KOMMUNIKÁCIÓ, a kendőzetlenül őszinte, visszacsatolásokkal kellően gyakran megismételt, amiből a másik érezheti, és egyértelműen tudhatja, hogy az adott téma mennyire fontos az illetőnek és hogy milyen mennyiségben van arra szüksége (mint például az adott esetben egy-két nap).

Beleképzeltem magam a sülve-főve típusba. Ha valakit nagyon bírok, azért nem rossz dolog ezt kiélvezni. De ha azt látnám, hogy a párom egy-két nap alatt igen-igen feltöltődik és aktív lesz az „adásszünettől”, és a velem való kapcsolatra is igaz ez, akkor már én kérném Tőle, hogy legyen egy-két nap „adásszünet” és nem Neki kellene kérnie tőlem.

Nos, félig humorosan folytatva:

Sőt, több „adásszünetet” igényelnék, amivel még jobbak mehetnének a dolgok, természetesen kettőnk között is. És még akkor is, ha elvetemült sülve-főve együttlétet akaró lennék, én magam szerelnék fel egy külön zárat, amihez csak a párom kapna kulcsot. Így az előre megbeszélt „adásszüneti” napokon, még akkor sem tudnék bemenni a lakásba, ha a sülve-főve együttlétet akaró énem ott toporogna az ajtó előtt.

Biztos szomorú lennék, viszont másnap egy 200 százalékra feltöltődött párom lenne, így rögtön le lennék hengerelve.

Még a végén az is előfordulhatna, hogy annyira „adásszünet”-igénylővé válnék, hogy a párom akarna folyton velem lenni 😊.

Nos valamit valamiért! Valamit be kell áldozni, hogy extrát kapjál.

Visszatérve komolyra:

Az alapvető szükségleteinket, úgy gondolom, hogy egyértelműen és világosan kommunikálni kell. És ha nem respektálják, akkor egyértelműen, egyre határozottabban és gyakrabban kommunikálva el kell mondani, hogyha nem teljesülnek egy minimális szinten, akkor a kapcsolatnak vége lehet.

Természetesen ésszerű és kompromisszumos határokat kell húzni, a másik fél véleményét, érzelmét, lelki világát, vágyait stb. figyelembe véve. Fontos lenne, hogy a gyakorlati tapasztalások után gyakran történjenek a visszacsatolásos beszélgetések és a tapasztalatok alapján lehessen finomítani vagy újra meghatározni az elvárásokat és határokat.

Őszintén remélem, hogy sikerült valamennyire segítenem, illetve más aspektusokra is rávilágítani.

További szép napot kívánok,

Üdv.

Két ellentétes személyiségtípusban vagytok. Ahogyan írtad, introvertált vagy, de ő extrvertált. Az előbbi valóban úgy töltődik fel, hogy elvonul, énidőt hoz létre. Sajnos az ilyen kapcsolatok többsége hamar véget ér.

Mégis megmenthető, ha a külünbségeket tudják kezelni. Inkább jobb lenne szerintem napi három óra énidő neked. De neki meg arra van szüksége, hogy vele legyél és foglalkozz vele, csináljatok aktív közös programot. A filmnézés nem az, mert ő impulzív és szeretne aktivizálódni. Én nem gondolnám, hogy narkopata, mert akkor nem szeretne, nem akarna beszélni sem veled magán kívül és fél évig nem tettetik.

Leírtad azt is, milyen problémák állnak fenn, ez nagyon fontos. Bemásolom:

A leterheltség,a stressz és sajnos adósság

Az énidő és vegyük ide a közös programot, mert neki meg az kellene csak a másodikat oldaná meg a te esetedben. A leterheltséget nem, ezért a házimunkát meg kell oszd vele. Kérdés ő mennyit és mit csinál. Általában az extrovertáltak nem szokták elhangyagolni a napi feladataikat, főleg a gyerek mellett vagy ha éppen ha munka árán is lehetősége van veled lenni, kihasználja azt és veled együtt csinálja. Legyen így, nem kell előre megcsináld ezt, amire hazatér.

A harmadik probléma az adósság. Ebbe most nem akarok belemenni, mert nincs részletezve és nem is erre keresel megoldást.

Én egy kicsit sem értelek.

Hogy jön ide a gyerek? Amikor kicsi volt, akkor lepasszoltad és a férjedet elküldted otthonról?

Ha így volt, egy kicsit sem csodálkozok azon, hogy elváltatok.

Mi a fenét lehet 2 napig töltődni? És mi abban a töltődés, hogy egyedül gubbasztasz otthon?

Saját vállalkozásban is kell dolgozni? Minden nap? Nem lehet megoldani a szabit?

Miért nem te utazol el havonta 2 napra? Ez eszedbe jutott már?

Foglalj le minden hónapra egy hotelban egy szobát és legyél ott egyedül.

Hát szép is lenne, ha a társunkat arra kényszerítenénk, hogy napokra ne tegye be a lakásba a lábát, még akkor is, ha nem közös a lakás.

De, neked mindenképp orvosra van szükséged!

Kicsit lehet az ember egyedül, de nem havi 1 napot, főleg úgy nem, hogy az a másiknak nem felel meg. Igen, tudom, most jön az, hogy neked meg erre van igényed. Akkor rúgd ki a pasit és élj egyedül. Szinte minden nap tudsz töltekezni, ha nincs veled senki;)

Miért nem beszéled meg a gyereked apjával, hogy akkor vigye el a gyereket, amikor a párod is a gyerekével van? Így, akkor tudnál töltekezni fél napot is! Sőt! Lehet, hogy többet, is! Bár legtöbbet úgy tudsz töltekezni, ha a gyerekedet oda adod valakinek, a pasidat meg kirúgod, hiszen akkor állandó töltekezéssel telhetnének a napjaid...

Szerelem, ha egyik a másikát repülni hagyja,. de ha lezuhan, fél szárnyát kölcsönadja.”

Éltünk laZÁn egymástól függetlenül

Mondtuk is nindig, azért vagyunk még együtt mert külön élünk

Az utóbbi időben kijött a szöveg, bezzeg akkor elvehettél volna feleségül

Miért is lett volna az jó?

A topikinditónak mondom, ne engedj a két laza napból

Na ebből pl. nyugodtan engedhetsz te is, nem kell mindent neked csinálni, nem az az életed hogy kiszolgálj másokat a saját károdra. Nem kell a párodat is gyerekedként kezelned, ez egy felnőtt férfi. Ha hazaér, főzzön ő, addig a gyerek leckét ír, te tudsz olvasni egy órát nyugiban. Vagy amíg ő kitakarít, addig menj el, sétálj egy nagyot egyedül. És szerintem ne megbeszélni meg kérni próbáld, hanem állítsd kész tények elé.

Amúgy semmire fizeti az albérletet, amit nem is használ? Akkor nem lenne logikusabb heti 1-2-szer ott aludnia? Ez eléggé szenvedésnek hangzik, hogy nem tud ellenni még egy másik helyiségben sem, hanem melletted kell ülnie, meg pár percenként bemegy puszit adni... Én tökre matrica típus vagyok, de ettől sztem eret vágnék.

Szerintem ez az egész több sebből vérzik.

Amikor vállaltad a gyerekedet, tudtad, hogy ameddig ki nem repül, ő bizony ott van. Az most mellékes, hogy elváltál, és az apja elviszi néha, mert feltételezem nem erre készültél.

Ha nem lenne külön albérlete, egyáltalán nem lenne elvárható, hogy 1-2 havonta neki kötelezően el kell mennie pár napra.

Az meg, hogy ő ilyen társfüggő, az gondolom a kezdetén is ilyen volt akkor kellett volna a sarkadra állni, és lefektetni a szabályokat. Ha neki ez így nem jó, akkor meg lehet keresgélni tovább.

Hiába jaj de kedves, amúgy jaj de jó ember, ha nem neked, mert láthatóan téged ez a fajta hozzáállás zavar.

Amúgy ha saját vállalkozásod van, akkor miért nem adsz magadnak 1-2 szabadnapot, és töltekezel abban a 8-9 órában, amíg ő nincs otthon?

Én teljesen megértelek ,én is pontosan ugyanilyen vagyok.

Ha gondolod írj.

Az nem lehet, hogy neki ez igy roppantul kényelmes? Főzöl, mosol, vasalsz, takaritasz, mindene meg van.

Ő legalább besegit?

Eltudtok legalább különülni ha arra van igényed?

Ezen én is elgondolkodtam ... Ha nem tartaná fenn az albérletet, még érdekesebb lenne, így még egyszerűen megoldható (lenne). De ha komolyra fordul a dolog ...?

Másrészt, kedves FI, azt gondolom, a barátod teljesen más beállítottságú, mint Te, ezért elképzelhető, hogy tényleg képtelen megérteni az igényeidet. Próbálja, de nem megy, mert számára ismeretlen ez az érzés. (A jó szándékot feltételezem.) Viszont, mivel Neked erre valóban szükséged van, nincs sok lehetőség. Megszokik, vagy megszökik. (Ha látna engem, amikor túlfeszített vagyok, ez többé nem lenne kérdés számára. :D)

Először is, ez nagyon messze áll az extrém introvertáltságtól. Nekem ennél jóval több egyedül töltött időre van szükségem, mégis max. sima introvertáltnak mondanám magam.

Vannak olyan típusok, akik igénylik a másik jelenlétét, ha munka miatt távol is kell lenniük egymástól folyamatosan chatelnek, telefonálnak, minden elköszönés szeretlekkel zárul. Egy aktuális kollégám ezt megfejeli azzal, hogy ebédidőben még haza is ugrik az asszonyhoz.

Egy hét egy ilyen sziámi ikerségből, és valamelyik este már nem mennék haza véletlenül. :D Számomra ez rettenetes, mégis - itt is olvasni, hogy - vannak ilyen 0-24 órás párok, és állítólag meg sem unják egymást, lángol az erotika, jókat eszmecserélnek a közös munkájukról (ahol karnyújtásnyira ülnek egymástól), köszönik szépen, minden faca.

Egy kérdésem maradt a 8. hsz-odat olvasva: Enni miért kell neki adni? Esetleg béna vagy mi akadálya van annak, hogy megtápoltassa önmagát? Én igazán szeretek főzni (a konyhában alkotni), de a párod inkább hasonlít egy szeparációs szorongásban szenvedő kiskutyára, aki az üres tálka előtt várja boci szemekkel a gazdit, hogy aztán álomba dédelgesse.

Így hogy tudsz foglalkozni a gyerekeddel?

Amikor ő az övével van, te nem tudsz töltődni?

Nem teljesen értem. Havi 1-2 napot menjen el, vagy mit szeretnél hosszútávon?

Szerintem inkább rövidebb időszakokból töltekezz. Ha nekem tele a tököm, fogom magam, mondom a családnak, hogy elmegyek járok egyet, majd jövök, mobil van nálam. És kiszellőztetem a fejem, a hossza, távja attól függ, mennyire vagyok teli.

De egy családból sem tudsz havonta 1-2 napra kiszállni, ha komolyan gondolod vele, akkor mindkettőtöknek idomulni kell.

Határozottan magyarázd el neki az igényeidet és az érveid. Ez nem arról szól, hogy nem szeretnéd őt, hanem a saját feltöltődési formádról. Innen kezdve vagy megérti, vagy nem.

Lehet annyira szerelmes, hogy most minden idejét veled akarná tölteni, de felnőtt emberek között működnie kéne egy olyan szintű érzelmi intelligenciának, hogy megértsék a másik fél oldalát és engedjenek is neki. Ha tényleg szeret, megérti.

Sokan azt hiszik, hogy úgy fognak megtartani egy kapcsolatot, ha folyamatosan a párjuk nyakában loholnak. Az igazság mégis az, hogy ez sokszor inkább ellenérzést vált ki a kedvesben.

Nem tiszteli a határaidat. Vagy ami gyakorlatilag ugyanolyan eredményt ad: fel sem ismeri azokat. Téged valami módon a saját személyisége meghosszabbításaként kezel, neked mindig az ő rendelkezésére kell állni akkor és addig, amíg ő azt óhajtja.

Rádtelepszik, és érzékelhetően ő ebből töltekezik, - nem érdekli hogy az teneked egy idő után már teher.

Nem írom le, melyik személyiségtipus jellemzője az hogy állandó figyelmet és törődést "követel", - szerintem így kicsit sarkítva eléggé egyértelmű irányba mutatnak a dolgok.

Korántsem biztos, hogy meg lehet vele egyezni a te másféle igényeid figyelembevételéről.

Ha tényleg végképpen nem lehet, akkor valami radikálisabb lépést kell esetleg tenni.

Fogalmam sincs, hogy kell finoman intézni, mert sose volt szükségem rá. Mindkettőnknek szüksége van arra, hogy legyen "én ideje". A kölykökbe pedig bele neveltük.

Ha elmondtad, és nincs foganatja, nincs más hátra, mint hogy teszed, ahogy neked jó. Ő meg majd beleszokik. Vagy nem, és akkor majd lesz egy olyan párod, aki mellett nem fulladsz meg.

Nekem kifejezetten dühítő a hozzáállása. Oldd meg az én idődet addig, amíg neki más programja van. 🙄

Most csak ismételni tudom az előző hozzászólásomat.

Vajon miért lett vége az előző kapcsolatának ? Ez a "minden percet együtt töltünk" felfogás nem okozhatta ? Mondd meg, hogy ha ezt nem érti meg,amit kérsz, akkor nem hozzád való ! Tiszta óvoda ...nem is, inkább bölcsőde ! Egy pici gyerek akar folyton az anyjával lenni.

Már nyugdíjasok vagyunk, mindketten az első házasságunkban. Talán ebben hasonlítunk a férjemmel, hogy sosem akartunk folyton együtt lenni. Ezt el se tudom képzelni, hogy lehet kibírni.Van saját élete mindenkinek, akár csak néha a barátnőivel akar találkozni, akár egyedül vásárolni, akár csak egy ideig egyedül lenni.

A helyedben megmondanám a társadnak, hogy Neked annyira fontos ez a kérés, főleg a lelki egészséged miatt, hogy ha nem tudja elfogadni, akkor vagy lakjatok külön, vagy legyen v3ge a kapcsolatnak. Ha igazán szeret, akkor ezt tiszteletben tartja, ha nem, akkor ez nem szeretet, hanem elnyomás, önzés, birtoklás, finom agresszió. Később csak rosszabb lesz, ha engedelmeskedsz, és még az egészségednek is ártasz, de ki is fogsz ábrándulni belőle hamarosan.