Mennyire nehéz az élet, amikor megszületik a második baba? (beszélgetés)

A lányom 16 hónapos volt, amikor megszületett a fiam. A leányzó 3 héttel a szülés előtt tanult meg járni, addig a hasam mellett ölben hordtam.

Ennek már 20 éve, és talán az idő miatt van így, de nem emlékszem, hogy olyan nehéz lett volna. Albérletben laktunk, a mellettünk lakó néni folyton kilopkodta a lakásból a "nagylányt", míg én a kicsivel foglalatoskodtam. Ritkán kellett mindkettőt magammal vinni, a sétákat meg könnyedén megoldottuk.

Az volt a nehéz, amikor messzebbre kellett utazni, de emlékeim szerint az se volt túl vészes. A kicsi a kenguruban, a nagy a karomban, még a kondim miatt se kellett aggódnom.

A lány bölcsis volt, így hozzá volt szokva más gyerekekhez, szinte azonnal elfogadta a kistesót.

Ha úgy érzed itt az ideje, ne várj soká. Hidd el, a nagy is beleszokik majd az új helyzetbe és összerázódik a napi rutin is a kicsivel.

Nekem egy 3.5 éves és egy 16 hónapos fiam van. A nagy is igazi örökmozgó, nagy lázadó. A kicsi babának igazi problémagombóc volt. Nem aludt rendesen, örökké sírt, babakocsiban nem maradt meg 3.5 hós koráig, hasfájós volt, nagyon nehéz volt vele. Sokáig úgy jártunk játszótérre, hogy a kicsi rajtam kenguruban, úgy futottam a nagy után. De az első néhány kemény hónap után jól összenőttek. Addig a háztartás romokban, főzni hónapokig nem főztem, de túléltük!

Szerintem kár várni. A nagylányod 4 vagy 6 évesen is örökmozgó lesz, ez nem változik.

A fiam 2 éves a lányom 6,5 hónapos.

Nem mondom, hogy -főleg eleinte- nem volt nagyon nehéz, de mostanra egész jól kialakult a rendszer.

Ehhez az is hozzátartozik, hogy a fiam és a lányom sem egy egyszerű eset, folyamtos figyelmet, jelenlétet igényelnek, egy pillanatra nem lehet őket magukra hagyni. Emellett a lányom 4 hónapos koráig hasfájós és borzasztóan bukós baba volt, emiatt a napközbeni alvása is egyenlő volt a nullával.

De az elmúlt 2 hónapban rengeteget javult a helyzet és most alapjáraton (ha nincs semmi rendkívüli: fogzás, betegség, kevés alvás miatt nyűgösködés, stb.) viszonylag könnyedén elboldogulunk.

Én is kora hajnalban kelek, mire a gyerekek felébrednek megfőzök, kitakarítok, stb., hogy utána már ezek lehetőleg ne jelentsenek további problémát.

Mostanra belejöttem és már sokkal kevésbé tűnik fárasztónak, mint pár hónappal ezelőtt. Mindeközben fantasztikus érzés látni, hogy a két gyerek mennyire örül egymásnak! Reggel a fiam első útja a Hugi ágyához vezet, aki nagyokat sikkantgatva, nevetve tudatja vele, hogy örül a testvérének. Féltékenység szerencsére nincs és remélem nem is lesz. A fiam ilyen szempontból egy angyal, a kezdetektől imádja a húgát, puszilgatja, ölelgeti, sohasem próbálta meg bántani, és a képességeihez mérten rengeteget segít.

Szóval, én az első négy hónapot a világ minden pénzéért nem élném át még egyszer, de azóta sokkal-sokkal több az örömöm a gyerekeimben, mint amennyi gondot, nehézséget okoz kettejük párhuzamos ellátása.

Szerintem ezen kár előre rágódnod, gyerekfüggő. Lehet, hogy a kicsi egy angyalka lesz, aki eszik-alszik és mellette ugyanúgy tudsz a nagyobbal foglalkozni. Az is lehet, hogy a nagylány változik jó vagy rossz irányba, ezt előre nem tudhatod. Szerintem ha szeretnél babát, akkor mindegy, mikor jön, minden korban lesz boldogság és nehézség is benne.

Nálunk pl. meg sem fordult a fejemben, hogy jövő márciustól oviba menjen a lányom. Decemberben jön a kicsi, egy 3 hónapos bébivel nem tartom jó ötletnek a beszoktatást, az ovibetegségeket, a reggel elviszem-délben elhozom rendszert. Ráérünk a következő ősztől, addig a kicsi is megerősödik és a nagy is megszokja az új életet itthon. Igaz, így két gyerkőccel kell egyszerre foglalkoznom, de nem hiszem, hogy az egyik verzió egyszerűbb lenne a másiknál, mérlegeltem, így döntöttem.

Szerintem várjál,látod akik ide írtak neked,még a leg elszántabbak szerint is nehéz.Én annyira nehezen élem meg,ha Milicsi kicsit idősebb lesz min a 6 év kor különbség vagy egy új élet kell:)))még egy gyerekhez.

Minden tiszteletem a több gyerekes szülőké,fantasztikusak!!!!!Annyira nincs idejük semmire és az én környezetemben,nagyon elkesredettek és fáradtak is,persze ez már több összetevős gazdasági,nincs segítség,felőrlődik a kapcsolat.Bocsi csajok,hogy én nem vagyok ennyir optimista a több gyerek szempontjából.

Szép estét mindenkinek!

Szerintem, ha úgy érzed, hogy itt az idő, akkor itt van.

Az én nagylányom 8 éves, a kicsik 1 évesek. Nekünk nagyon bejött ez a nagy korkülönbség, mivel a második baba dupla lett! Nem tudom, hogyan oldanám meg kisebb gyerek mellett az ikrekkel járó dupla munkát. Így sem könnyű, hiszen Rebeka akkor kezdte az első osztályt, amikor a kicsik születtek. Az én dolgom a gyerekek mellett az ügyintézés, a házimunka (ide értve a fűnyírást stb.). Ja és még dolgozom is. Weboldalakat készítek éjszakánként.

Azt gondolom, hogy ismerned kell magad, Te tudod, hogy mennyit bírsz.

Én minden esetre drukkolok Neked, hiszen a gyerek a legcsodálatosabb dolog, ami az emberrel történthet.

Pár hónap múlva tudok neked válaszolni, bár azt már most látom, hogy az én helyzetemben kő kemény lesz!

A kisfiam most 3 éves, és egy iszonyatos akaratos, dackorszakát éli épp! 6 hónapos terhes vagyok, segítség nélkül, a gyerek és a házimunkák mellett + 2 idős beteg embert is ápolnom kell, az egyik 92 a másik 86(aki szinte teljesen magatehetetlen) éves.

Ez az én szitum, de én akkor is azt mondanám, hogy várj még kicsit legalább ameddig a nagyobbik oviba megy! Mi lecsúsztunk az oviról, mert már januárban sem volt hely, úgyhogy a nagyobbik is valószínű marad velem otthon! Nem lesz piskóta azt már előre látom! :SSSS :)))

Nem lehetetlen, de hogy nagyon kemény és fárasztó lesz, az biztos! Könnyebb nem, semmivel! :)

Szia!

Az én kisebbik fiam már 15 hónapos, de amikor megszületett, nem volt egyszerű dolgunk az akkor 6 éves nagyfiúnkkal!

A probléma eleve abból indult ki, hogy amikor haza jöttünk a kórházból egy ÖCSI-vel és nem HUGI-val, eleve rosszul indult a dolog! Aztán ez egyre csak fokozódott! Pedig nagyon oda figyeltünk Rá is, sokat foglalkoztunk vele, próbáltuk egyenlően elosztani az időnket a két gyerek közt, amennyire csak lehetett! A mai napig meg van benne a féltékenység, az irigység, ha a kicsit veszem fel, mert elesett és sír, vagy egyszerűen csak be teszem a kerékpár ülésbe!

Nem tudom, mit tegyek ez ellen, de nem könnyű köztük igazságot sem tenni!

Már ott tartunk, hogy ha a nagy bántja vagy provokálja a kicsit, az vissza adja neki a verést! Olyankor a nagy azért sír, mert a kicsi vissza ütött, a kicsi pedig azért, mert a nagy bántotta! Hogy tegyek köztük igazságot?!

Tapasztalatból írom, nagyon nehéz!!!!

És mi lesz ha nagyobbak lesznek....????

Nem tudom!!!! De ketten vagyunk, a párommal együtt neveljük őket, a feladatokat, gondokat is ketten oldjuk meg!

Nem jelent problémát, örülök, hogy ilyen eleven, de látva azt, hogy reggel héttől este kilencig nincs egy szabad percem, nem tudom, hogy tudnék egy újszülöttre is figyelni.

Mások hogyan birkoztak meg ezzel?

A lányom 18 hónapos, nagyon szeretnénk még egy babát, lehetőleg úgy, hogy ne kelljen visszamennem dolgozni. Az ösztönöm is azt súgja, itt az ideje, és nem is nagyon szeretnék harmincon túl szülni.

Viszont a lányom örökmozgó, egyedül is lefáraszt minden nap, el nem tudom képzelni, hogy tudnék egy újszülöttről gondoskodni közben. Segítségem nincs, mindkét mama dolgozik. Harmadikon lakunk, lift nincs, kutya van.

Be merjem vállalni?