Mennyire hat ki gyermekkorunk későbbi életünkre? (beszélgetés)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Mennyire hat ki gyermekkorunk későbbi életünkre?
Hát igen,ha az embernek vannak "segítőtársai" én nem kell minden szörnyűséggel telesen egyedül megküzdenie,az sokat jelent.HA nem így van,akkor más minden,minden sokkal nehezebb-sőt én inkább úgy fogalmaznék:nem is az az igazán nehéz,mikor tök 1edül vaagy és küzdesz,én megszoktam a magányt,úgyhogy ettől túlságosan nem szenvedek már.Ami igazán gyilkoló,mikor-hülye hasonlattal élve-állsz a sírgödör szélén és pont azok az emberek taszítanak rajtad,hogy beleess,akikhez igazán tartoznál,akik a véreid vagy akiktől éppen a legkevésbé várnád.Na ez tudja legyilkolni a lelket!!!Viszont a halál leheletét érezvén magunkon átértékeljük a dolgokat,új erőt merítünk és felállunk.Én legalábbis ezt éltem át már vagy kismilliószor....és most úgy érzem,jól vagyok,hullámzóan,de jól,vannak jobb és kifejezetten szörnyű napjaim,abban viszont biztos vagyok,hogy ha teles mértékben el ffogok tudni távolodni azoktól az emberektől,akik ártalmas és leépítő "hatással vannak a lelkemre és az életemre",akkor leszek igazán jól,és erőt ad az,hogy ez már hamarosan bekövetkezik.....és család ide család oda,nem fogom keresni a velük való kontaktust és nem nézek vissza ,mint ahogy "kidobálom "az életemből az összes kártékony családon kívüli "kapcsolatot"is.Akik engem valóban tiszta szívből szerettek és nem csak megjátszották,azok már elmentek....nincs miért visszanézzek....
Neked pedig további sok erőt és sok boldogságot kívánok az élethez,ami elkezdődött,az új,boldog életedhez a pároddal és a barátaiddal:)
Elolvastam a cikked es a hozzaszolasokat is atfutottam nagyjabol. Sajnalom h ennyire nehez gyerekkorod volt es hogy meg mindig ennyire nehez az eleted.
Hiszek abban h ami nem ol meg az megerosit!
Nekem se piskota gyerekkorom volt es megkockaztatom h meg sulyosabb traumakon mentem keresztul gyerekkoromban, foleg kamaszkent! Nekem az volt a "szerencsem" hogy a serelmeim miatt a baratokhoz menekulven legalabb maganyos nem voltam. Viszont jartam en is pszihologushoz evekig aki megmutatta a helyes "ajtot", amin belepve atertekeltem a multamat es ma mar normalisan elek. Vagyis barataim vannak, elettarsam is van es viszonylag jol vagyunk,van egy gyonyoru gyerekunk. A csaladomban aki megerdemli azzal jol kijovok. Egyszoval felelltam, probalok minden erommel vegezni a mindennapi dolgomat, sokszor ha a multra gondolok visszasullyedek a godorbe de mar nem tart sokaig, hamar visszazokkentem magam a rendes kerekvagasba.
*és a szerénységet lyan emberek felé gyakorlom akik jóindulattal állnak hozzám....
annyit még hozzáfűznék,gyűlölöm az igazságtalanságot,és szemen tudnám köpni az olyan embereket akik örülnek a más nyomorának vagy akik sajnálják a másik ember életéből azt a kevés jót,ami van.
nos ennyi és tényleg nincs több hozzá fűzni valóm.....
*Sajnálod
óóó elnézést,hogy ismét elírás történt :)))
fujj,ez a hozzászólás undorító volt,,,
miaz féltékeny vagy,sajnálon tőlem amiért 10 évig dolgoztam?én is átlagfizetésböl élek kedvesem,és a "művi szépülés"költségét se más fizette nekem hanem én saját magamnak,mert volt bennem elég kitartás ,szorgalom hogy összegyüjtsem a pénzt az álmaimra.Amúgy meg nem hinném hogy ehhez bármi közöd lenne,a szerénységet meg olyan emberek felé suoktam"gyakorolni",akik jóindulattal állnak hozzád,nem az ilyenfélékhez mint TE vagy,akik sajnálják mástól amit elértek....
az meg végképp nem érdekel,milyen kegyetlen volt a múltad és a gyerekkorod,/mivel téged se érdekel az enyém,meg az én érzéseim,sőt,irigy vagy mert voltak akik a fóumon együttéreznek velem/csak maradt nálad vissza zavar ha így állsz az élethez meg az emberekhez :)))
és mirefel javasolsz te nekem önvizsgálatot???talán ismerjük egymást?:)
mert meg mertem írni ezt a cikket?:))))
írj te is egyet a gyerekkorodról,hátha lesznek akik körbesajnálgatnak,bár te egy jó szót nem érdemelsz nemhogy sajnálatot,megegyüttérzést,hisz az együttérzésre mások felé te magad is képtelen vagy....
te meg azon agyalj,miért írtál be ide...és tatrs te önvizsgálatot és gondolkodj el azon,melyikünkben van több érzés...bennned aki ilyet szólsz be valakinek akit abszolut nem ismersz,vagy én,aki hasonló cikk láttán ha nem tud tanácsot adni vagy nem tetszik a cikk,inkább meg sem szólal,csak hofy a másikba ne rúgjon bele.
Na ki is kettönk közül a szerényebb akkor?:))))))))))
költői kérdés volt,nem kell rá válasz ;)
.....szerintem ez egy normális vágy és normális elvárás.
vágyakozhatsz, álmodozhatsz, de milyen elvárás?
először a szerénységen "agyalj" cseppet, hogy az "alázat"-ról meg se emlékezzünk!
alapos önvizsgálatot javasolnék, ha megengeded.
aki "szépül" művileg annak nem igen lehet fityinges problémája.
lelki gondjaidra nem reagálnék, hisz' semmi alapom.
ám!-annyit megengedek magamnak,hogy: vagyunk egy-ketten nehéz, súlyos, kegyetlenebb gyerekkor után nem könnyű, egyszerű sorssal a hátunk mögött és sokan segítség nélkül, saját elménk, lelkünk erejével, erejéből talpon maradva túljutottunk ilyen -valóban kegyetlen lelki "barrikádon"!
asorsunktól meg nem jár semmi:ehhez azért fűznék annyit,hogy annyi azért csak járna hogy a sok rossz után,azért csak várná már az ember,hogy jó is történjen egyszer/néha.....szerintem ez egy normális vágy és normális elvárás.
ha nem várná bármelyikünk,akik sok rosszat éltünk meg,a jót,és nem reménykednénk,akkor ennyi erővel bebújhatunk a föld alá is élve,mert hogy úgyis csak a rossz folytatódik és akkor minek éljünk,nem?az aki feladja,HALOTT!
újabb hiba lehetőség!
nem!- "csakis kellemes meglepetés érhet."
mert: -"minden kellemetlen helyzetnél lehet százszor rosszabb"
érdekesek ezek a "génjeinkbe belopakodó" "okosságok", merthogy nagyon csínján kell bánni velük!
szívesen beleéljük magunkat a számunkra kedvezést igérűket, de ha valami "csúnya"az ellen "ágaskodnánk", ha tehetnénk!
azt azért -fegyelmezetten- tudomásul kellene vennünk, hogy a sorsunktól/életünktől nem jár semmi! NEM JÁR SEMMI!
ami adódik, kapunk, azzal lehet élni!
meg visszaélni, meg még el is szalaszthatjuk/mulaszthatjuk.
alap, hogy önmagunk tudjuk elfogadni.
de ebben az esetben is lényeges a mértékletesség, korrektség egyszersmind "sportszerűség"!
Ez nagyon szomorú történet :( no nem fogom azt írni, hogy de sajnállak, mert szerintem egy ilyen történetnél már csak a sajnálkozások lehetnek rosszabbak, de maradjunk annyiban, hogy együtt érzek veled :)
Szerintem a gyerekkorban történt dolgok egyébként sokkal jobban meghatározzák a személyiségünket a későbbiekben, mint a genetika. Hiszen hiába nyitott és kedves valakinek az apja, anyja, ha egyszer a gyerek nem járt óvodába és nem tudott szocializálódni. Általános suliba az ilyen gyerekek nagyon nehezen tudnak beilleszkedni.
Egyébként kicsit átérzem a problémádat, ugyan az én kis "történetem' messze nem összehasonlítható a tieddel, de velem is történtek dolgok a múltban, melyek miatt most nem igazán tudok kinyílni. Barátaim mondjuk vannak, nem is kevés, hiszen én nagyon barátkozó típus vagyok, de pl fiúbarátom, szerelmem egyáltalán nincsen, nem is volt. Ugyan csak 19 éves vagyok és tudom, hogy semmiről nem vagyok elkésve, de pontosan ugyanolyan érzéseim vannak ma is, mint 2 éve a "pasizással" kapcsolatban: egyszerűen nem vagyok képes arra, hogy én annyira megnyíljak valakinek, mint egy párkapcsolatban kéne, mint testileg, mint lelkileg.
Azért remélem neked rendbe jönnek a dolgaid, ha nem is egyik napról a másikra, lehet, hogy 1 év múlva már arról fogsz írni, hogy mikorra tervezitek a babát az élettársaddal :))
Sziasztok,
ahogy olvasgattam vissza a ket napja osszegyult hozzaszolasokat, arra jottem ra, hogy valoszinuleg Magyarorszagon ciki elmenni orvoshoz, hogy gond van. Legyen szo barmirol. Ugy gondolom, hogy pont a lelek az amivel a leginkabb orvoshoz kellene fordulni, mert mig barmilyen mas fajdalomra beszedunk egy orvossagot, vagy agyban maradunk, a lelki betegsegek (depresszio peldaul), nem oldhatoak meg. Szerintem egyaltalan nem ciki, sot kifejezetten nagyszeru dolog, hogy az ember felismeri, hogy bizony egyedul van a angyvilagban, hiaba a baratok/baratnok, mamma vagy papa. A tukor elott ucsorges is jo - nem tudom valaki irta - de lehet, hogy ennel tudomanyosabb segitsegre van szukseg. Az ocsem nagyon sokaig csikorogtatta a fogat ejjel. Elment pszichologushoz, aki hossza kezeles utan azt javasolta, hogy menjen Magyarorszagra, mert valoszinuleg mamma-hiany van. Eljen ott. Teljesen rendbe jott azota. Neha hazajon, de alapvetoen nem el itt- sajnos. Szoval en is egyetertek abban, hogy neha kell orvos, vagy legalabbis szakember, aki segiteni tud, mert a szulok, baratok, csak meghallgatjak az embert, de nincsen olyan modzseruk, amivel feltarjak a lelek melyen levo mar-mar eltemetett dolgokat.
Kedves Miss Angel! Ha ugy dontesz, hogy elmesz szakemberhez arra keszulj fel, hogy kemeny menet lesz!
Egész felnőttkorunkban gyerekkorunkat heverjük ki.
Sajnos nem mindenki indul egyenlő és jó esélyekkel az életnek. De a múlt nem kell hogy eleve elrendelje a jövőd! Keress barátokat! Sokat segít, ha ezáltal nem érzed magad egyedül. A legrosszabb érzés a magányosság. Ha jól olvastam pedagógus végzettséged van, így nem hiszem hogy külön kellene neked megmagyarázni a lelki dolgokat. Tanultad. Szerény véleményem szerint pszichiáter nem biztos hogy kell. Pszichológus helyett meg igenis jó lehet egy baráti közösség. Sem az orvos sem a pszichológus nem fog tudni adni egy tablettát amitől hirtelen barátkozó,társasági emberré válsz. Nyitni kell, ami a legnehezebb. De csak így megy.
Csupa közhelyet lehet ide írni, hogy fogadd el önmagad, a belső számít nem a külső stb...ezek falra hányt borsók.
Össse kell szedned magad, vagy feladod .Ez a két lehetőség. Járj társaságba, iratkozz be vmi tanfolyamra, ami érdekel. És előre nézz!
Nem esett rosszul,és el fogok gondolkodni....
Köszönöm a tanácsaidat és a hozzászólásaidat,mert építő jellegűek.....
Ezek szerint az életben pont úgy viselkedsz az új melleiddel, mint a régiekkel, nem veszel fel feltűnőbb felsőket, mint az előtt és persze nem is hordod büszkén őket az utcán, étteremben, stb...
Akkor minden rendben. Nem akartalak bántani, nem áll(t) szándékomban, csak a véleményemet írtam le. Főleg inkább a többi hozzászólónak és megértem, ha rosszul esik, de majd gondolkozz el azon, hogy vajon miért esik rosszul. Az már egy jó kezdet.
Szép estét mindenkinek.