Elrabolták a gyermekkorom (beszélgetős fórum)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Elrabolták a gyermekkorom
Beszeljrola.hu
Susan Forward : Mérgező szülők
nem..... nem tudok mit írni :(
egyszerűen nem tudok :(
annyira sajnálom, hogy át kellett élned :(
és el sem tudom kpzelni hogy hogyan vagy képes megélni a mindennapokat, mikor valószínüleg nagyon sérülhetett a lelked :(
halálvágyad is van?
Nagyon sajnálom ami történt veled.:( Meg kell hogy mondjam, hogy elsősorban az anyádat nem értem. Mert hogy az apád egy alkoholista elmebeteg volt, az egy dolog. De egy anya nem védi meg a gyermekét???? Tartod a kapcsolatot az anyáddal? Mit mondott neked erről? Miért hagyta? És persze a körülötted lévő emberek reakcióját sem értem.
Sajnos nagyon sok perverz állat van, aki egyébként még nem is pedofil. Egyszerűen perverz. Éppen tegnap hallottam a hiradóban, hogy egy 8 és egy 11 éves kislánnyal fajtalankodott az apjuk. Ha ilyet hallok, ....nem is akarom hallani, mert forog a gyomrom. És az undorról és a haragról nem is beszélve. Én az ilyen pasiknak levágnám a farkát, a kezét, a homlokára tetoválnám hogy : " x éves gyerekkel fajtalankodtam " és kiengedném az emberek közé. Az tuti, hogy kevés ember menne el úgy mellette, hogy ne rúgna belé egy nagyot.
Én nem tudom elképzelni, mit érezhetsz. Velem nem történt meg. De az biztos, hogy kevés ember lelke olyan tiszta mint azoké, akiket gyermekkorukban bántottak.
Van egy barátnőm, akit bár nem molesztáltak szexuálisan, de a saját szülei folyamatosan verték, megalázták és éreztették vele, hogy felesleges, és csak egy baleset volt. A mai napig jár pszichiáterhez, mert sok problémája van ebből kifolyólag az élet minden területén. Én elfogadtam őt mindezzel együt ( dühkitörések , öngyilkossági kísérletek, alkoholizmus stb.), és nála jobban nem adja vissza senki a baráti szeretetemet.
Sajnos az ilyen tettek feldolgozására egy élet is kevés,:( lehet kissé enyhül a fájdalom,vagy csak átvált szánalommá,gyülöletté,hisz a felnőtté vállásal mindez már csak a lelkünkben él ,és próbáljuk a gyerekeinknek,férjünknek mind ezt nemmutatni,elég ha nekünk fáj :(de feledni az biztos nemlehet sosem :( sajnos..
és független a"város vagy falu"jelzőtől,bárhol megtörténhet és történik is,ahol emberek vannak..eben az elkorcsosult világban...
Rettenetesen sajnálom amin keresztűl mentél.........a tanáraid,ismerőseid meg szégyelhetik magukat.Ilyenkor az a legkevesebb hogy segítek a másikon!!!!!!! Az hogy "apád" mert annak nem nevezném meg ilyet tett ........nincs rá szó,de a saját szülő anyád helyébe széttéptem volna az "uram".Nem kérdezted meg azóta hogy úgy őszintén miért nem tett semmit..........mert ez nem magyarázat hogy félt meg ez az amaz.........ez nem válasz.Gondolom azóta egyikkel sem tartod a kapcsolatot,mert én nagyívbe kerűlném őket!!!!
Fejet hajtok előtted hogy egyáltalán családot tudtál alapítani és nem a négy fal között gubbasztassz az emlékeiddel bezárkózva.
Kívánom hogy MINDEN MI ROSSZ VOLT TÖRLŐDJÖN KI AZ EMLKÉEZETEDBŐL!!!!!
Vidéken kevesebb szörnyűség történik, hidd el nekem. Inkább mászkálok itt, vidéken, az utcán, mint bent Pesten.
Csak Pesten ez nem derül ki...
Ilyet ne mondj:(
Ha valaki gyilkost öl, az is gyilkosság.
Köszönöm, velem a fele sem történmt mint veled, mégis gyengébb vagyok nálad:)
Nagyon örülök, hogy mindezt őszintén leírtad, tisztellek érte. Én is volt, hogy féltem kimenni az utcára.
Nem, tényleg nem. Városon leütik az aluljáróba, a "véletlen" gyerkeket pedig -miután megszülte az anyjuk- régi pincékben rejtik el, neylonba csomagolva.
Felejtsd már el ezt a "vidéki parasztok" szöveget! Hogyan jössz ahhoz, hogy tisztességes embereket Te ilyen szűklátókörűen értékelj? Szerinted a "parasztlázadás" gúnyos kijelentéseddel hány tisztességes családot, családanyát bántottál meg? Neked nincsenek vidéki rokonaid?
Látom, végre :) lecsillapodtak a vélemények, örömteli ezt látni.
De erre a hszre muszáj reagálnom, mégpedig azt, hogy lapozz a jelenleg hetedik oldalra és meglátod, ki nem követi figyelemmel ezt a fórumot. :)
Kérdésekkel két legyet ütök egy csapásra: benne van a véleményem, illetve tőled is megtudhatom a véleményedet. Csak nem kaptam sajnos igazi választ.
Kitty, nagyon sajnálom,hogy senki nem vette észre, mennyire fáj neked az élet. De remélem, azóta már rájöttél, hogy nem való az öngyilkosság egy ilyen fantasztikus embernek, mint Te!
A hozzászólásban én a társadalom, az emberek felelősségét kerestem. Mert igenis felelősek vagyunk egymásért. Ha kemény vagyok, az nem azt jelenti, hogy nem tisztellek, nem nézlek téged semmibe! Sőt. Amikor beszélek hozzátok, az azt jelenti, hogy nagyon érdekel, mi történik veletek!
Ha valaki keményeben, másként beszél, abba lehet kapaszkodni is. Nem kell azt gondolnod, érezned, amit én mondok. De ha a véleményem által Te új és újabb saját véleményt alkotsz és megoldásokat találsz, az egy jó út a számodra.
Nem sanyargatni akarlak, nekem az is "tetszik", ha szembeállsz velem és kiállsz magadért. Ezt most, felnőttkorban kell megtanulnod. Neked nem kell sem itt a fórumon, sem máshol mentegetőznöd, kellemetlenül érezned magad. Jó ember vagy és ez a lényeg. Csak minden seb eleven rajtad.... :(
Ha úgy érzed, bántottalak, talán már mondtam, sajnálom. Tudod, a kéz, ami símogat, van, hogy pofont is ad... De az más, nem bántó, nem megalázó célból van. Legalábbis én elutasítom ezeket az érzéseket.
Szép estét Neked, szia.
Hogy érted hogy nincs belőle gond?
Kinek gond?
Ma délután ha gondoljátok nézzétek meg Joshit.
Egy fiú lesz benne akit molesztáltak,és a pasi is benne lesz aki tette,és szemrebbenés nélkül a kérdésre,hogy a fiút kihasználta vagy használta,közli,hogy csak használta..
Már a bemutató is meglepő volt..
Férjedet nem kell a hittel "ostorozni", egy a lényeg, hogy Te hiszel benne, s ha ezt a kettőt össze tudod hangolni, kompromisszumot tudsz kötni, akkor boldogok lesztek. De ha erőszakoskodol, akkor megmérgezed kettőtök kapcsolatát.. Vannak emberek akik hisznek, vannak akik nem...Másra erőltetni saját akaratunkat nem szabad, főleg ha az illetőt szeretjük.
Magam módján én is hiszek, de templomba nem járok, mert azt tartom nem csak ott találom meg azt akit, amit keresek. Talán most hogy ezt a mondatot leírtam megérted mit akartam mondani az egyik hozzászólásomban. Eredetileg katolikus vallású vagyok, de utálom a papokat.. Lehet hogy felteszek a kérdést: Miért? Megadom a választ: Gyerekként hittanra kellett járnom, s mindenki tudja a katolikus papok ffiak.. Egy alkalommal, hittan óránk lett volna a kápolna zárva volt, szakadó esőben vártuk nyíljon ki az ajtaja, de nem történt meg. A kápolna mellett volt a pap-lak, s vettem a bátorságot bekopogtam, az ajtó nyitva volt, s mint láttak szemeim....... hát azt amit egy gyereknek nem kellett volna.. Rémülten rohantam ki, s közöltem a társaimmal, hogy jobb ha haza megyünk. Kérdezősködtek, nem adtam választ, helyette haza mentem, be száguldoztam a szobámba, anyám utánam s kérdőre vont. Miért nem vagyok hittanórán.. Elmondtam neki, mire közölte, az nem lehet igaz, rosszul láttam.. Magamból kikeltem, hogy meri megkérdőjelezni azt amit mondok, s erre a mondatra toppant be apám. Kérdezett, válaszoltam.. Leült, maga elé nézett, csóválta a fejét, majd rám nézett s megkérdezte: "Mit akarsz csinálni?", válaszoltam "Soha többet nem akarok papot látni, ők is ugyan olyan emberek mint mi, ők is ugyan úgy hazudnak mint mindenki!" Hallgatott egy ideig, majd anyámhoz fordult, s közölte, a lányunk döntése egyértelmű. Nem kell többet hittanra járnia. Azóta csak akkor megyek ha nagyon muszáj. S ez csak egy esetben történik meg, ha eltávozik valaki a családomból. Az imáimat itthon is eltudom mondani, de álszent emberekre nincs szükségem.. Hát, íme, leírtam azt amit rossz indulatúnak tartottál.
Látod nekem is vannak negatív dolgok az életemben, ami nyomot hagyott bennem, amit több mint 45 éve hordozok s bennük hinni nem tudok.
További ajánlott fórumok:
- Hajhullás gyermekkorban! Mitől lehet?
- Melyik az a könyv, ami nélkül nem gyermekkor a gyermekkor? Mi az, amit szerinted mindenképpen el kell olvasnia gyermekednek?
- Keserű gyermekkor = boldogtalan élet
- Mennyire hat ki gyermekkorunk későbbi életünkre?
- Mi akartál lenni gyermekkorodban?
- Milyen emlékeid vannak kicsi gyermekkorodból, amire szinte hihetetlen, mégis emlékszel?