Megvezetett boldogság...

Történetem mégsem különleges és nem különb, mint más nő fájdalma. Féléves kapcsolat - távkapcsolatban élünk külföldi munkája miatt. Magyarországon is messze lakunk egymástól. Az utóbbi időben éreztem azt, hogy a kapcsolatunk túl meghitt, túl nyugalmas. Már egészen furcsálltam, hogy minden stimmel. Szeretjük egymást. Megtaláltuk a másik felünk. Tényleg nem volt bennem semmi bizalmatlanság. Nem történtek mesébe illő dolgok, voltak veszekedéseink, de mindig a szeretlek lett a vége. Ezzel el lett rendezve minden.

Egyik nap aztán kiderült, hogy társkeresőn van fél éve. Állította, 2 éve. Utánajártam. Pont féléve. Köszönöm. Onnan törölte magát, kérésemre. Egy darabig nyugi. Bár már ott beleolvastam a flörtölgetéseibe, mégsem volt olyan szakítós ok számomra. Talán a szerelem miatt. Később rámásztam a közösségi portáljára... kár volt. Mert megnyugodtam volna, hogy ezzel vége is a flörtölgetéseinek. Nem így történt. Istennőknek nevezett lányokat... ki tudja még minek... mindegy, de nagyon fájt, akkor is és most is.

Komoly állásom van, kinőttem a hebrencs szerepekből. Anyaság érdekel már. Mi is szeretnénk kisbabát... vagyis az egyik énje ezt mutatja. Az e-mail-ben pedig komoly flörtölő. A legutóbbi e-mailben közös programról írnak, amikor itthon lesz. Utána jönne hozzám dátum szerint. A nagy udvarlóm... az apa jelölt. Aki mindent megtenne értem, mert annyira szeret... Szeret?! Pff. Neki nem valóak a rendes lányok. Neki az kell, aki a társkeresőn szexet keres és élvezheti, hogy ő bizony férfi.

Az elszomorító számomra mégis az, hogy hamar lefekszik, mert fáradt. Én kis buta, aludj drágám, nehéz munkát végzel. Közben észrevettem, én a kém, hogy rejtve van fenn msn-en is. Ennél butább és naivabb nem is lehetnék. Biztos a leányzóval beszélget. Hisz már volt msn és telefonszám csere is és egy városban is laknak. A lányka is tudja, hogy kapcsolatban van a párom. A lány bevallotta, hogy dísznek van a párja. Hát a párom is hasonlóan vélekedett rólam. Dísz. Akitől gyereket akar. Talán jók a génjeim és a képességeim, de így bolondot csinálni belőlem?!

Csak gratulálok magamnak, ha hagyom, hogy tovább hülyét csináljon belőlem, aki engem minden reggel azzal köszönt, hogy imád és az élete értelme vagyok. Értelme igen, de nem az élete. . . az ő kis élete kóbor kuffantások keresése. Nem való neki család, az apaság is csak egy szerep lenne. . . meg sem érdemelné.

Még várok egy kicsit, hogy lenyugodjak. Aztán már látom, hogy az összeköltözésünk felépített kiskockáit pakolom vissza a dobozba...