Élj!

ÖNMEGVALÓSÍTÁS

Az élet szép! Viszont ha nem magadtól élsz, hanem mindig másoknak megfelelve, nem fogod élvezni igazán. Légy önmagad! Ne másra akarj hasonlítani, hanem magadra!

Csináld azt, amihez kedved van és ne azt, amit mások elvárnak tőled! Ne gátoljon senki abban, hogy a személyiséged tovább fejlődjön! Azonban te se akadályozz senkit…

"A társadalom fél, nagyon fél azoktól, akik ismerik önmagukat. Nekik ugyanis van egyfajta hatalmuk, egyfajta aurájuk és vonzerejük, azaz karizmájuk, ami képes a fiatal, még életteli embereket kiemelni a hagyományos rabságból… A tömegek nem akarják, hogy háborgassák őket, még akkor sem, ha épp boldogtalanok: mert boldogtalanok ugyan, de hozzá vannak szokva a boldogtalanságukhoz. És így mindenki, aki nem boldogtalan, idegennek tűnik számukra.

A megvilágosodott ember a legnagyobb idegen a világon: úgy tűnik, ő senkihez nem tartozik. Nincs az a szervezet, nincs az a közösség, nincs az a társadalom vagy nemzet, mely korlátok közé szorítaná."

(OSHO)

EGYEDÜLLÉT

Ne szomorodj el, ha egyedül vagy, mert attól, hogy nincs melletted senki, még nem leszel magányos. Te sosem leszel magányos, ha ráébredsz önmagadra. Csendesítsd el az elméd! Fedezd fel az értékeidet! Legyél önmagad legjobb barátja!

"A magány a másik hiánya. Az egyedüllét viszont önmagunk jelenléte."

(OSHO)

BÁTORSÁG, KITARTÁS, REMÉNY

Sose félj küzdeni! Sose félj segítséget kérni és adni! Bízz önmagadban, illetve a téged körülvevő és átjáró Életben! Mert az Élet nagy kincs, ugyanakkor egy nagy harc is, ami tele van esélyekkel és a fejlődésünkhöz szükséges „tananyaggal”, de ezeket gyakran vakok vagyunk meglátni…

PIRKADATI CSODA

Faág roppan, levél zizzen,

Megremeg az ég.

Csillag gyullad, madár rebben,

Megcsillan a fény.

Kelet izzik ezer cseppben,

Virág nyílik pír ligetben,

Szarvas szökken ködlepelben,

Meghasad az ég.

Ezer daru kel az útra

Álmom tájain.

Sóvár lelkem száll utána

Pille szárnyain.

Vad szél támad, elém vágtat,

Jeges csókkal öli vágyam,

Mérges nyíllal lövi szárnyam,

Hullnak véreim.

Dúvad csörtet, Árnyék rezzen:

Rémem képei.

Lelkem átfagy, könnyem cseppen,

Szívem tépkedik.

S felrejlik a Napnak lénye,

Rózsa, vörös, arany ékszer,

Reményemnek tiszta képzet:

Főnix lángjai.

(Blue Dragon)

"A mag nem tudhatja, hogy mi fog történni; a mag soha nem látta még a virágot. És a mag el sem hiszi, hogy ott rejlik benne a gyönyörű virág lehetősége. Hosszú az út, és mindig biztonságosabb inkább el sem indulni rajta, mert az út ismeretlen, és semmit nem lehet garantálni. Ezer és egy veszély leselkedik az úton; csapdák és kelepcék szegélyezik mindenfelé - a mag a kemény maghéjba rejtve biztonságban van. De most tesz egy próbát: összeszedi magát, ledobja magáról a biztonságot jelentő kemény burkot, és elindul. A küzdelem azonnal elkezdődik: a kínlódás a talajjal, a kövekkel, a sziklákkal. És amilyen kemény volt a mag, olyan lágy lesz most a csíra, s a törékeny növényre ezerféle veszély leselkedik.

A mag eddig biztonságban volt, akár ezer évig is biztonságban lett volna - a csíra számára azonban rengeteg a veszély. De a csíra elindul az ismeretlen felé, a nap felé, a fény forrása felé, anélkül, hogy tudná "hová?" és "miért?" Hatalmas keresztet kell cipelnie, de a magot megszállta egy álom, és ezért nekivág az útnak.

Ugyanilyen az ember útja is. Nagyon viszontagságos. Sok bátorság kell hozzá."

(OSHO)