Az ész vagy a szív dönt

Nemrégen egy közeli barátom számolt be arról, hogy a barátja megcsalta őt, nagyon meglepett a dolog, hiszen a pasijáról soha nem gondoltam volna, hogy képes hasonlókra. Az a tipikus ártatlan pasi kinézet:) De nem így van sajnos:( Kiderült, hogy mit tett, persze a szembesítésnél tagadta, de végül kénytelen volt bevallani a "bűnét". Nem véletlen tettem zárójelbe, ugyanis nézőpont kérdése, hogy bűnről beszélünk-e.A sztori folytatása az volt, hogy természetesen bocsánatot kért, ahogy azt illik, el is érte, amit akart, hiszen a barátnőm megbocsátott neki. Na most jön az, hogy jól tette-e vagy sem?! Mindenkinek joga van az életben eldönteni, hogy hogy is cselekszik, tanácsot adhatunk, de más helyett nem dönthetünk. Kérdezem én, hogy egy megcsalás után ugyanolyan tisztalappal indul a másik, mint egy kapcsolat elején? Szerintem nem, mert ha egyszer nem veszi fel a telefont vagy ki van kapcsolva vagy bármi más, akkor csak a legrosszabb gondolatok fognak előtörni. Itt is beigazolódott, amit gondoltam illetve mondtam, nem volt meg a bizalom és a barátnőm is félrelépett. Megbeszélték nagy viták után, majd ismét megtörtént a kibékülés. Ez már több hónapja volt, de a barátnőm nagyon bizonytalan volt, emésztette magát. Az a jó kapcsolat, ami régen volt, mára teljesen megváltozott, s csak szenvedés volt a párocskának:(

S a féltékenység miatt a fiú ismét másnál kereste a boldogságot, szóval minden maradt a régiben:( Kiderült, tagadott, majd megvolt a nagy vita. Szakítottak és mindezt több, mint fél év után.

Ilyenkor mondaná egy apa, hogy én előre megmondtam, de most oktassam ki a barátnőmet? Nem, talán majd tanul a saját hibájából.

Nem tudhatja senki, hogy mikor kerül hasonló szituációba. Borzalmas lehet megtudni, hogy valaki játszik az érzéseiddel:( De azt sem tudhatjuk, hogy mi hogy döntenénk hasonló helyzetben, mert most könnyű lenne azt mondani, hogy én biztosan nem bocsátanám meg, ha megcsalna, de abban a szituációban nem lehet ezt ilyenre biztosra mondani. Gyakran hangoztatják, hogy kell adni egy második lehetőséget, de minek?

Ha az életben adott egy kihagyhatatlan lehetőség, de ezzel kockára tenni a biztosat?!

Jók a közmondások: Járt utat a járatlanért el ne hagyj! Bevallom, hogy egyik szerepbe sem szeretnék belekerülni. Nem lennék egyikre sem büszke. Ezzel kapcsolatban a másik lényeges, hogy létezik olyan, hogy azért csalunk meg valakit, mert valami akkor nem stimmel a kapcsolatunkban vagy már nem működik jól?

Akkor véget kell vetni neki! Egy szakítás is tud nagyon fájni, de legalább az utolsó tisztelet afelé, akit szerettünk hosszú időn át. Ha pedig éppen mélyponton van a kapcsolat, akkor meg kell beszélni. Mód mindig van rá, csak akarni is kell!

Remélem ez a kis történet segít azoknak, akik egyik vagy másik szerepben vannak!