Az ész vagy a szív dönt (beszélgetés)

Akkor valamit félreértelmeztem.

Nem azt írtad,hogy 11 év után véget ért a házasságod,mert megcsalt a barátnőddel?

Sajnálom,és megértem, Téged a barátnőd is becsapott...:((

Vele is megszakítottad a kapcsolatot?

Amúgy,Én általában a szívemre hallgatok, még nem csapott be...

Én a szivemre hallgattam amikor külön mentem a férjemtől.Nem szerettem és nem voltam képes vele élni tovább.Igy nagyon nehéz volt de most szerelmes vagyok és boldog.Ha az eszemre hallgattam volna és együtt maradtam volna vele ma is boldogtalan lennék.

Sajnáltam őt de sajnálatra nem lehet kapcsolatot épiteni.Hazudnék ha azt mondanám nem viselt meg mert mégiscsak 6 évig voltunk együtt.De jobb igy.Nem akartam hogy a gyerekünk ugy nőjön fel hogy minden nap a vitát és veszekedést hallja és látja.Igy volt helyes.

Ez jó!!!

És még milyen igaz!

Egyetértek!!!

Sziasztok!!!

igaz én még fiatal vagyok csupán 17 éves de már én is tudom ilyen megcsalva lenni.

kb fél éve lett vége egy 2 éves kapcsolatomnak.nálam a hiba abban a bizonyos rózsaszín ködben volt ami teljesen eltakart mindent. :S

én mindig bíztam benne akárki akármit mondott nem hittem el.nekem is lett volna nem egy lehetőségem arra hogy megcsaljam de nem tettem mert úgy éreztem egyszerűen annyira szeretem, hogy nem megy.

ami a gáz hogy amikor szakítottam vele nem azért volt mert megcsalt hisz arról én semmit sem tudtam csak amikor vége lett akkor mondta több ember, hogy hát én láttam a csajjal.

és valóban utólag derült ki hogy ő megcsalt.

azóta ő azzal a csajjal van akivel megcsalt.

én büszke vagyok magamra mert tudom én nem tettem semmit ő pedig ráér bánni az egészet már csak jót mosolygok rajta.hisz aki megtette egyszer az megteszi többször is!!!én nem adnék senkinek második esélyt az biztos!!

Most olvastam vissza...

Ha a férjedbe nem lettél szerelmes ilyen hamar, mint ebbe a kollegába, akkor válj el azonnal!

Számodra nem a férjed az igazi!

Persze csak akkor, ha biztos vagy benne, hogy amit most érzel az valóban SZERELEM!

Hogy kivel beszéld meg? Felismertél egy problémát, elsősorban a férjeddel kell beszélned. Persze nem arról, hogy mennyire tetszik neked valaki más, hanem azt, hogy szerinted valami nincs rendben köztetek. Talán többet kellene együtt lennetek kettesben, gyerek nélkül elutazni. Első gyermekkel voltál gyeden?

Alaposan gondold át, hogy miért is mentél férjhez ahhoz az emberhez, aki a gyermeked apja, és el tudnál-e számolni a lelkiismereteddel, ha komolyabbra fordulna a dolog a kollegával. Az is lehet, hogy minden gyedről visszatérő kolleganő szimpatikus neki.

Én úgy gondolom , hogy mi nagyon jól megvagyunk. De tényleg, és ezért sem értem magam..... Most mentem vissza dolgozni / gyed után/, és a munkahelyemen ismertem meg. Nem sokszor találkoztunk, talán ötször, de azt vettem észre, hogy csak ő jár a fejemben, azt várom már, hogy mikor mehetek megint dolgozni, hogy lássam. Úgy érzem én is szimpatikus vagyok neki, de még semmit közelebbi nem történt. Kollégám ilőtt is nehéz tartanom magam, hogy ne álljak vele szóba, mert ugye azonnal menne a pletyka. Nézegetjük egymást.....

Itthon persze lelkiismeret furdalásom van az érzéseim miatt. Nem vagyok jól.....

Te hol ismerted? Van is már köztetek " valami"?

Ja és alegrosszabb, hogy kivel beszéljem ezt meg???? Ha említem a barátnőmnek, még attól is lelkiismeret furdalásom van..

Sziasztok!

Én sem tudom mit csináljak.1 éve vagyok együtt vagyok a barátommal.Szakítos a hangulat, de nem merem megtenni.Egy munkahelyen dolgozunk és nagyon fájna minden nap látni őt, így munkahelyet is keresek ha úgy alakul tudjak elmenni.Soha nem tudtam barátként különválni egyik barátomtól sem, vagyis én nem akrtam barát maradni, és új környezetet alakítottam ki.A probléma:én úgy érzem megcsal, ő azt mondja nem.Még nem kaptam hazugságon, de egy női ismerősét soha nem mutatja be hiába kértem.Előttem vele járt egy évig.És idegesít ha tudom, hogy találkoznak.Szeret engem de ott van a kisördög, mi van ha a hátam mögött vele is van még alkalmanként?Egész nap sírhatnékom van, mire ő azt mondja, csak képzelődöm.Aki tapasztaltabb tanácsot adhatna.

"Megismertem valakit nemrég, és újra szerelmes vagyok."

Majd elmúlik.

És akkor is jön majd következő.

Mit teszel?

Nekem az a problémám, hogy a párommal együtt vagyok már több, mint 3 éve, és nagyon szeretem őt, tudom, hogy ő is szeret engem, de egyszerűen mégsem megy ez nekünk együtt!Mostanában folyton veszekszünk, megbánt, aztán leszarja az egészet, akkor jön csak oda bocsánatot kérni, mikor már látja, hogy elmúlt a haragom, és én mindig megbocsátok neki, a családi béke érdekében, de ha megakarok beszélni egy problémát, akkor szarik rá, azt mondja, hogy haggyuk má , stb...

De nagyon szeretem őt, ennyire még sosem voltam szerelmes, és tudom,hogy ő is odáig van értem!

De néha már akkor is azt érzem, hogy nem bírom tovább, most is ez van, megalázott, cserbenhagyott, és elment a barátaival bulizni!

Fogadok megint az lesz belőle, hogy: Ne hari Kicsim, béküljünk ki!

De nekem már elegem van abból, hogy mindig én engedjek!!!

Ja, és ráadásul van ,hogy besem látja ,hogy ő volt a hibás, hanem rámkeni, és én hülye meg ráhagyom....

Most mit kéne tennem? Hagyjam el???

Nálam is valami hasonló a helyzet, de mondjuk mi nem vagyunk házasok....

És szerintem tedd azt, amit a szíved diktál, mért kéne nekünk mindig másokkal törődni? Legyen egyszer a Te boldogságod a legfontosabb és ez nem önzőség!

Én is őrlődöm már egy ideje, és belefáradtam abba, hogy mindig én engedjek, én legyek a mártír!

Tedd azt ami neked a legjobb, pláne , ha azt mondod, hogy a férjed is érzi, hogy megváltozott valami, akkor lehet, hogy neki is a különválás lenne a jobb! Lehet, hogy kezdetben fájdalmas lesz, de aztán sokkal boldogabb leszel! Hidd el, én már túl vagyok egy ilyenen!

Sok szerencsét, bárhogy is döntesz!

10 éve vagyunk együtt a férjemmel. Másodszor, mert első alkalommal megcsalt, szakítottunk. Gyerekek voltunk még...Szerettem és megbocsátottam. Mindig is elítéltem ezt a dolgot. El sem tudtam képzelni, hogy ez velem megtörténhetne...Nehéz volt bíznom benne ezek után, de megérte, csodálatos évek következtek.

Nos, eltelt 10 év. Ezalatt együtt nőttünk fel. Elmúlt a szerelem, de maradt helyette valami más, egy másfajta szeretet. Összeházasodtunk. Boldog voltam. Aztán valami változott. Talán mindketten változtunk, nem tudom. Megszokás? Lehet. Voltak kisebb viták, nagy beszélgetések. Nehéz megfogalmazni, valami hiányzott, már nem voltam boldog, és ezt elmondtam neki. Ő is érezte. Mégsem sikerült változtatnunk, megújítanunk a kapcsolatunkat.

Megismertem valakit nemrég, és újra szerelmes vagyok. Egyszerűen így alakult, és nem tehettem ellene semmit. Szinte egy pillanat alatt történt. És tudom, hogy ez kölcsönös.

Szív vagy ész? A szívem azt diktálja, hogy menjek tovább a másikkal, mert ő a boldogságom. És a szívem az, ami azt mondja, maradjak, hiszen a férjemet is szeretem, csak éppen másképp, és annyi minden egymáshoz köt minket. Nem akarom őt bántani, elveszíteni.

Ha az eszem befolyásolhatna, szerintem tudnék dönteni. Nagyon nehéz. Őrlődök, és lassan beleőrülök. Most sem alszom, nem tudok. Menjek, vagy maradjak?...

Sziasztok.

Szerelmes lettem.... megijedtem, nagyon. Férjem van és kicsi gyermekem.... jajjjj mi lesz velem....

hát ez eléggé " ésszerű"nek tűnik nekem ,ám legyen döntsön a jobbik...

vagy az a nyerjenhez passzol??

A szívem! :oDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDD

Jókat kérdezel, Teeee! :o)) Hát, a tudatossság szerintem jóval több a puszta észnél, jócskán benne van a lélek, de ha engem kérdezel, akkor van mákod, ha az a "harmadik " irányítja. Hogy mi a harmadik? Ki minek nevezi. Isten, Felsőbb én ..... Nem tudom megfogalmazni, csak időnként érzem, hogy ez nem én vagyok, hanem ÉN/Ő .... stb.

na jó legyen =!akkor csak az van hátra,hogy a tudatodat az eszed vagy a lelked irányitja??

te róka ,lehet hogy nem is ezek ketten döntenek,hanem van egy "harmadik"????

Oké, anatómiai értelemben igazad van! :o))

Akkor most legyen szív = lélek!

a szived egy darab hús ,abból max vér jön ..megy ,ki és be.....

mi a szived? amiből jön valami?..