Megcsalás: aki megcsalta már a párját az "törvényszerűen" előbb vagy utóbb megteszi megint? (beszélgetés)

igen így van én ismerek olyat aki a feleségével boldog a mai napig, és egyszer a neten összejött egy csajjal, napi telcsi volt köztük, esti masztízás telefonon, és a felesége nem tudott róla, esze ágában sem volt, hogy a férje mit csinál.

a felesége véletlenül észre vette, így a férje mindent bevallott, hogy mit csinált.

meg ígérte, hogy soha többet nem csinál ilyet, most kiderült, hogy megint össze jött egy nővel a neten megint napi telefonálgatás, telefon szexeltek, persze ezt a nőt sem látta soha azt sem tudja, hogy néz ki, lényeg, hogy a telefonba elhalmozta minden széppel, hogy így szeretlek meg úgy szeretlek....ez megint kiderült a telefon számlán, hogy több ezer árát telefonált a nővel, megint vissza hízelegte magát a feleségéhez, hogy többet nem csinál ilyet, már 2-szer meg tette, hogy naponta másnak mondta, hogy szeretlek egy teljesen vad idegennek, a neje meg bocsájtott, de bízni már soha nem tud meg benne :(

én tuti, hogy azonnal elváltam volna tőle, 18-év után is.

és még el mondta a nejének, hogy élvezet vele, és naponta többször hívták egymást telcsin napi több üzenet volt..köztük, én ezt nem hallgattam volna végig az biztos :(

hogy másnak mondta, hogy szeretlek, és másnak verte ki a farkát , utálom az ilyen férfiakat.

ti, hogy vagytok vele ?

szép estét nektek.

Nem feltétlenül.Van aki tanult az esetből,van akinek még "jót is tett",semmi nem törvényszerű.

De aki notórius szoknyavadász,az biztos nem bír a vérével...

hát szerintem ahol jól müködik a kapcsolat, ott is a férfi ezt csinálja, a neten csajozik, csak sok nő nem is gondol arra, amig ő dolgozik, vagy éppen bevásáról, vagy gyerekeket rendezi addig a párja más nőt kényeztet.

És aki egyszer meg tette megteszi másodszor is és harmadszor is ..

... a számok azt mutatják, hogy aki még nem csalta meg, az is előbb vagy utóbb megteszi... hát, akkor aki már meg is csalta?... hm....

:)

Igen, teljes mértékben együtt érzek veled. Én ahhoz képest már egész jól vagyok. Hullámvölgyeim vannak, de nem vagyok úgy kiborulva mint amikor az előző párommal szakítottam. Valahogy érzem legbelül, hogy vissza fog jönni. És ez megnyugtat. Csak türelmesnek kell lennünk.

Élem addig is az életem, eljárok mindenfelé, nem akarok itthon ülni. Az nem jó. Próbálj meg Te is kikapcsolódni, gondolj arra amire most én is,hogy ha bánkodsz az nem lesz jobb, csak saját magadnak rosszabb. Nem éri meg, hiszen ettől semmi sem fog változni. Próbálj meg kicsit könnyebben hozzáállni a dolgokhoz. Pokolian fáj nekem is minden, de érzem, hogy egyre erősebb vagyok és hiszek benne, hogy visszajön hozzám. :) Te is tégy így.... higyj benne! :)

Bocs, de nem volt netem, nem tudtam előbb reagálni. Részvétem a mamid miatt, biztosan nagyon nehéz volt ezt az amúgy is nagyon szomorú eseményt a párod nélkül átvészelni... Nem irigyellek.

szinte ugyanabban a cipőben vagyunk, én is várom vissza a páromat mert azokba a mondataiba kapaszkodom amiket te is írtál a tiédről, s amiket ő mondott nekem, hogy neki sem múltak el az érzései. Én is túl féltékeny voltam és megfojtottam a szeretetemmel és a ragaszkodásommal. Pokolian érzem magam, nem találom helyem sehol sem... Meddig fog ez tartani??? Azt hittem napról napra jobb lesz de ne így van. Ugyanúgy szenvedek, sőt még talán egyre jobban. Nem tudom mennyi időre van szüksége, hogy eldöntse mit akar. Nálatok mia helyzet?

Én akartam elmenni éjszaka semmi értelmét nem láttam ottmaradni. Inkább minél hamarabb eljöttem

Mondta, hogy ő átgondolt mindent és túl sokszor voltam féltékeny amivel megfolytottam. Még mindig szeret nem múltak el az érzései. Mikor vártam hogy jöjjenek értem kint álltunk és mondtam neki, hogy te belegondoltál abba, hogy soha többé nem látsz? És könnyes szemmel mondta, hogy NEM. Ha valaki átgondolja a dolgokat nem mond ilyet, szerintem.... azóta még nem jelentkezett de érzem, hogy fog. tegnap a temetésen mikor kísértem a mamámat az utolsó utjára, végig a földet néztem és mikor egy pillanatra felnéztem ott állt a teljes neve az egyik sírfalon. :-) éreztem, hogy ez egy jel volt....

Szerintem sokmindent sajnos nem tudsz tenni. Ezt majd csak az idő fogja megoldani.

Képzeld tegnap este engem is kirúgott a párom. Éjszaka költöztem haza. Szóval most én sem vagyok túl jó állapotban. Egy hét alatt két ember halt meg a számomra. Nagyon nehéz lesz a holnapi temetés. :(

Húúú ez nagyon nem jó. :( Mennyi idős a kislányod?

Szegény, így biztos mégnehezebb lehet neked. De tényleg erősnek kell lenned. Nem szabad felhívnod...

Köszi, ari vagy!

Tegnap este későn hazaérkezett a kislányom külföldről és teljes trauma érte mikor kereste őt a lakásban és nem találta... Követelte, hogy hívjuk fel és ordított, hogy jöjjön vissza. Amikor elutazott még ott volt a "párom". Alig tudtam megnyugtatni, másfél óráig beszélgettem vele mire nagy nehezen lecsillapodott, de reggel ismét ezzel ébredt:-(

Ez teljesen természetes reakció, főleg még most az elején. Ne ugorj egyből vissza, várj még egy kicsit és idővel hidd el, hogy csillapodni fog. Most egyszerűen hiányzik, hogy nincs melletted. Várj még vele min. 1 hónapot és ha egy hónap után is azt mondod, hogy szereted és hiányzik, és szükséged van rá, akkor probálj meg beszélni vele. Ha egymásnak vagytok itélve akkor úgyis együtt lesztek még. Hidd el, ez most csak az első reakciód, de várj még ezzel. Tudom milyen mert ezen már én is túlestem nemegyszer. Elején majd megőrültem úgy hiányzott, legszívesebben felhívtam volna, hogy jöjjön vissza, de nem tettem. Eltelt egy kis idő és már sokkal jobb volt és erősebb voltam. Utána örültem neki, hogy nem hívtam fel! Nem lett volna már olyan a kapcsolatunk mint régen.

Kérlek hiddj nekem és légy erős. Jobb ez így! Ha fel akarod hívni, akkor inkább írj ide Nekem! :) Számíthatsz rám.

Egyedül csütörtökön nem leszek, mert temetésre kell sajnos mennem, de bármikor írhatsz!

Szerintem nagyon jól tetted, hogy megmondtad neki a véleményed, lehet, hogy már itt volt az ideje. azért mindennek van határa, az ember nem tűr el akármit...

A még csak bosszúból is,de ezt meg tudta tenni, akkor nem szeretett igazán. Hiába akar az ember bosszút állni azon akit szeret, nem csinál ilyet. Most biztos nagyon nehéz lehet, de gondolj abba,, hogy jól döntöttél és később csak erősebb magabiztosabb nő leszel, és ez mindennél fontosabb.

Azóta, hogy vagy? :(

Volt olyan eset, ahol például nem tudtam túlságosan sajnálni a megcsalt felet, mert (tudom, furcsán hangzik) sokat tett azért, hogy a dolgok odáig fajuljanak, ahova. Szó szerint semmit nem tett a kapcsolatáért, a párja könyörgései ellenére sem. De a másik felet sem önteném aranyba, mert noha megértettem az elkeseredését, de senki se kényszerítette pisztollyal, hogy ne egy egyenesebb utat válasszon.

Van ilyen is.