Másodiknak lenni a munka után? Van esélyünk még boldognak lenni? (beszélgetős fórum)

:D!

Én is bizakodó vagyok. Eddig mindig én húztam a rövidebbet. Csak azért hagyok időt a dolgoknak, hogy nehogy az legyen a szememre hányva, hogy türelmetlen vagyok (önzőség ez is).

Szóval a vége mindig az, hogy hagyni kellett volna a fenébe.

De én minden bizonnyal az az ember vagyok, aki a nehezebb utat választja..

Lehet, hogy te is.

Így többet, és mélyebben tanulhatunk az életből.

Aranyos, romantikus kicsi lány!! Hidd el az élet nem sétagalopp! Párod talán ezt jobban érzi - bár nem tudom, mennyi idősek vagytok, de úgy vélem, nagyon-nagyon fiatalok.

Ha úgy érzed, hogy meg "kell" változtatnod ezt a fiút, aki mániákusan, jól, éjjel-nappal dolgozik és még nem is eléggé romantikus Neked, akkor valóban tegyél pontot a végére. Ám én úgy vélem, hogy Neked kellene kicsit realistábbnak lenned, mert az élet egyre keményebb, és aki nem így áll hozzá, az bizony nem tud talpon maradni. Természetesen egy egészséges egyensúly szükéges a munka és a magánélet között, de bizony manapság nem ritkán külső tényezők diktálnak, így annak örülj, hogy párod ezt nem kényszerként fogja fel. Sokkal rosszabb lenne, ha egy munkájában megkeseredett emberrel kellene együtt töltened sok időt, mint így, egy olyan férfivel - akit még szeretsz is!! - akit a munkája kielégít!!

Neked miért nincs hobbyd, kedvenc időtöltésed, addig, amig ő dolgozik? Ne "ragadj rá" - ha szereted őt, mert elvesztheted, és szavaidból úgy vélem, hogy ehhez nagyon fontos ő a számodra!

Aranyos, romantikus kicsi lány!! Hidd el az élet nem sétagalopp! Párod talán ezt jobban érzi - bár nem tudom, mennyi idősek vagytok, de úgy vélem, nagyon-nagyon fiatalok.

Ha úgy érzed, hogy meg "kell" változtatnod ezt a fiút, aki mániákusan, jól, éjjel-nappal dolgozik és még nem is eléggé romantikus Neked, akkor valóban tegyél pontot a végére. Ám én úgy vélem, hogy Neked kellene kicsit realistábbnak lenned, mert az élet egyre keményebb, és aki nem így áll hozzá, az bizony nem tud talpon maradni. Természetesen egy egészséges egyensúly szükéges a munka és a magánélet között, de bizony manapság nem ritkán külső tényezők diktálnak, így annak örülj, hogy párod ezt nem kényszerként fogja fel. Sokkal rosszabb lenne, ha egy munkájában megkeseredett emberrel kellene együtt töltened sok időt, mint így, egy olyan férfivel - akit még szeretsz is!! - akit a munkája kielégít!!

Neked miért nincs hobbyd, kedvenc időtöltésed, addig, amig ő dolgozik? Ne "ragadj rá" - ha szereted őt, mert elvesztheted, és szavaidból úgy vélem, hogy ehhez nagyon fontos ő a számodra!

Látod, akkor nincs minden veszve.

Ha erre hajlandó volt, akkor szeret :)

Persze lehet hogy több ilyen ,,lépést" is meg kell csinálnod hogy többet legyetek együtt, és ha szeret legtöbbször meg is fogja tenni.

Viszont ha időnként a munkáját választja, légy egy picit megértőbb, az emberek hajlamosak belefelejtkezni a munkába.

Ez főleg a férfiakra jellemző.

Ilyenkor kell egy kicsit kirángatni őket, kirándulni, nyaralni..ide-oda :)és egy idő után remélhetőleg beáll az egyensúly.

Szia Eprecske!

Az én kapcsolatom is több mint 3 éve tart, és bizony nálunk is volt ilyen időszak. Ő azt mondta nekem, még a kapcsolatunk elején, hogy ha felveszik az egyetemre akkor semmi nem lesz neki fontosabb. Hát felvették... de ez az állítása nem lett teljesen igaz. Bár rengeteget tanult, mivel maximalista és a vizsgaidőszakban nem igen találkoztunk, hétvégén még dolgozott is néha. Sokat veszekedtünk, néha igazán magányosnak éreztem magam. Sokszor nálunk is felmerült az hogy szakítsunk, csak mi is túlságosan szerettük egymást ahhoz. Egyszer aztán én mégis azt mondtam, hogy na, akkor itt vége. És annyira megijedt, hogy elveszít, hogy azóta olyan mintha kicserélték volna. Most is rengeteged tanul és mellette sokat dolgozik is, de ennek ellenére rendszeresen találkozunk... :) Ez csak egy történet volt. Remélem neked is rendbe jön a kapcsolatod!

A rák jó ember típus. Azért a kíváncsiság kedvéért egy párhoroszkópot megnézhetnél, hogy valóban összeilletek-e. Tudom, sokan nem hisznek ebben, de szerintem van benne valami.

Kellemes hétvégét kívánok nektek:-)

Én is hasonló szituációban vagyok, de szerencsére még nem ment annyira a kapcsolatunk rovására.

A párom alig foglalkozik velem, napközben tőzsdézik, délutántól éjszakáig dolgozik. Mindezt vagy itthon, vagy melóhelyen. Ha cigizni megyünk, akkor is hozza a laptopját, ha wc-re megy, akkor is viszi. Ez már függőség lenne?? Mindig odamegyek hozzá, megsimogatom picit, erre a válasz: nem kell mindig egymás seggébe bújni.

A melóban is maximalista, mindig többet dolgozik, mint kellene, de rám sosem jut idő...vagyis jutna, ha ébren maradnék éjfélig.

Tudom, hogy szeret, imád, de neki ennyi elég belőlem? Már lassan fél éve ez megy. Más biztos, hogy nincs a dologba, hiszen, nem is nagyon mászkál és nincs is rá ideje.

Szar helyzet, kíváncsi leszek mi lesz a fűből meg a fából, amit megígért.

de, neki a munkája az első...

próbát, egy utolsót (!) megér, de ha az sem megy, keress másik párt, mert vannak olyanok, akiknek ha a munkája és hobbija nem ugyanaz (tehát munka után még szeretne hobbizni), akkor is több idő fog rád jutni, mint a mostaninál...

sok sikert!

Köszönöm szépen a kedves szavaid:)

Vannak és tudom hogy sokat kell érte dolgozni és nem is azt szeretném h. adja fel csak azt h.ha velem van akkor jobban figyeljen rám.Na jó és picit csökkentsen :)

Most szerenécsre sikerült rávennem hogy menjünk el a hosszú hétvégén és még szabit is vett ki miattam hétfőre :)

Köszönöm a jó tanácsot.Én szeretem a párom és ő is engem.Tudom hogy nincs senkije.

Az hogy munka mániás mert a munkája egyben a hobbija és ebben tudja levezetni a stresszt nem feltétlenül jelenti azt hogy van valakije.

Tudom hülye liba vagyok mert panaszkodom h.nincs velem eleget és közben védem is de én csak arra szerettem volna választ kapni vajon mit teszek rosszul illetve hogy tegyem jól.

Nehéz megtalálni az egyensúlyt, az már biztos :(

Következőt érdemes átgondolni.

Ha közös jövőt szeretnétek, ahhoz dolgozni kell, sajnos egy életen át ha szeretnétek egyről a kettőre jutni (kérdés, vannak e közös céljaitok?)

Ha nincs ilyen ok, akkor a barátod valószínű jól megéli magát a munkájába, szereti a munkáját, ami viszont ritkaság a mai világba, főleg ha még jól is keres kevésbé kell aggódnod a későbbi megélhetésért.

Ha viszont tényleg csak a munkájára figyel, próbáld átbillenteni egy kicsit felétek a mérleget.

Menjetek el közösen valahova néhány napra.

Ha szeret, erre remélhetőleg hajlandó lesz :)

Lényeg ha sikerül őt elcsalni, ez alatt a néhány nap alatt rá fog jönni hogy mit veszít azzal ha nem Veled van, és a későbbiek során remélhetőleg több időt fog rád szánni.

Ha el sem megy Veled, vagy a ,,nyaralás" alatt is csak a mobilján lóg és a munkát intézi, nem találja a helyét, feszült ideges, nem veled foglalkozik...akkor már érdemes átgondolni, leülni komolyabb beszélgetésre.

Igen autószerelő. :)Miből gondoltad?

Ő sajnos tényleg dolgozik már bebizonyosodott.