Szeretem, de nem érzem boldognak magam (beszélgetés)

Hm. Valami hasonló nálam is. Minden terv megvolt, összeköltözés, aztán mikor odakerültünk, megijedt, vagy "nem ezt a lovat akarta".. sorozatban zárta be a kapukat, szeret, de mindig ott van a "de" a részéről... ez ment hónapokig. Egyidősek vagyunk, 37 évesek, az elején boldog volt, tervezett, aztán bummm. Épp most fáradtam bele. Nekem van egy kislányom, neki egy fia, akivel nem él együtt. Távkapcsolat volt, jól kijöttünk, hasonlók vagyunk, az ágyban is, stb...

De: nem akarok kínlódni. Szeretem, de menjen, ha nem azt akarja, amit én.

fb-t

:-DDDDDDDDDD

Nincs több kérdésem.

Nem rólad, hanem a megnyilvánulásodról. Szövegértés.

Nem írtad oda az idézet forrását, és idézőjelet sem használtál.

Teljesen mindegy. Csak idéztem.

Az, hogy te mit gondolsz rólam, engem nem érint.

Az a te hozzáállásod, nem az enyém.

A címben ott a lényeg. "Nem érzem magam boldognak."

Én kilépnék ebből a kapcsolatból. Inkább egyedül, de megalkudni nem tudnék.

Nincsenek véletlen találkozások az életünkben.

Minden ember az életünkben vagy teszt, egy büntetés vagy ajándék.

Bocsi,

En irtam, hogy 40 evesen megvaltozni mar nem fog, mint ahogy engem is 40 eves ex hagyott el babaval.

Koszonom :)

Azota mar nagyobb, teszek uj kepet.

ha edig nem valtozot a parod ezek utan

mar nemis fog

Miért sajnos?

Csodálatos érzés boldognak lenni.

Nagyjabol atfutottam a tortenetet... Meg akarmi is lehet belole, de igazabol a semmi fele jobban billen a merleg nyelve.

Viszont az emberlanya idonkent ragaszkodik olyanhoz, amihez nem kene, aztan majd X ev mulva kiderul,hgy tok folosleges volt. Nekem hiaba beszelt barki, folyamatosan aszoittem maaaajd "megvaltozik" -neha meg erre utalo jelek is vtak ideig-oraig.

Mennyi ideje vagytok egyutt?

Masreszt, egy kapcsolatban a kozos celok, ertekrend, erdeklodesi kor, tervek stb.nem art,ha vmennyire kozelitenek egymashoz. Ne tole vard a boldogsagot, mert van,amikor nem eleg annyi,hgy szereted :/

Szerintem egy olyan 40 éves férfival, aki azt mondja, "majd" akar gyereket, nem is kéne leállnod, ha te komoly kapcsolatot és családot szeretnél. Nem véletlen sosem, ha 40 évesen ott tart valaki, ahol ő.

Neked 27 évesen pedig nem kéne görcsösen kapaszkodni egy férfiba sem, kapcsolatba sem. Nem vagy lemaradva semmiről, időt kéne hagynod magadnak.

Amíg nem közös vagyon a pénzetek, addig magadnak teszed félre, ha meg már közös vagyon, akkor mindegy kinek a fizetéséből van félretéve, úgyis közös. Ha lakástakarékra rá tudnád beszélni, akkor az spórolás is, és a nagyobb ingatlan felé is lépés lehet, és mivel minden hónapban be kell fizetni, kevesebb marad étteremre.

Sok mindent össze kell hangolni, ha az ember valakivel együtt akar élni, és vele megöregedni. A férjem például a kevéske örökségét a hobbijára költötte, mert így vált a felszerelése (fotós) alkalmassá, hogy munka legyen belőle. Én nem értettem ezzel egyet, de nekem kellett tudomásul vennem, hogy ez az ő pénze. Házasságkötésünk óta közös a pénzünk, azóta naponta kell dűlőre jutnunk, mire költsük. Ez sosem könnyű, de nem is megoldhatatlan (hiszen ő a mának élne, nekem pedig hosszabb távú terveim is vannak). Megegyezünk, boldogok vagyunk. Azon azonban szoktam aggódni, ha velem valami lesz, mi lesz velük. Én úgy osztom be a pénzünket, hogy először kifizetem az adóinkat, járulékokat, aztán a rezsit, és más kötelező kiadásokat, és a maradékból eszünk, és ha így is marad, az megy félrerakásra. A férjem azonban másként gondolkodik: először költene ételre, ha maradna, akkor fizetne rezsit, és ha ebből is maradna, akkor fizetne adót.

Szóval továbbra is azt mondom, neked kell tudnod, hogy rossz helyen vagy-e. Ha az ő hozzáállását nem tudod elviselni, és ő meg nem akar változni (szerintem nem köteles rá), akkor vagy elfogadod őt mégis így, amilyen, vagy más párt keresel, csak nehogy úgy járj, hogy egész életedben mindig másik párt kell keresned, mert senki nem pont olyan, amilyet akarsz, elvársz.