Köszönnek még az emberek idegeneknek? (beszélgetés)
Szerintem meg borzasztó ez a csókolomozás. Nem is gondoltam, hogy még van olyan, aki ezt tanítja a gyerekének. Jó napot kívánok! Vagy estét vagy reggelt. Az én gyerekeim már elmúltak húszévesek, de nem csókolomoztak sosem.
Az én gyerekkoromban még persze ez volt. Aztán kamaszkorban, fiatal felnőtt korban kezdett kínossá válni, hogy hogy köszönjek mondjuk a szüleim munkatársainak. A jó napot kívánokkal nem lett volna semmi feszengés.
Nekem is azt mondta az osztályfőnököm hogy csókolommal köszönjek, pedig már majdnem 19 voltam, csak 47 év korkülönbségnél vagy annál is többnél van az hogy a leg alázatosabbnak kell lenni akkor is ha a másik lekezel, utána csak akkor leszek alázatos ha csak simán kevésre tart, de nem néz le, aki meg velem egykorú azzal meg vagy kölcsönösen van meg a tisztelet vagy kölcsönösen illetlenek vagyunk, én azt adom amit kapok. De 16 éves kor után csak 47 év vagy annál is nagyobb korkülönbségnél van a teljes megalázkodás, köztünk meg csak 46 év és 7 hónap volt. Anyám kollégája kérte hogy tegezzem, de azért se akartam mivel ott habár csak 26 év volt köztünk, de nem voltam még 16, hanem csak 13. Nem vagyok híve a sablonos formaságoknak, de ebbe a témába igen, nem engedek ebből. Nem szólítok a keresztnevén olyat aki többet ért el mint én, és itt tényleg nem csak a kor számít, mert megkaptam már többször hogy amiatt van, hanem az emberség miatt is, és ugyanezt elvárom azoktól akiknél én értem el többet eredménybe és emberségbe. Persze attól még kulturáltan szoktam vitatkozni de én érvekkel teszem, nem sértek meg senkit. De amire allergiás vagyok az az, amikor a kollégáim faggatnak a magánéletemről.
Nagyváros.
Jön a futár, postás, bárki... gyermekeim szaladnak, csóóóóóókoloooooom, mire a huszonéves futársrác irul-pirul, jaj ne már, mi pedig mindig mondjuk, hogy de igen, felnőttnek csókolom.
Hihetetlen mód irritál, mikor a gyerekek ovis, másodikos társai jönnek szembe reggelente, és szia, meg helló hagyja el a szájukat.
Az én másodikos fiam bárhova lép be, úgy köszön (és nem mi kértük rá), hogy jó napot kívánok, majd később viszontlátásra.
Meg kell mondjam, melengeti a szívemet, mikor mindenki odáig van érte.
És igen, tudjon már egy gyerek csókolommal köszönni.
Ebben mondjuk a barátnőm nem ért egyet, ő büszkén újságolta karácsonykor, hogy már az elsős gyermekük osztálytársai is tudják, nekik sziával kell köszönni.
Községbe költözött új lakók és köszönnek....örömmel fogadom. A régiek között meg természetes az üdvözlés, néhány szó váltása is.
mi sem köszönünk,ha megyek kávézni.
fölösleges erőltetni.nekem az unokaöcsém sem köszön.talán 15 éves,ha az utcán látnám,meg sem ismerném.
némelyik fiatal igen,de a legtöbbről azt sem tudom,hogy ki.a múltkor egy fiatal lány rám mosolygott,utána esett le a tantusz,tán a lányom gyerekkori barátnőjének a lánya lehetett.az anyját is láttam pár napja.
Faluhelyen igen,kb a 35-40 pluszosok,a fiatalok már ott sem. Mj városban élek, ott szinte senki. Kivétel ezalól, ha az utcán dolgozok, levelet gyűjtök, söprök, havat hányok, akkor nemcsak köszönnek; hanem meg kis állnak velem beszélgetni, ez utóbbira pedig egyáltalán nem tartok igényt.
Fordítottja: én idegennek soha nem köszönök, legyen az bármekkora település.
Érdekes, a Vajdaságban szinte mindenki köszön és udvarias, és beszélgetős, ha a rendszámot nem látják akkor is. Mondjuk a férjem szerb származású, és ez a fiamon is látszik, beszélünk is szerbül. .
Vidéken igen. Mindig meglepődök amikor nyaranta vidéken töltök egy hetet, mennyire kedvesek, közvetlenek ott az emberek. Teljesen más világ, mint városban, ahol élek.
Itt van aki köszön, van aki nem. Pl. akinek rámosolygok a kutyára vagy megdicsérem, a boldog és köszön is.
Én nem olyan régen nagyvárosból költöztem kicsibe.
Itt helyben nem nagyon járok vásárolni vagy ügyet intézni, de ha igen, sokszor köszönnek az utcán. De csak a férfiak és a gyerekek. Én is nagyon meglepődtem :D
Kisgyerekek sokszor túl félénkek. Az én fiam sem köszön hiába mondom neki. 5,5 éves. Zavarban van. Aztán ha olyanja van az autóból kikiabálva köszön és integet mindenkinek de ott ugye nem szemtől szembe van. Néha boltban köszön, de sokszor hiába szólok nem hajlandó megszólalni. Látja, hallja hogy mi köszönünk így egyszer csak fog ő is. 🤷♀️
Férjem bárhol ha valaki rá néz. Szerintem sokszor ciki😝🤷♀️ de egyébként általában vissza köszönnek de van hogy csak meglepődnek. Ja amúgy alapból pesti gyerek.
Ez érdekes, mert én egy kis faluban élek. A felnőttek köszönnek, de a fiatalok egy része nem, a kicsik meg szinte egyáltalán. De anyuka sem szól, hogy illene köszönni. Ők már így szocializálódnak.
Hát például bemegyek a boltba, ott köszönök, felhívom a tudakozót, köszönök, ők is idegenek. A váróterembe, a megállókba, és azokba az üzletekbe ahol nem élelmiszert árulnak ott a tegeződés szokás, a többi helyen magázódás, de köszönni illik, itt is ott is. Az utcán a nagy tömegbe nyilván nem köszöngetünk sehogy az óriási tömegben, nem udvariatlanság, egyszerűen mindenki siet másfelé, érdekes lenne egymás után kiabálni ott. Ha például egy hazai sztárnak írogatok a youtube csatornáján ott általában a tegeződés, hivatalosabb helyen emailbe például, vagy levél formában postai úton a magázódás, de ott nincs köszönés. Kedves, vagy tisztelt megszólítás viszont van, tehát valahogy meg kell szólítani, de nem úgy kezded, hogy hello, üdvözlöm, hogy van? Stb. Tehát ha nem hallod a hangját, akkor köszönés nincs. Én ezt vettem észre. Levélbe vagy online felületeken ritka. Telefonon vagy személyesen meg köszönünk, mert ott egyből hallani a választ. Mondjuk hülyeség is lenne azt írni hogy jó reggelt, ha valaki csak másnap este olvassa. De ha hallod a hangját, ilyen nem lehet. Tavaly felhívtam egy jósnőt az éjszaka közepén, először magázódtunk, aztán ő ajánlotta fel hogy tegeződjünk, mivel ugye a magánéletemről volt szó, így nyilván furcsa lett volna távolságot tartani. De köszönni ott is köszöntünk. Pedig idegen volt.
Városban lakom, buszmegállóban ültem, vártam a buszt.
Egy velem korú nő megállt mellettem, köszönt és leült a
padra. Nekem olyan természetes volt ez.
Mondjuk városban köszöntgetni,,a nyilvánvalókon kívül(,bolt,rendelő ,posta,stb.) eléggé megterhelő lenne:D
A túrázásról jut eszembe. Ilyen alkalmakkor mi is köszönünk az ismeretlen túrázóknak.
Egyéb esetben ismeretleneknek nem köszönünk.
Kezdeményezd Te, köszönj!
Ha nem köszönnek vissza, felejtős.
Lehet, hogy velem találkoztál :-D
Nem volt semmi extra szituáció, az utcán a járdán jöttek szemben. Furcsa volt. Már elszoktam ettől. Nagyvárosban élek, még a társasházban sem köszönnek sokan.
Mi pest megyei 30e városban lakunk. Aki a környékünkön sétál, babakocsit tol, kutyát sétáltat, annak köszönünk, mert úgy veszem, hogy a közelben lakik. A lányom is köszön nekik. Újévkor bárkivel találkozunk, boldog új évet kívánunk. Karácsony előtt boldog ünnepeket. Ha túrázunk, bárhol az országban, erdei ösvényen köszönünk egymásnak (kéktúrások meg is beszéljük, hogy milyen szakasz vár a szembejövőre :-D ) Mi így szoktuk meg. A lányom viszi tovább ezt is :-)
Mint érzékelted van.
Városban is tapasztaltam utazásközben a sok negatív dolog között is.
Jó napot kívánok, szabad ez a hely?
Viszont látásra! stb. Volt, hogy 6 megálló között még nevet, telefonszámot is cseréltünk, mert kiderült egyforma a hobbink.
Volt, hogy színházjegyet ajánlottak fel.
Rajtunk is múlik, nyitottak vagyunk, netán morcosan nézünk ki a fejünkből.
igen városba is előfordul, játszótérén, rendelőben
Városban nem tapasztaltam,,csak az ismerősök.Faluban igen,,bár onnan is kezd kikopni az újabb generációkkal.
Vidéken jártam hétvégén egy picike városban és meglepődtem, hogy jópár idegen köszönt nekem az utcán. Ilyen még van???
További ajánlott fórumok: