Második Angyalkánk megérkezett

Mi vagyunk a tipikus egy gyermekes szülők - jelentettük ki 2008 novemberében a férjemmel, miután Detti szerencsésen megérkezett. Meggyőződéssel, hogy nekünk ugyan nem lesz még egy :) Hiszen ő is, és én is egyke vagyunk, nem is hiányzott. Ha meg valaki akkor azt mondja, hogy a másodikat Angliában szülöm meg, hát minimum kiröhögtem volna :D

2011 márciusában ugyanis Angliában kezdtünk új életet. Sok idő, és az angliai ovi kellett, hogy rádöbbenjünk, Dettinek testvér kell.

Januárban kezdtem el beszélgetni vele a TESTVÉRKE témáról, amikor próbáltuk külön ágyra szoktatni. Eleinte elutasító volt, de egy idő után közölte, hogy ok. Valahogy nekünk is természetesebb volt. Februárban elkezdett folyni a tejem, és lett egy pozitív tesztem, de megjött, így ezt a fogamzásgátló elhagyására fogtuk. Aztán március végén, a születésnapomon nem jött meg. Másnap sem :) Április 1-én teszteltem az első pozitívat :)

Aztán még kb huszat, mert nem hittem el, hogy ilyen gyorsan sikerült ő is. (Elvileg nekem egy petefészekrák után kicsi az esélyem... hát tessék :))

Angliában a terhesgondozás más. Két ultrahang (na jó el lehet intézni a többet is :)), orvos a problémamentes várandósság esetén nem is lát. Csak midwife (szülésznő és védőnő egyben).

December 10-re írtak ki Zoéval (mint kiderült ő is lány) .

December 6-án, szerda este elkezdett folyni a magzatvíz, Apa 6 perc alatt hazaért a munkahelyéről, Nick, aki nálunk lakott, lejött Dettihez és bementünk a kórházba. Ctg tökéletes volt, NST nem mutatott még nagyon fájásokat (nem is voltak :)), így hazaengedtek, mivel a méhszáj még nem nyílt (a belső)...

December 8-ra írtak ki indításra, ha addig nem indul meg.

Éjjel már elkezdődött a fájás, de abszolút bírható volt, így aludtam is, reggel realizáltam, hogy a nyákdugó elkezdett jönni kifelé. Mivel még kétszer folyt aznap nagyobb mennyiségű (decikben mérhető) víz, így már sejtettük, hogy ebből ugyan nem lesz indítás. Csütörtökön Detti nem volt otthon, átvittük a barátnőjéhez, úgy volt, hogy ott is alszik. Ha rajta múlt volna, alszik is, de a kislány elkezdett hisztizni, így fél 10-kor este kellett érte mennünk. Akkor már jöttek szépen ütemesen a fájásaim, megborotválkozva, útra készen álltam, de sikerült még aludnom fél 2-ig. Akkor keltem, éreztem, hogy ebből bizony gyerek lesz. Felhívtam a kórházat, ahol egyeztettek mindent, mert itt előre kell szólni, ha mész, hogy várjanak és elő tudjanak készülni. Fél 4-re értünk be, ctg, vizsgálat, már 3 ujjnyira nyitva voltam.

Átmentünk a szobánkba, ahol kérdezték a fájdalomcsillapítást, csak gázt kaptam elsőre, az EDA-t mondtam, hogy egyelőre nem. Kb egy óra múlva már máshogy gondoltam, de a szülésznő hozott egy injekciót vénásan, ami azt hiszem, nem épp csillapításra szolgált, bár addigra rájöttem, hogy kell használni a gázt, így már a röhögés kerülgetett a fájások alatt is :D Sose hittem, hogy röhögőgörcs fog kerülgetni a szülésem alatt!

Aztán jött az az el nem felejthető érzés, szóltam, hogy nyomnom kell, de először nem is foglalkozott velem. Zsolti megnézett, közölte, hogy látszik Zoé haja, na erre már jött megnézni, de ott meg már idő nem volt arra sem, hogy összeszerelje az ágyat.

Egy kb. másfél perces nyomással, 2 óra alatt, tulajdonképpen fájdalomcsillapítás nélkül sikeresen megszületett Zoé, december 7-én 2900 grammal és 46 cm-rel.

Rögtön sikerült a méhlepényt is megszülni, nem vágott, de varrt, felszívódó varrattal, így már aznap törökülésben ültem az ágyon.

Másnap engedtek haza, mert 24 óra eltelt a magzatvíz folyástól és figyelni kellett rá, de minden rendben volt.

Élmény volt itt szülni, nem bonyolítottak túl semmit.

Most azt érzem, több nem lesz. De most már nem utasítom el, hogy esetleg még egy gyereket bevállalok :) Csak a 36 év miatt gondolkozom még, hogy mennyi az ideális női kor. Amúgy, akár holnap jöhetne még egy.