Csenge, akit már nagyon vártunk

Van egy 4,5 éves Gergőm, aki már nagyon kistesót szeretett volna. Én persze nem annyira és akkoriban anyagilag sem álltunk a legjobban, talán ezért is vonakodtam. Gondoltam, úgyis kiforrnak a dolgok, belevágtunk a projektbe. Nyolc hónap próbálkozás után, mikor már kicsit kételkedtem a sikerben, sírva mutattam a férjemnek a kétcsíkos tesztet.

Innen kezdve elkezdődtek az állandó hányások, rosszullétek, de a 16. héttől mintha elvágták volna. Fogadott orvosom nem volt, mindig az épp műszakban lévő orvos vizsgált. A férjem közben újra munkába állt, úgyhogy szerencsére meg tudtuk fogadni a világon számomra legkedvesebb doktornőt.

A terhesség problémamentesen zajlott. Eljött a kiírt dátum, 2009. 11. 19. Persze semmi jele nem volt, hogy Csenge idekint is szét akarna nézni. Minden nap NST, minden második nap amnioscopia. A férjem nem kapott szabit (mivel még akkor kezdett), így minden nap egyedül kocsikáztam be a vizsgálatra.

November 26-án mentem amnioscopiára, magzatvíz tiszta, de a dr. nő mondta, h másnap mindenképp be kell feküdnöm, mert betöltöttük a 41. hetet. Mit mondjak, nem voltam tul boldog.

Már a vizsgálat után olyan furcsán éreztem magam. A nyákdugó már 2 nappal előtte elment. Hazamentem, tettem a dolgom, déltől fájdogált a hasam, mintha meg akarna jönni, gyenge kis görcsök voltak. Gondoltam jóslófájás, még elsétáltam anyukámhoz. A fájások rendszeresek voltak, este 9-re már 5 percesek. Gondoltam, csak bemegyek a kórházba, az a biztos. Tesóm bevitt. Épp az én doktornőm ügyelt. Megvizsgált, alig kétujjnyi, ezek még csak jóslófájások, de NST-re tesz és meglátjuk. Tesómat hazaküldtem, hogy ne várjon feleslegesen.

Az NST mutatta az egyre erősödő fájásokat, és mivel az időm is lejárt, mondta a dr. nő, hogy burokrepesztés lesz. Gyors előkészítés, vissza az ágyra. Burokrepesztés megvolt, oxitocin is bekötve, olyan erős fájások jöttek, hogy azt hittem, nem bírom ki. Csak a tolófájásra vártam, tudtam, akkor már nem sok lesz hátra. A szülésznő közben szundikált az ágy mellett, mondta, ha "kakilni" kell, szóljak.

Innen kezdve nagyon gyorsan ment minden, jött a tolófájás és harmadik tolásra megszületett az én Csenge babám, 3850 grammal és 55 centivel. Az egész négy óra volt varrással együtt.

Egyből felsírt a kis Drágám, odatették a mellkasomra és csak néztük egymást, potyogtak a könnyeim. Megszületett, végigcsináltam egyedül. Mert kint senki nem várt rám, de nem is bántam, csak azt h túl vagyok rajta és itt az én szép és egészséges kislányom.

Egy kis Tündér azóta is, s most is mikor ránézek valamilyen leírhatatlan boldogságot érzek. Van két gyönyörű gyermekünk, teljes lett a családunk.