Magányos Anyukák, barátnő nélkül... Hogyan tovább? (beszélgetés)

A legnagyobb 13, a legkisebb 3. 23-32 éves koromig voltak a szülések..

Anyám most 62, de anyósom már bizony 68, meg apám is. Fiatalosak, meg minden, de azért nem mindegy, hogy amikor a nagylányom volt kicsi, anyám 49 volt, mindenki azt hitte, hogy a sajátja.. Hát ma már nem.

A másik meg, hogy egy gyereket simán elvállalnak, de más többel.

A nagyokat még én is simán anyámékra hagytam napokra. Nem akarok rád licitálni, de a lányom 6 hetes volt, amikor anyósom először elvitte 3 napra, vizsgákra készültem az egyetemen, meg kialudtam magam végre.. és 5 hónapos, amikor elmentem egy hétre vándortúrázni az öcsém haverjaival.. Hát a nagyok jobban össze is nőttek a nagyszülőkkel.

De hát akkor még ők is 50-ek voltak.. Ma már a 70 fele, és ráadásul nem akaródzik nekik abbahagyni a melót, így meg már sok nekik..

Nálunk is hasonló a munkahelyi felhozatal. De onnan nem is barátkoznék, bár jóban vagyunk.

Nekem pl még általános iskolai barátnéim is megvannak, épp pár hete futottunk össze egy csajos-bringázós-fröccsözős dunaparti estére. Pedig már több hónapja nem is láttuk egymást.

Itt megjegyezném, hogy azért a face nem csak posztolásra jó. ;)

Ezzel én is így vagyok. Sosem szerettem csapatban vásárolgatni. Még férjjel sem, mert annyit popeszkál és nézelődik, hogy elunom az életem.

Barátnőkkel leginkább koncertre járunk vagy "kocsmázni" vagy csak úgy csacsogunk egy nagyot.

Azért egy férjjel folytatott jókedvű beszélgetés sem helyettesíthet egy igazi csajos-vihogós-folytonjáraszánk estét. :D

;) Akkor neked is volt pár szabadnapod kicsit lazítani.

Nos, a nagy nyári 'social life'nak leginkább a májam látja kárát. :D De majd helyrejön. :D

Én is a gyes utáni új munkahelyben bíztam...de 3 kollégám van, abból az egyik a főnököm (férfi), van egy 25 éves fiú kollégám és egy 65 éves nő...

Ezen a vonalon is buktam a barátnőzést :D

Nekem július elején lejárt a kéthetes gyerekmentességem, túl vagyunk a nyaraláson. Ezen a héten meg buli buli hátán, úgyhogy jövőhéten ki fogom pihenni a társadalmi életünket.

Nem nagyon értem a párjuk mellett legjobb barátnőről ábrándozókat, szerintem ott valami kommunikációs -ha nem más- probléma van. Vagy ha már túl sok(k) a család el lehet menni valami nőcis hétvégére, Dunát lehet rekeszteni velük, annyit hirdetnek.

Ez a jó, hogy nem vagyunk. ;) Így nem unalmas az élet. ;)

Az én ötévesem meg már szombat óta a mamájával meg egy barátjával van a nyaralóban. Mi szülők meg kicsit lazíthatunk. ;)

Nem vagyunk egyformák. ;)

Nekünk régen is megvolt mindig a társaság és most is. Egy része kicserélődött, de a legjobbak maradtak. Emlékszem mikor 6 hós volt a kisfiam, akkor hagytuk először anyukámékra 3 napot. Az nekünk már nagyon kellett és akkor épp Balcsira mentünk barátainkhoz. És azóta ezt tartjuk is, de már a kiskölökkel együtt. Mostani nyáron is hol 7-en béreltünk egy házat, hol 9-en. Még tervezünk egy-két nagyobb hétvégi bulit 6 vagy 9 fővel.

De van, hogy csakúgy hétköznap lemegyünk a közeli parkba, veszünk 1-1 dobi sört és míg a srácok elszaladgálnak, elbogarásznak, addig mi beszélgetünk a fűben. :)

Nekem fiatalon sem ez volt az élet.

Örömömet lelem a szakmámban, a tanulásban, a kihívásokban, (pl. most autóvezetés tanulása, hegesztés tanulása). Nekem ezek az adrenalin.

Én szeretnék picit többet eljárni, de azt is inkább a férjemmel egy-egy jó baráti beszélgetésre, vagy egy teniszezésre esténként. Ilyen volt is, lesz is még.

Meg azért vannak anyukák, akikkel összetartunk, és értékes embereket ismertem meg bennük, és már a játszótéren kívül is beszélünk, segítünk egymásnak.

Csak ez másfajta kapcsolat, mint a 20 éves kori, esti sörözős összejárós volt, amiből nekem akkor sem volt sok, mert nem igényeltem annyira, legalábbis azt a mélységet, amibe akkor sokan estek. Én már akkor ismertem a férjemet, a tesóival meg az ő barátnőiekkel voltunk vagy tízen, lehetett kártyázgatni, sörözni... De azóta nekik is családjuk van, eltelt 15 év, ők sem igen járnak el.

Nincsenek barátaink, mert fogyatékos gyerekeink vannak, ez sajnos nem teszi lehetővé a barátkozást, illetve az összejárást. Meg a férjem is magának való, nem igényli a társaságot, általában dolgozik. Nem mindenkinek egyformák az igényei, és sokszor az van, ami van. Amíg anyukáméknál laktunk, és este lefektetés után ott tudtuk hagyni a gyerekeket, és 1-2 órára el tudtunk menni mondjuk vacsizni, az jó időszak volt, de most meg nincs erre lehetőség, egyedül nem hagyhatok négy gyereket.

Bár ma éppen a barátnőmnél voltam, tök jó volt, de ez csak úgy jöhetett létre, hogy az ő gyerekei nagymamánál voltak, és én így el tudtam vinni a sajátjaimból a két kicsit. Ilyen fél évben egyszer van.

Az oviban mindenképp lehet találni, nekem is van egy olyan barátnőm, akinek a lánya februártól járt napiba. Heti 3-4 délutánt is együttöltünk a gyerekeinkkel.

De ha gyerekmentes programot szeretnél, akkor valami szabadidős tevékenységre (csapatjáték, tánc, stb. ) érdemes járni.

Az én férjemnek egy barátja van, aki Németországban él..

Jézusom, annyira gáz, hogy a fél ország már tényleg kint van, tökre mindenki ezt írja..

Szerintem itt arról is szó van, hogy az ember mint barátnő ösztönösen a gimis összebújós mindentelmondós barátságokat keresné, de ez már nem ennek a kornak a sajátja.

Nekem egy barátnőm maradt meg még általános iskolából, ő a lányom keresztanyja is, de ők is Ausztriában élnek. Egy évben 2-szer találkozunk.

A munkahelyemen ismertem meg egy lányt kb. 2 éve. Már nem dolgozom ott, de ma megyünk hozzájuk. De ezt is fél éve szervezzük. Nekem így se sikerült megszabadulni ma a gyerekektől.. Sajnos a mieink olyanok, akiktől nem lehet beszélgetni, ők többet igényelnek. Az övé is, úgyhogy érti mi a helyzet... De ma igyekszünk legyőzni ezt az akadályt. Vele talán hasonló, mint régen volt a "legjobb barátnőmmel".

Itt a játszótéren vagyunk anyukák, de az inkább felületes beszélgetés, bár pont most alakul egy-kettővel kicsit szorosabb ismeretség. De ez is ugye egy élethelyzethez kötődik, ami hamar megváltozik, ha a gyerek kezdi az ovit..

Nem könnyű ez manapság.

Igen, lakótelepen valóban jobb általában a helyzet, a kertváros ilyen szempontból csapda, mert jó, hogy van kert, de a gyerek is, meg a szülő is sokszor a bandába vágyik a játszótérre. Jó, mifelénk élhetőek a játszóterek..

Ez olyan erdekes.Nekem sincs barátnőm.

Volt de egy hulyeseg miatt feldobta az egesz baratsagunkat.

De nekem nincs is igényem ra azt vettem eszre.

Ha beszelgetni akarok én a párommal mondenről tudok 14év mind a 2en rákok vagyunk ugyh sokat beszelgetunk:-)

Rajta kivül pedigha valami bánt akkor hugommal tudok mindenről beszelni.

Nekem inkabb az hianyzik,hogya kornyeken ninca plyan anyuka akivel rendszeresen összejarhatnank a gyerekekkel.

Van egy mocskos jatszoter amit utalok ezert szivesebben bandaznek a gyerekekkel de nincs kivel.

Sajnos eza kornyek átka:-(

A panel eletben sokkal konyebb ismeretseget szerezni mint egy ilyen kertvarosi reszen.