Barátok nélkül, magányosan (beszélgetés)

Magas nekem, hogy még rosszabbul érzed magad attól, hogy általad is elfogadható tanácsokat kapsz. Azt sem értem, hogy ha kutyát sétáltatsz, miért félsz attól, hogy más emberek is vannak azt utcán. (Az értetlenségem oka valószínűleg az, hogy eddig még nem voltam olyan helyzetben, mint te, nem zárkóztam el totálisan az emberektől.)

A görcsölésed viszont megértem. Nekem is voltak nagyon nehéz időszakaim; ami görcs belém rakódott évek alatt, én sem tudtam néhány hónap alatt feloldani. Csak én nem rágtam magamat miatta.

Szia!

Amikor a párom meghalt,én is egyedül maradtam.Nem teljesen,mert van egy lányunk,és unokám,de ő nem tud mindig itt lenni velem,mert éli a saját életét.

Először megadtam magamnak azt az időt,amit a gyászolás megkívánt.

Én is ilyen voltam,mint te.Jó nem teljesen,de majdnem.Én is sokat,kínlódtam, a barátkozás miatt.

Iszonyúan magányos voltam pláne télen.Meg előtte,el sem tudtam képzelni,hogy fogok egyedül egyáltalán élni.

Nekem is van egy kutyám,már öreg szegény,és bármikor meghalhat,de mi jártunk,ha nem is naponta,de sétáltunk.

Engem is megszólítottak,a séta közben,és azóta is tart a kapcsolat.Még udvarlóm is akadt volna,ha akarom.

Majd apró lépésekkel,elkezdtem terveket szőni,és

megcsinálni őket.Muszáj,volt kitalálnom,hogyan éljek tovább.

Nem mondom,hogy sok barátra találtam,de vannak jó ismerőseim,akikkel ha összefutok,akkor örülünk egymásnak.

A szomszéd asszony úgymond felkarolt,és elkezdtünk ,bemutatókra járni.Utáltam,de mentem vele.

Majd mondta,hogy indul egy nyugdíjas klub,menjünk jelentkezzünk.

Ma már ötödik éve vagyok a klub tagja.Voltak jó,rossz pillanatok,de kitartottam.Elmentünk együtt nyaralni is.bálba is voltunk.

Szia!

Figyeled magad?( béna vagyok,lúzernek érzem magam)

Ha valaki ezeket mondja magának,hogy érezheti magát tőle.

Szerinted mi történt veled,hogy ide jutottál?

Nem kell irvos! Elég a pszichológus, ne gyógyszerezd be magad.

Egyébbként egyetértek Limara-val, gyakorolni kell, minél többször. Ezt saját tapasztalatból mondom.

Szia!

Nem tudom,hogy hallottad-e az a mondást,hogy ha leesel a biciglíröl, azonnal vissza kell ülni,mert soha nem győződ le a félelmed.

Ez így van mindennel,igen menni kell emberek közé,mert elszoktál tőlük,és azért félsz.

De idővel változni fogsz,és már csak nevetni fogsz,hogy mitől féltél.Nem szabad leállni,mert akkor magányos leszel,és kimaradsz,jó dolgokból.

Tudom nem könnyű leküzdeni önmagunkat,de mint már mondtam,mindig csak egy lépésre koncetrálj.

Menni fog,csak csináld.

lehet munka helyen barátkozni,kutya sétáltatás közbe gondolom itt nem az a probléma h nincs hol ha nem az h nem nyitsz senki felé,tehát ez ügybe próbálj lépni

ahhoz h lépni tudj előbb akarni is kell...

Örülök, ha tudtam valamennyire segíteni.

Úgy látom, masszív falakat építettél magad köré. Azokat csak te tudod lebontani - ha akarod -, valószínűleg nem fog menni egyedül. Hogy milyen segítséget veszel igénybe, az rajtad áll.

Az első lépés az lehetne, hogy levetkőzöd a kishitűségedet. Ne azt mantrázd, hogy lúzer, gyenge, hibázó, nem tudom milyen negatív vagy, hanem azt, hogy erős, okos, szép vagy, és csak egyetlen dolgot nem tudsz megcsinálni: amit nem akarsz!

A pszichológus nem orvos, a bölcsész karon végez.

Olyan, mint egy fizetett barátnő. Szerintem is jó lenne, ha hozzá fordulnál, nem egy hozzád hasonló helyzetű emberrel dolgozott már együtt, sokkal hamarabb megoldást találnál a problémádra, mint egyedül a sötétben tapogatózva.

Szia!

Ez a szociális fóbia.Keres rá az interneten,hogy hasonlóak-e a tüneteid.Nem vagy egyedül,én is amikor nagyon magam alatt voltam ebből kifolyólag,hogy nem tudok kialakítani kapcsolatokat.Akkor találtam rá a hoxára,és itt találtam,egy klubot ahol megbeszélhettem a problémámat,a hasonló cipőben levő emberekkel,és nekem az sokat segített.

Szerintem az se ártana,ha saját erőből nem tudod megoldani a problémáidat,akkor nem ártana egy pszichológust keresni.

Ne ijedj meg,nem vagy bolond,csak problémáid vannak az emberi kapcsolatok kezelésével.

Ennek a problémának a sok költözés is, lehet a kiváltó oka.

Gondolj bele,hogy ha valaki,pl. állandóan utazik,akkor nem tud kihez,mihez kötődni.

De ne keseredj el,mindenen lehet segíteni,csak meg kell tenni a gyógyulás felé, a lépéseket.

Légy türelmes magaddal,és örülj minden apró lépésnek amit megteszel.

Szia!

Én is a kutyámban találtam meg azt az élőlényt,akiben megbízhatok.Mert ő feltétel nélkül szeret.

De nem pótolja, az emberi kapcsolatokat.Én is abban a cipőben járok,mint te,hogy van hogy untatnak az emberek,mert csak fecsegnek,és semmi érdemlegesről,nem beszélnek.

Amikor az ember elveszti a bizalmát az emberekben,nagyon nehéz újra megtanulni bízni,de próbáld meg.Ne várd,hogy magától megoldódik a problémád,mert tenni kell érte,hogy megváltozzon a helyzet.

Én is sokat kínlódtam,hogy egyáltalán megtudjak szólalni,az emberek előtt,de próbálkozom,és ma már ha,néha dadogok is,de van,hogy megy.

Keres a magad érdeklődésednek megfelelő csoportot,és járj el otthonról.Ne zárkózz el,mert ha megszokod,akkor már később, nem fogsz tudni nyitni.

"..legyőzöd a bizalmatlanságodat. Ésszel. A nőket kezeljed a helyükön, a férfiaknak meg hagyd magad! Úgy, hogy az legyen, amit te akarsz. :)"

Ezek igen megfontolandó sorok, ezen elgondolkodom. Kissé ciki, hogy kapok tanácsokat, észrevételeket, és mint egy idióta csak azt mondogatom nehéz. Persze megfontolom, hogy melyik tanácsot, hol, miként alkalmazhatnám. Köszönöm.

Megértelek. Hasonlón magam is keresztülmentem, alapvetően én is bizalmatlan vagyok. Konklúzió: inkább az egyedüllét, mint egy szenvedélybeteg.

Az adatlapodon úgy nézel ki, mint egy 20 éves.

Nyiss az emberek felé, bármennyire is nehéz! Ez másképp nem fog menni, csak úgy, hogy legyőzöd a bizalmatlanságodat. Ésszel. A nőket kezeljed a helyükön, a férfiaknak meg hagyd magad! Úgy, hogy az legyen, amit te akarsz. :)

Érdekes, amiket írsz! Pedig a kutyások állítólag nagyon barátkozó emberek.

Ha ennyire kerülöd őket, miért nem próbálsz első lépésben a neten barátokat szerezni, akikkel nem kell személyes kapcsolatot tartani. Nekem is van jópár ilyen (többek között innen a Hoxáról is, akiknek olvasom a naplóját), már évek óta levelezünk. Én sem vágyom emberek közé, ha lehet, kerülöm őket. Van ilyen.

Viszont van 1-2 ember, akivel néha-néha összefutok, vagy telefonon beszélünk. De tényleg kb. 2 emberről van szó és nagyjából havi szinten találkozunk.

Szerintem először próbálj meg a neten ismerkedni, aztán onnan már tovább lehet lépni.