Magány, mit tehetünk ellene? Adjatok tanácsot! (beszélgetés)

Vannak nők, akik bizony buknak az érzékeny férfiakra. Én a magam részéről nagyon szeretem (ahogy már valaki irta is korábban), ha egy férfi is fórumozik, mert sok dolgot a férfiak másként élnek meg, és igy legalább megismerem a "másik oldalt" is.

Egyébként pedig a társkeresőket én is kihagynám. A nővérem esett bele ebbe a dologba. Egy alkalommal elment egy netes levelezgetés utáni randira, majd a pasi a köszönés után azt kérdezte nővéremtől: "hozzád, vagy hozzám". Simán mondtam volna Neki, hogy anyukádhoz, aki ilyennek nevelt. (már bocsánat) Persze nem biztos, hogy ilyennek nevelték. Na és az meg a másik, hogy szintén nővérem egyszer azért csak összehozott kicsit több időre egy ilyen netes ismerkedős dolgot, de aztán megtalálta a pasit más társkeresős oldalakon regelve, ezután a bizalom ugye megingott (hozzáteszem: nővérem a NAGY ZÖLD SZEMŰ szörny legjobb barátja, mert iszony féltékeny), és szakitás lett belőle. De a kérdés azért adott, hogy vajon hány oldalra regelt fel, és egy kicsit is kapcsolatnak mondható dolog létrejötte után vajon törölte-e magát, vagy....

Igen, azt hiszem arra gondolhattam...

Bár egyes férfiaknál önértékelési problémákat okoz, ha a barátnőjük magasabb, szóval...:-)

Jó reggelt! Nem mindenkinek szempont a vagyon, tudod...

Igen, van hova mennem és ez nagyon jó. Azt hiszem tegnap nagyon belemerültem az önsajnálatba. Persze ez is kell néha.

Sajnos én is tapasztaltam már nem egy esetben ilyen dolgokat, sok esetben a vagyoni helyzetet veszik figyelembe, nem pedig magát az embert, ha nem vagyonos, nincs autó, ház stb, akkor már mehet is a .... tisztelet a kevés kivételnek.

Legalább van hova menned, de van akinek az sincs, azaz teljesen egyedül maradt. így még olyan ölelésben sincs része.

hello

mit tehetünk magány ellen? megszokhatjuk,,,aztán ha szerencsénk van változnak a dolgok....ha nem akkor marad az internet:))

Itt nyugodtan felvállalhatod az érzéseidet (sajnos a "haveri körben" ez tényleg nem tolerált), a nők viszont szeretnek beszélni róla és hallani a másik oldalt...

A magányos periódusok szerintem nem feltétlenül rosszak. Ilyenkor kapunk időt arra, hogy átgondoljunk dolgokat önmagunkkal kapcsolatban (terveinket, vágyainkat, életünket...) Érdemes Müller Pétert, vagy hasonló szerzőket olvasgatni, hogy egészen más látószögből, tágabban szemléljük az élet dolgait.

Te ondolált melírozott szőke vagy? Vagy csak a szűk 30 cm különbségre gondoltál? :-)

A barátnődet tudom..., mint mondtam, a körmödre néztem.

Van barátnőm.

Egyébként meg furcsán festenénk egymás mellett...:-)

Sajnálom, hogy elvesztetted a szüleidet. Sokat jelent, hogy hazamehetek, ez igaz.

Szerintem férfiként is lehet egy ilyen fórumot indítani, mindenki érezheti magát magányosan, ettől nem gyenge.

Sokáig dolgozom, és estére nagyon elfáradok, ezért nem sok helyre járok, kevés a lehetőségem ismerkedni. Én sem hiszek már az internetes társkeresésben, de egy esélyt még adok ennek is.

Nem ítélkezem gyorsan. Nekem is muszáj volt eljönnöm, ahol laktam, de te legalább hazamehetsz, de én speciel nem. Mert nincs hová és kihez.

Nincsenek már szüleim.

Ez az igazi jéghideg magány.

Csak az jutott eszembe, hogy ha egy férfi nyitna egy ilyen fórumot, akkor rá lenne húzva a vizes lepedő, hogy milyen gyenge és esendő és egyáltalán, találja fel magát...

A társkeresőt elfelejteném a helyedben.

Én ugye távkapcsolatban élek, pont ezért mert pillanatnyilag nincs más lehetőségünk nekünk sem. A párom nem tud itt munkát találni, én pedig még nem fejeztem be az egyetemet és ezért nem tudok eljönni.

Akkor azt is lehetne mondani, hogy inkább az sulit választottam.....

Szerintem fontos, hogy egy kapcsolaton belül is van saját munkája/feladata a partnernek és ne a másiktól függjön teljes mértékben.

Szerintem azért, mert valaki elköltözik még nem kell tönkremennie egy kapcsolatnak.

Biztos nem az volt az egyetlen oka.

Én megértem, amit írtál, szerintem elég nehéz igazi barátokat találni, pont ezért is, mert sajnos a legtöbben csak érdekből vannak a másikkal. Ami elég szomorú dolog szerintem.

Szia Johny,

"inkább választottam a karriert"?! Az nem jutott eszedbe, hogy muszáj volt eljönnöm? Te mindig ilyen gyorsan ítélkezel? Nem kaptam fizetést a régi helyen, ezért jöttem el, helyben nem találtam állást. Igen, válaszottam, vagy visszaköltözök anyámékhoz, megélhetés hijján, vagy belevágok az új munkahelybe.

Én azért bízom benne, hogy nem csak érdekkapcsolatok léteznek. Kevés barátom van ugyan, és ritkán látom őket, de igaz barátságok.

Elolvastam a soraidat.

Őszintén szólva nem igazán értem, mi a problémád. Van egy munkád, önmegvalósítani feljöttél Pestre.

A kapcsolatod ráment, nem tudom milyen mélységű volt, de ezek szerint te inkább választottad a karriert, lett légyen az bármilyen is.

Választottál. Ezt, ami ebben az időpillanatban vagy. Nem tudom, mennyire szereted ezt a munkát, amit végzel, de csak a nagyon szerencséseknek adatik meg, hogy a munkájukat mélységesen szeressék és az legyen egyben a hobbijuk is.

Ha úgy érzed, hogy az emberi kapcsolataid üresek, annak nem elsősorban te, vagy a munkahelyi látszatkapcsolatok az okai, hanem mert a legtöbben érdekből vannak a másikkal és úgy tűnik te még nagyon keveseket mozgatsz meg ilyen téren.

Miért volt rossz a randi?

:-D Elnézést!

Hasonló cipőben járok, de én már nem csüggedek jó ideje...

Szia! Nagyon örülök, hogy írtál... Délután egy katasztofális randiról jöttem haza (internetes társkeresés, lehet, hogy hagynom kéne), úgy éreztem, én már sosem találok párt... szóval kicsit önsajnálat is... aztán elkövettem azt a hibát, hogy felhívtam a volt fiúmat, persze nem vette fel, csak megaláztam magam a hívással... és egyszerre úgy éreztem, senkinek nem kellek, senki nem értékel, ami persze nem igaz, de néha nagyon elkeseredek... és belefáradtam... valahogy mindenbe...

Igen, az ölelés nem egy fajta. Itt Bp-en egyetlen barátnőm van, és valahogy mostanában minden próbálkozásom, hogy bővítsem ezt a kört, hiábavaló volt... Ha hazamegyek havonta egyszer, úgy kell szólnom anyámnak, hogy ölelgessen már meg, mert neki nem jut eszébe, pedig szeret és én őket... az én problémámat azt hiszem úgy hívják, szeretethiány... nehezemre esik ezzel megküzdeni, de muszáj, nem hagyhatom el magam. Köszönöm, hogy meghallgattál.

Szia Lujzus,

együttérzek veled. Ha szeretnél beszélgetni, írni, szívesen meghallgatlak. Nem könnyű most neked, kívánok sok erőt neked! Néha én is arra gondolok, hogy már 68 évesek a szüleim és elveszíthetem őket. Ez számomra elképzelhetetlen,elviselhetetlen gondolat és hálát adok az égnek, hogy ők vannak nekem, és jól vannak. Szóval átérzem, mit jelenthet neked ez a veszteség.

A munkád is biztosan megvisel, tényleg csodállak azért, hogy emberekről gondoskodsz a munkádban, fontos, hogy vannak ilyen emberek és elhivatottan törődnek másokkal.

Szia jstefan,

köszönöm a dalt, meghallgattam, nagyon szép... és köszönöm a kedves, biztató szavakat. Sokat segített. Neked is a legjobbakat!